2018. június 10., vasárnap

Üvegtigris (2001)

"Ízirájder, öcsém! ... Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van, és ne legyek kemény?"

Az utóbbi években kezdem megkedvelni a magyar filmeket, de az Üvegtigris eddig valamiért kimaradt az életemből. Nem egy friss alkotásról van szó, mégis nagyon sok jelenetre emlékszem a korabeli ajánlókból. Meglepő módon ezek akkor nem hozták meg a kedvemet a filmhez, most viszont már úgy voltam vele, hogy ideje pótolnom a hiányosságot.


Az Üvegtigris hat barát (Lali, az amerikamániás büfés; Gaben, az autónepper; Róka, a piti csencselő; Sanyi, a félnótás hajléktalan; Csoki, aki Amerikába vágyik és Cingár, aki a többiek idegeit nem kímélve szaxofonozik) eseménytelen napjait mutatja be. Az üzlet nem megy valami fényesen, ezért Gaben rábeszéli Lalit egy régi Chevrolet Impalára. Persze a többi szereplő is próbál előrébb jutni, de mivel Rókára a "Vas" miatt rászállnak a nehézfiúk, minél előbb pénzt kell szerezniük. Csoki szerint ehhez ki kell rabolniuk a közeli postát. A nagy balhé azonban nem sikerül tökéletesen...


Bár a történet jól követhető, ha pontos akarok lenni, akkor valójában sok kisebb-nagyobb jelenet egymásutánisága teszi ki a film másfél óráját. Alapjában véve nem szeretem az ilyen felépítésű filmeket, az Üvegtigris esetében viszont nagyon jól működik ez a formátum. Annyira minimális ugyanis a cselekmény, hogy nem lehet egy vezérfonalra fűzni az eseményeket. A végén persze minden értelmet nyer, de szerintem az odáig vezető út sokkal izgalmasabb.


A karakterek és a különböző szituációk számtalan poén forrásául szolgálnak és a film készítői is inkább ezekre helyezték a hangsúlyt. Nem tudnék kiemelni kedvenc jelenetet, mindegyikben volt valami vicces vagy abszurd. A színészeket remekül eltalálták és látszik, hogy élvezik a szerepüket. A szereplők már pusztán a megjelenésükkel mosolyt csalnak az ember arcára, némelyikük olyan, mintha egy képregényből lépett volna elő. Lali kivételével mindenki az első perctől kezdve hozza a sztereotip viselkedést, a büfést csak a későbbi jelenetek során ismerjük meg.


Miközben néztem az Üvegtigrist, az jutott eszembe, hogy ehhez a filmhez kell egy bizonyos érettség és élettapasztalat. Ha ugyanis tinikoromban néztem volna meg, akkor nem biztos, hogy ennyire pozitív véleménnyel lennék Rudolf Péter alkotásáról. A haver-sógór-koma féle seftelések sajnos ma is pont annyira aktuálisak, mint 20 évvel ezelőtt. Ugyan nem mondják ki, de nyilván azért nem megy Lali büféje, mert mindent fű alatt, mutyizva, össze-vissza tákolással és a lehető legkevesebb munkával akarnak elintézni.

Értékelés: 7.5/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése