2015. június 26., péntek

Saul fia (2015)

A Saul fia sokáig hidegen hagyott, csak a Cannes-i Filmfesztivál kapcsán lettem rá figyelmes. A díjeső után persze azonnal látni akartam a filmet és erre szerencsére nem is kellett sokat várnom. Elöljáróban annyit tudtam, hogy a Saul fia is a holokausztfilmek sorát gyarapítja, de egyedi nézőpontból mutatja meg az eseményeket. 
 

1944, Auschwitz-Birkenau. Saul Ausländer egyike a náci koncentrációs tábor krematóriumában dolgozó sonderkommandósoknak. Társai tudják, hogy bármelyik pillanatban kivégezhetik őket, ezért fegyvereket gyűjtenek és lázadást szerveznek. Saul viszont az elégetésre váró holttestek között felfedezni véli saját fiát, és ettől kezdve a férfit a menekülés helyett egy másik lehetetlen küldetés élteti: elhatározza, hogy kicsempészi a testet és keres egy rabbit, hogy méltó módon eltemethesse a gyermeket. 


Nyomasztó filmről van szó, amit nem könnyű megemészteni. Körülbelül úgy éreztem magam a moziteremből kijövet, mint a Zongorista után. Érdekes egyébként, mennyire hasonlít a két film. Mindkettő az egyént helyezi középpontba, de a Saul fiában a közösség is jelen van. Saul nem tud annyira elszigetelődni, mint amennyire szeretne, csak a cselekvéssorozata lesz bezárult a gyermek(e) elvesztése után. Olyan világban akarja megőrizni a hagyományokat (a rabbi általi végtisztességet), ahol minden ellene szól. Ettől a kettősségtől és a folyamatos küzdelemtől volt különleges számomra a film. 


A cselekményvezetés jól követhető, de az operatőri munkát mindenképpen ki kell emelnem. Az egész film úgy van fényképezve, mintha mi is Saul mellett lennénk. Olyannyira rá irányul a fókusz, hogy a haláltáborban zajló történések idővel elhomályosulnak. A film másfél órája egy percre sem fullad unalomba, végig lehet drukkolni a főszereplőnek, azonosulni vele már kevésbé. Anélkül, hogy filozófiai okfejtésbe bonyolódnék, annyit mondhatok, hogy a Saul fia is olyan film, ami után még órákig jár az ember agya. A színészi játék remek, Röhrig Géza és Molnár Levente nevét biztosan meg fogom jegyezni. Csakúgy, mint a rendezőét, Nemes Jeles Lászlóét, aki kiváló munkát végzett ezzel a filmmel. 

Értékelés: 9/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése