"A hajók biztonságban vannak a kikötőben, de a hajókat nem ezért építik."
Mary már négy éve igyekszik rávenni a főnökét, Jacket, hogy észrevegye őt, de Jack csak a hatékony személyi asszisztenst látja benne. Vajon az, hogy egy fedél alá kényszerültek, megadja a rég várt esélyt Marynek?
Bridge és Luke csupán egy ötperces találkozót tervezett, hogy elintézzék a válási papírjaikat. Most azonban több napot kell egymás társaságában tölteniük; vajon az együttlét szép emlékeket hoz felszínre, vagy csak megerősíti őket elhatározásukban?
Charlie és Robin egy skóciai luxushotelbe tartottak egy különleges karácsonyra, most azonban egy apró fogadóban ragadtak az isten háta mögött. Megkaphatják itt azt, amiért útra keltek – vagy akár még sokkal többet is?
A tavaly olvasott Let it snow után nagyon vágytam egy igazi, szívmelengető, ízig-vérig karácsonyi történetre. És ezt Milly Johnson regényétől teljes mértékben meg is kaptam. Imádtam ezt a könyvet, a 24 nap karácsonyig mellett ez az a kötet, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek, aki szeretne ráhangolódni az ünnepekre.
Hat idegen egy isten háta mögötti helyen reked, amit hatalmas hóvihar zár el a külvilágtól. - Ezzel akár egy Agatha Christie által írt krimi is kezdődhetne (és a Három vak egér valóban ezzel a felütéssel indul), ebben a könyvben viszont egészen máshogy alakul a folytatás. A Figgy Hollowban rekedt hatosról először csak ecsetvonásokat kapunk, aztán ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg őket egyre jobban. Mindegyikőjük nagyon szerethető karakter és az életcéljukat is meg tudtam érteni. Nagyon tetszett, ahogyan az írónő elmélyítette a szereplőket, némelyikük múltja egészen drámaira sikerült.
A könyv feléig azt gondoltam, hogy ez egy kiszámítható történet lesz és minden úgy alakul majd, ahogyan a fülszövegből sejteni lehetne. És nem! Milly Johnson nem egy ponton meg tudott lepni, így végeredményben nem egy sablonos történetet kaptunk. Ugyanakkor a zárás mégis egy kicsit cukormázasra sikerült, viszont annyira megkedveltem a szereplőket, hogy ezt egyáltalán nem bántam.
A karácsonyi hangulat maximálisan átjött, a rádióban felcsendülő dalokat pedig meg is hallgattam olvasás közben, ami tovább növelte az ünnepi élményt. De az ételek, a fadíszítés, az ajándékozás, az egymás iránti szeretet és megbocsátás szintén fontos részei voltak ennek a különleges történetnek. Csakúgy, mint a hó, ami eleinte nem kis bosszúságot okozott a szereplőknek, később viszont már élvezni is tudták azt.
Nagyon jó lett a fordítás - a Hull a pelyhes, fehér hós rész szerintem zseniálisan lett megoldva -, és Charlie életbölcsességei is remekül illettek ebbe a történetbe. Fel is jegyeztem őket magamnak, mert érdemes megfontolni őket. Egy szó mint száz: nagyon élveztem ezt a történetet, jó volt részese lenni a Figgy Hollow Hatok karácsonyának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése