Még valamikor télen láttam a Raven előzetesét és egyből megfogott a sötét, baljós hangulatával. Az is sokat lendített a várakozási faktoron, hogy szeretem Edgar Allen Poe műveit és a krimiket. A filmet egyébként Magyarországon forgatták, amit nemsokkal a bemutató előtt tudtam meg. Nagy várakozásokkal ültem le tehát a film elé, de sajnos csalódottan álltam fel utána.
A történet Edgar Allen Poe utolsó napjait dolgozza fel fiktív megközelítésben. Egy kegyetlen sorozatgyilkos tartja rettegésben Baltimore-t, aki Poe művei alapján követi el a gyilkosságokat. Miután a nyomozást vezető Fields felügyelő rájön erre, magát Poe-t kéri fel az őrült megállításához. Amikor kiderül, hogy egy Poe-hoz közel álló személy lehet a
következő áldozat, magasabb lesz a tét, és a detektívtörténet műfajának
feltalálója élesíti saját okfejtő képességeit, hogy megoldja az ügyet,
mielőtt túl késő lenne.
Az előzetesben látott darkos, misztikus atmoszféra szerencsére a film végéig megmarad, egy-két jelenet például egész hátborzongatóra sikerült. Ettől függetlenül nincs tele hatásvadász elemekkel a film, pedig kicsit tartottam tőle az elején. A középpontban végig Poe van és azok a művei, amik megihlették a gyilkost: A Morgue utcai kettős gyilkosság, Marie Roget titokzatos eltűnése, A vörös halál álarca és Az áruló szív. Természetesen a címben szereplő Holló sem maradhatott ki a feldolgozott írások sorából. Meglehetősen züllött, ugyanakkor zseniális elmének látjuk Poe-t, aki az írásból próbál megélni, de mindig le van égve és még alkotói válsággal is küzd.
Ennyiben viszont ki is merül a pozitívumok listája. Az egyik legszembetűnőbb negatívum az idővel való gazdálkodás. Hiába történik sok minden a Raven első felében, nagyon vontatottan halad a cselekmény. A film vége ugyan megmenti A hollót, de az első 30-40 percért így is kár. A másik zavaró tényező a krimis vonalhoz kapcsolódik. Maga a nyomozás érdekes volt, de amikor kiderült a gyilkos személye, akkor volt egy olyan érzésem, hogy azért oldották ezt így meg, mert normál esetben talán sosem jöttek volna rá, ki áll a gyilkosságok mögött. Ráadásul jó pár jelenetnél úgy esik a fény, hogy tisztán kivehető az illető hajszíne és alakja, így pedig oda a csattanó élménye, ami egy kriminél alapkövetelmény. A gyilkosságok kivitelezésébe sem kapunk betekintést, pedig kíváncsi lettem volna rájuk.
Színészek tekintetében is elég vegyes a kép. A mellékszereplőkkel nincs gond, hozzák azt, amit a szerepük megkíván. A főszereplőket viszont nem tudom dicsérő szavakkal illetni. Sajnos a Raven is ugyanazon a ponton vérzik el, mint a My week with Marilyn: a címszereplőn. John Cusack egyszerűen túljátszotta a szerepét, emiatt nem is tudtam megkedvelni a karakterét. Poe személyiségének sokszínűségéből az iszákosságra került a hangsúly, így egy olyan költőt láttunk, aki folyton balhézik, ennek ellenére mindig makulátlan a megjelenése és rendkívül kifinomult stílusban beszél. Az Emilyt alakító Alice Eve sem volt túl meggyőző. Nem voltak őszinték a reakciói és a "kínzását" leszámítva végig súlytalan szereplő volt. Az egyedüli kivétel a Fields felügyelőt játszó Luke Evans, aki számomra a legjobb alakítást nyújtotta.
Úgy vagyok a Ravennel, hogy nem igazán tudom, mit akartak kihozni belőle a készítők. Thrillernek gyenge (főleg az elmaradt csattanó miatt), korrajznak kevés (napjainkban is ugyanúgy játszódhatott volna) és Poe-t sem sikerül közelebb hoznia a nézőhöz. Egyszer persze meg lehet nézni, de ebből a témából sokkal jobb filmet lehetett volna csinálni.
Értékelés: 5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése