Veled és Nélküled

Egy kissé rendhagyó poszt következik, ugyanis eddig jobbára kritikák szerepeltek a blogon, bár néhány személyes élménybeszámolóra is sor került. Az elmúlt egy-másfél évben viszont olyan élményekben és érzelmi hullámvasútban volt részem, amit sokáig nem tudtam szavakba foglalni. Amikor már leülepedtek bennem a gondolatok, akkor született meg a fejemben az alábbi vers.

Veled és Nélküled

Kezdetben jelentéktelennek tekintettelek,
mert nem ismertelek.
Egy hullámmal vetődtünk partra,
mégis sokáig tartott, mire megláttalak.

Neved évekig ismeretlen volt számomra,
mert nem volt köztünk kapcsolat.
Ám az élet végül egymás mellé sodort minket,
s hirtelen Te lettél a mindenem.

Cupido nyila rögtön célba talált,
éreztem a pillangók szárnycsapását,
de tudtam, hogy erre nem létezik orvosság.

Lángra lobbantottad a szunnyadó tüzet
és a magasba repítetted lelkemet.
Nem volt leküzdhetetlen akadály előttem,
Érted megmásztam volna a Mount Everestet.

A föld felett repültem három méterrel,
Veled a pillanat is végtelennek tetszett.
Eloszlattad a sötét esőfelhőket,
és a mínusz tíz fokot sem éreztem hűsnek,
mert kezemben tarthattam a kezed.

Te voltál a másik felem,
minden rezdülésedet ismertem.
Melletted önmagam lehettem,
boldogságra leltem,
Nálad tökéletesebbet nem is remélhettem.

De eljött a nyár
és kínzó várakozással járt.
Rémálmok és viharfelhők váltották fel
a rózsaszín fellegeket,
életem kék egén sehol sem leltelek.

Tejfehér köddel érkezett a szeptember,
s vele pontokká váltak a kérdőjelek.

Más lett a táj és a zene,
mert elsodort minket egymástól az élet
s így fényéveknek tűnnek a kilométerek.

Lelkem most kietlen, csendes és színtelen,
nincs mi táplálja a kialudt tüzet.
Hiányoznak a nagy beszélgetések,
a közös élmények és a tengerkék szemed.

Hideg van és fázom Nélküled,
nem ragyogja be napfény a szívemet,
mert elengedted a kezem.

Nem suhanok már a föld felett,
törött szárnyú madárként vergődöm Nélküled.
Szememből szüntelen előszöknek a könnyek,
mert tudom, hogy soha nem lehetünk egyek.

Gondolataim mégis körülötted keringenek,
mert álmaimban már egy emberöltőt is leéltem Melletted.
Emlékeimet ezért papírra vetettem,
mert e verssorok között itt lehetsz Velem.

Azóta barátság váltotta a szerelmet,
köszönöm hát Neked az elmúlt másfél évet.

A jövőbe reménnyel tekintek,
de tudd, hogy mindig Te leszel
az én örök szerelmem.
S hozzon bármit is az élet,
én halálom napjáig tisztellek
és szeretni foglak Téged.