2017. január 8., vasárnap

Egy korszak vége...

A horoszkópokkal úgy vagyok, hogy elolvasom őket, majd jót nevetek, mennyi sületlenséget képesek összehozni a magukat szakértőnek nevező emberek. Az év eleji, egész évre kiterjedő horoszkópok azonban kivételt képeznek. Évek óta állandó január 1-jei program az áttanulmányozásuk és bár tudom, hogy a sorsunk alakítói mi magunk vagyunk, a csillagjósok effajta előrejelzései 90%-ban igazak szoktak lenni rám.
2016-ot az elengedés éveként harangozták be egy évvel ezelőtt, én pedig hosszas gondolkodás után csak most, 2017. januárjában jöttem rá, mi is az, amit el kell engednem. 

2015. szeptemberében, amikor újfent beültem az iskolapadba, egy csomó olyan dologhoz kellett alkalmazkodnom, amik korábban nem voltak jelen az életemben. Gondolok itt a 12 órás munkanapokra és az állandó, részletekbe menő tervezésre. Akkor épp nem volt olyan sorozat, aminek a fordítása érintett volna, azt viszont tudtam, hogy a feliratozás már nem férne bele a szabadidőmbe. Ezért is drukkoltam, hogy minél később térjen vissza a Salem és ne kelljen mindent átszerveznem miatta. Mert az utolsó évadot még szerettem volna végigvinni, méltó lezárása lett volna sorozatfordítói karrieremnek. 

A harmadik évad nyitányának fordítása egész gyorsan ment (mivel egybeesett az őszi szünettel). Újra elkapott a kihívás és az a fajta izgalom, ami az évek során kialakult. Emlékeztem az SW billentyűkombinációira, a fordítási segédletek gyűjtőhelyére, a kidolgozott kritériumokra... egy szóval mindenre, ami a fordításhoz kell. Olyan volt, mintha egy nap sem telt volna el a legutóbbi feliratom óta. Élveztem a fordítást, hiányzott a hosszú pihenő után, ugyanakkor az is világossá vált, hogy ezt hosszú távon nem fogom tudni csinálni. 

A december a munkahelyi hajtással és a karácsonyi készülődés jegyében telt, a téli szünet pedig csak arra volt elég, hogy a fáradalmaimat kipihenjem és egy kicsit előre dolgozzak. Januárban megint megsokasodtak a munkahelyi feladatok és a lefordítatlan epizódok, én pedig hosszas mérlegelés után döntöttem: megválok a Salem fordításától. 

Nehéz volt leírni ezeket a szavakat, de a helyzet az, hogy a mostani életvitelembe nem fér már bele a heti rendszerességű fordítás. Desmond Wallace még 2011-ben készített velem egy interjút, aminek a végét azzal a gondolattal zártam, hogy csak addig szeretnék feliratozni, amíg nem nyűg és nem válik más tevékenység kárára. Nos, be kellett látnom, hogy eljutottam erre a pontra. Nyűgnek olyan szempontból nem érzem, hogy még mindig szeretek fordítani és jó érzés, amikor elkészülök egy felirattal, viszont már nem tudok összefüggően több órát rászánni. Egyetemistaként a tanuláson kívül nem volt olyan sok kötött teendőm és az előző munkahelyemen sem volt nehéz szabaddá tenni az estéimet, az utóbbi másfél évben viszont felértékelődött nálam a szabadidő fogalma. Főleg úgy, hogy péntekre rendszerint annyira elfáradok, hogy a Walking Deadbe simán elmehetnék zombinak. 

Szóval egy ideig biztosan nem fogok fordítani, de nem kizárt, hogy egyszer még visszatérek a feliratos szcénába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése