Margitszigeti séta

Ahhoz képest, hogy hét éve élek a fővárosban, eddig még nem jártam a Margitszigeten. Idén nyáron mindenképpen szerettem volna ellátogatni, Dentorel fényképei (itt, itt és itt) pedig még inkább meghozták hozzá a kedvemet. Így hát amint lehetőségem adódott, pótoltam a hiányosságomat és célba vettem a Margitszigetet. 

Valamiért kisebbnek hittem a szigetet, de így is pár óra alatt bejárható. És persze minden részletében gyönyörű. A növényzet burjánzó, ugyanakkor a parkok szépen karban vannak tartva. Séta közben úgy éreztem, mintha egy oázisban járnék a város közepén. Az autók és a város zaja helyett madárcsicsergés hallatszott a Margitszigeten és pár méterenként akadt egy-egy látnivaló: a Japánkert, a domonkos rendi kolostor romjai, a Víztorony, a Vadaspark, a premontrei templom,vagy éppen a sziget déli részén található szökőkút. Miután a sziget minden zeg-zugát bejártam, elhatároztam, hogy majd ősszel is megnézem, mert kíváncsi vagyok, hogyan fest a Margitsziget az őszi színpompában. 

Szentendrei kirándulás

Idén nálam kimarad a külföldi nyaralás, ennek ellenére szeretnék minél több csodálatos helyre eljutni a nyár folyamán. Szentendrén kb. 20 éve jártam egy általános iskolai kirándulás alkalmával, amikor csak a skanzent néztük meg, a városközpontot nem. Mivel Szentendre nincs messze Budapesttől (tömegközlekedéssel egy óra alatt elérhető), kiváló programnak ígérkezett odalátogatni. 

Az első szó, ami eszembe jutott a város megpillantásakor, az ékszerdoboz volt. Nagyon hangulatos a belváros, gyönyörűek az épületek és a macskaköves utcácskák. Hamar körbesétálható a belváros és szinte minden utcasarkon található valamilyen múzeum vagy különlegesebb épület. A város főterén óriási lámpaburák voltak kifüggesztve, amik nagyon jól nézhetnek ki este kivilágítva. 

Nagyon tetszett az az utca is, ami fölött színes esernyők lógtak. A napsütésben külön élmény volt átsétálni alattuk. Mivel hétköznap látogattam el Szentendrére, nem nyüzsögtek turisták az utcákon, így kényelmesen lehetett város nézni és gyönyörködni a sok szépségben. Sokszor láttam már falra felfuttatott repkényt vagy borostyánt, de Szentendrén különösen jól mutattak ezek a házak. Tökéletesen beleillenek a városképbe. 

Mivel semmit nem akartam kihagyni Szentendrén, a Duna-partot is végigjártam. Szépen kiépített korzón lehet sétálni és egy kis strandot is kialakítottak, ahol le lehet menni a vízhez. Ezen a partszakaszon még viszonylag tiszta a víz, néhányan még fürödtek is benne. Strandolást én nem terveztem, a város már a hangulatával és a bájos épületeivel lenyűgözött. 

Gabriele Bickel: A gyógyító kert

Fülszöveg: Éljünk egészségesen a saját kertünkben termett zöldségek, gyümölcsök és fűszernövények segítségével! Használjuk ki a kertünk patikájának gyógyító hatásait. A szerzőnő megmutatja, mely növényekkel tehetünk egészségünkért, gyógyíthatjuk panaszainkat, és hogyan gondozzuk őket a kertben. 

– A gyógyító kert kialakítása, beültetése és gondozása 

– 50 recept a nyerskoszttól a gyógyteákon és borogatásokon át a levesekig 

– A legfontosabb zöldségek, gyümölcsök és fűszernövények bemutatása: összetevők, hatóanyagok, jó tanácsok a termesztéshez és a konyhában való felhasználáshoz.

Ezt a könyvet még tél végén szereztem be egy leárazáson és a csodaszép borító mellett a témája fogott meg igazán. Érdekelnek a gyógynövények, sokszor előbb nyúlok hozzájuk, mint a gyógyszerekhez. Jó a könyv felépítése, a kert kialakításának lépéseitől fokozatosan jutunk el a gyümölcsök, a zöldségek és a gyógynövények sorbavételéig. A közismert növények (pl. kamilla, levendula, menta) mellett olyanokat is megemlít a könyv, amelyekkel korábban nem találkoztam. 

Rendkívül igényes az egész könyv, a szerző minden növényről nagyon részletesen és lényegretörően ír. A termesztési mód, a hatóanyagok és a felhasználható növényrészek mellett egyszerűbb receptek is szerepelnek a könyvben, amik a szerző szerint biztonsággal alkalmazhatók. Hasznos a könyv végén levő tárgymutató is, amely a különböző betegségeket sorolja fel, mellettük pedig azok a növények, amelyek hatékonyan tudják kezelni azokat. Így sokkal könnyebb megtalálni, mivel csillapítható a hasfájás vagy az enyhébb láz. Összességében nagyon hasznos és hiánypótló ez a könyv, örülök, hogy rátaláltam. 

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Fülszöveg: Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely viszszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. 

Egyszer már olvastam Szerb Antal regényét, mert annak idején olasz szakosként kötelező olvasmány volt az egyetemen. Akkor nem vált a kedvencemmé, bár emlékeim szerint akkor is tetszett és később mindenképpen szerettem volna újraolvasni. Idén a Libri gyönyörű díszkiadásban jelentette meg újra, így most láttam elérkezettnek az időt arra, hogy megvegyem és újraolvassam a könyvet. Sajnos kevés dologra emlékeztem a regényből, talán ezért is volt jobb élmény olvasni. Sokkal jobban megérintett Mihály lelkivilágának bemutatása, mert könnyebben bele tudtam képzelni magam a főszereplő életébe. Zsenge huszonévesként nem értettem, mit jelent az életközépi válság, most azonban már egyértelműen be tudtam azonosítani. 

Nemcsak a lélektani leírások tetszettek, hanem a tájleírások is. Itália nagyon kedves hely nekem, így könnyen magam elé tudtam képzelni azokat a tájakat és városokat, amelyeket Mihály bejár. Kedvem lett volna azonnal összecsomagolni és Velencébe utazni és bebarangolni Észak-Olaszországot. Minél jobban haladtunk Olaszország belseje felé, annál jobban el lehetett merülni Mihály lelkének mélységében. A komoly téma ellenére a könyv végig izgalmas és könnyed maradt, nem éreztem úgy, hogy egy vaskos pszichoanalitikai regényt olvasnék. Szerb Antal 1937-ben egy olyan remekművet írt, amelynek mondanivalója napjainkban is aktuális. 

"Utunk irányát magunkban hordjuk és magunkban égnek az örök sorsjelző csillagok."

Levendulázás

Nyáron a hársfavirág illata mellett a levendula illata a kedvencem. Évek óta terveztem, hogy részt veszek egy levendulaszüreten, de eddig mindig lemaradtam róla. Idén végre lett volna rá lehetőségem, hogy június végén Tihanyba utazzak, ám a vírushelyzet miatt erre végül nem került sor. Aztán a facebookon találkoztam egy hirdetéssel, hogy a szülővárosomban levő levendulaültetvényen "Szedd magad" akció van július elejéig. Mivel korábban sosem hallottam az almádi levendulásról, gondoltam, megtekintem. 

Nos, az ültetvény tényleg csodaszép volt, az 1500 tő nagy része még "szüretre" várt. Kiválasztottam egy kisebb bokrot és egy óra alatt sikerült is leszednem róla a levendula nagyját. Túl sokat nem akartam szedni, mert nincs szükségem óriási mennyiségre. Általában kis zsákocskákba teszem a levendulát, hogy aztán elűzzem velük a molyokat a ruhásszekrényem környékéről. 

Az időjárás is kedvezett a levendulaszedésnek, ugyanis szép napos idő volt. A sok döngicsélő méhecskére nem voltam felkészülve, de szerencsére nem bántottak. Miután úgy ítéltem, hogy elegendő mennyiségű levendulát szedtem, vettem némi szuvenírt (a levendulás mézet azóta már megkóstoltam és hihetetlenül finom íze van), majd elindultam hazafelé. A levendulás gyönyörű volt, a levendula illatos, így szép emlék marad ez a nap erről a nyárról.

update: Némi gondolkodás után levendulaszörpöt készítettem a leszüretelt virágokból, amihez a receptet innen vettem. Ahhoz képest, hogy most készítettem ilyet először, elégedett vagyok a végeredménnyel.

Macskafogó (1986)

Az X bolygón a vérszomjas macskák semmibe veszik a jogot és az egértársadalom felszámolására törekednek. De megcsillan egy reménysugár: az egerek főtudósa feltalálja a megoldást. A titkosszolgálat azonnal aktiválja legjobb ügynökét, Grabowskit, akit Pokyóba küldenek, hogy hozza el annak a szerkezetnek a titkos tervét, ami megmenthetné az egércivilizációt a mindenre elszánt, gonosz macska-szindikátustól. 

Ezer éve szerettem volna megnézni a mára már kultikussá vált rajzfilmalkotást, de mindig csak halogattam. Egészen mostanáig. Ez persze nem jelent problémát, sőt. Felnőtt fejjel és számtalan megtekintett film után sokkal jobban tudtam élvezni a Macskafogót, mintha tizenévesen láttam volna. A Macskafogó ugyanis úgy parodizálja a klasszikus kém- és gengszterfilmeket, hogy minden képkockájával tiszteleg is előttük. Rengeteg benne a remekül megírt párbeszéd (nagy részük azóta már szállóige lett) és kreatív megoldás, amik ma ugyanúgy megállják a helyüket, mint 34 évvel ezelőtt. 

A beszédes nevű karakterek zseniálisak és a forgatókönyv is remek. Jól követhetők az események, a cselekmény sehol nem ül le és az esetleges mellékszálak is szépen illeszkednek a fősodorba. A szinkronhangok szintén emelik a színvonalat, sok olyan név szólaltatja meg a szereplőket (pl. Sinkó László, Körmendi János), akik ma már sajnos nincsenek az élők sorában. Az viszont örvendetes, hogy néhány éve komoly ráncfelvarráson esett át a film, amely során a kép és a hangminőséget is javították, hogy még sokáig élvezhessük a Macskafogót. Sokminden indokolja a film páratlan népszerűségét, az azonban biztos, hogy Ternovszky Béla és Nepp József nagyon jól eltalálták anno a Macskafogót. Minden elemében zseniális alapmű. 

Értékelés: 10/10

Tavaszi kedvenceim

Tavasz végével összegyűjtöttem azokat a dolgokat, amelyeket az elmúlt hónapokban szereztem be és használtam. A vírushelyzet miatt nyilván kevesebb dolgot vásároltam, ám a korábbiakhoz hasonlóan most is írnék róluk pár szóban. (A bejegyzés nem szponzorált.)

- Régóta szerettem volna beszerezni egy borsszórót, ugyanis azt tapasztaltam, hogy a frissen őrölt szemes borsnak egészen más íze van, mint a zacskós fűszernek. Ez a kis fűszertartó kicsit szélesebb ugyan, mint amilyet eredetileg akartam, de a funkcióját ugyanúgy el tudja látni. A Pepcoban vettem még március elején, így már sajnos nem kapható, ezért különösen örülök, hogy akkor megvettem. 

- Márciusban állandó program a szobanövényeim átültetése. Ez idén se maradt el, de egy új növénnyel is gazdagodott a gyűjteményem. Nagyon sok helyen láttam zámiapálmát (Zamioculcas zamiifolia) és utánaolvastam a neten, milyen kevés gondozást igényel, így beszereztem egy tövet. A két világosabb zöld levélszárat azóta hozta a növény, amióta a szobámat ékesíti, így szemmel láthatólag jól érzi magát nálam a növény. 

- A vírushelyzet kirobbanásakor nem rohantam meg egyből a gyógyszertárakat, mert nem láttam értelmét annak, hogy rengeteg gyógyszert halmozzak fel otthon. Így csak egy kis doboz C vitamint vásároltam, hogy megerősítsem az immunrendszeremet. 

Négy fal között

Március közepe óta a legtöbben házunk, lakásunk falai között éljük az életünket. Egy kisebb élménybeszámolót már írtam erről a helyzetről márciusban, de gondoltam, néhány hét távlatából is megosztanám, hogyan élem meg most a mindennapokat. Mivel az április teljesen olyan hónap volt, ami már a vírushelyzet miatti változásokkal telt, így teljesebb lehet a kép. 

- A "régi" életem programokkal, baráti találkozókkal, beszélgetésekkel, rendezvényekkel és a megszokott,  rutinszerű dolgokkal továbbra is hiányzik. Sokszor eszembe jut, hogy "na, normál esetben ide és ide mennék és ezt meg ezt csinálnám", de most ugye nem tehetem meg.

- Ebből kifolyólag ebben a hónapban nem vettem tömegközlekedési bérletet.
- Mivel nagyon ritkán megyek emberek közé, nem használok sminket és a napi öltözeten sem kell sokat gondolkodnom.  

- Először töltöttem a szüleimtől távol a Húsvétot. Az ilyenkor szokásos ételeket sikerült elkészítenem, de a család nagyon hiányzott. 

- Még márciusban felajánlottam a segítségemet a lakóközösségben azoknak, akik idősek és távol élnek a családjuktól. Egy néni élt is vele, így néhányszor én vásároltam be neki és váltottam ki a gyógyszereit. Jó érzés volt segíteni.

- Sokkal tudatosabban terveztem a dolgaimat. Korábban is írtam bevásárlólistát, de most azt is megterveztem, mikor mit fogok főzni. Ennek hatására elég volt 10 naponta boltba járnom. 

- A ritka boltba járásnak köszönhetően nem volt impulzusvásárlás, tényleg csak azt vettem meg, amire szükségem volt. 

- Elkezdtem tornázni, mert hiányzik a mozgás és a szinte egész napos ülés amúgy sem tesz jót. 

- A hónap közepétől kezdve sokszor sétálok a városban, ezzel is szoktatva magam a gyalogláshoz. Az autók száma mérhetően kevesebb most és sok olyan részletet fel tudok fedezni, amiket korábban észre sem vettem. Eddig például sosem tűnt fel, milyen sok vadgesztenyefa van a környékünkön. 

- A lakáshoz tartozó udvar szerepe felértékelődött. Ha csak tehetem, igyekszem minél több időt ott tölteni és élvezni a természetet. Idén a tulipánok kápráztattak el (korábban észre se vettem őket) és egy tő magyar kikerics, ami korábban úgy elrejtőzött a százszorszépek rengetegében, hogy csak idén tavasszal lett látható.

- Sokkal empatikusabb lettem az emberekkel, mert most valahogy könnyebben bele tudom képzelni magamat a helyükbe.
- Az egyetemi vizsgaidőszak elég rendesen lefoglal és eltereli a figyelmemet a nagyvilág és hazánk aktuális híreiről. Ennek ellenére nagyon sokszor elfog a bizonytalanság és a kétségbeesés, hogy nem tudni, meddig tart ez a mostani állapot és milyen lesz az élet azután, hogy minden korlátozást feloldanak. 

Húsvét

Minden kedves olvasómnak kellemes Húsvétot kívánok!

Koronás tavasz

Amióta az eszemet tudom, a tavasz a kedvenc évszakom. Egyszerűen imádom, ahogy a téli álomból életre kel a természet, kizöldülnek a fák, virágillatú a levegő, csiripelnek a madarak és elég erősek a napsugarak, hogy kellemes legyen a hőmérséklet. Nos, az idei tavasz egy kicsit más. Beárnyékolja a koronavírus és az otthonmaradás, így sajnos a négy fal közé vagyok kényszerülve. 

Egy hete dolgozom itthonról és csak az alapvetően szükséges élelmiszerek beszerzéséhez hagyom el a lakást. Nekem, mint mászkálós és társaságkedvelő embernek, nagyon furcsa ez. Konkrétan üres a határidőnaplóm, amire már évek óta nem volt példa.

Persze ez nem jelenti azt, hogy unatkoznék, sőt. Egy csomó olyan dologra van most időm, amire normál esetben heteket kellett volna várnom vagy csak bonyolult átszervezések mellett tudtam volna kivitelezni. Ennek folyományaként készen vagyok a tavaszi nagytakarítással, a régóta halogatott cipő- és ruhaszelektálással és a dolgaim rendezgetésével. Konkrétan utolértem magam a házimunkában és végre nem tornyosulnak az elvégzendő teendők. A munkáról már sajnos nem mondható el ugyanez. A hometeaching alatt sokkal több a feladat, mint normál esetben és a kollégák mellett a gyerekek is hiányoznak. Szóval nagyon remélem, hogy hamarosan véget ér a vírushelyzet és visszatér az élet a megszokott kerékvágásba. Addig is jöjjön néhány tavaszi kép, amit jártamban-keltemben készítettem.