Az ősszel látott Why Women Kill 1. évadát az egekig dicsértem, ugyanis évek óta nem láttam ilyen jól felépített és szórakoztató sorozatot. Az ünnepek lecsengése után nem is volt kérdés, hogy azonnal nekikezdek a sorozat második - és sajnos utolsó - évadjának.
Az előző évaddal ellentétben most csak egy idősíkban vagyunk, mégpedig 1949-ben. Vagyis az események mindegyike ebben az idősávban fut, csak egyszer-kétszer kapunk kisebb flashbackeket. Mindebből pedig az is következik, hogy a sorozat második évada semmilyen módon nem kapcsolódik az elsőhöz: nincs utalás az előző évad szereplőire vagy történéseire. Az egyetlen átvezető pont a két évad között Jack Davenport narrálása, ily módon ez az évad is kiszól a nézőkhöz.
Na de mi is történik ebben a 10 epizódban? A helyszín Los Angeles, ahol Rita Castillo a legelőkelőbb és leggazdagabb nő. A város krémjének szerves része, aki a pénzért és a hatalomért bármit hajlandó megtenni. Természetesen ő a város egyik elit klubjának az elnöke is. Alma Fillcot, a szürke kisegér háziasszony pedig nagyon szeretne ennek a klubnak a tagja lenni. Így hát meg is ragadja az alkalmat, amikor a klubban megürül egy hely.
Alma állatorvos férje mellett Rita férjét és szeretőjét is megismerjük, majd ahogy haladunk előre, más szereplők is előtérbe kerülnek. Az évad végére gyakorlatilag nem marad senki a kisvárosban, akiről ne tudnánk valamit. De ne szaladjunk ennyire előre! Az első gyilkosság ugyanis nagyon hamar megtörténik (konkrétan már az évadnyitó epizódban), amit számtalan másik követ. Mint ahogyan elkövetőből sem csak egy van.
Az egyértelműen látszik, hogy a második évad sokkal véresebb, mint az első (az áldozatok száma is több), nyoma sincs annak a könnyedségnek és játékosságnak, ami az előző évadot jellemezte. Ezúttal mocskosabb és durvább eszközökhöz folyamodnak a szereplők, különösen Mrs. Yost halála után. Nálam legalábbis ez volt az a pont, ahonnan a szereplők számára már nem volt visszaút.
Ez az évad is nagyon alaposan átgondolt és következetesen végigvitt történetre épül, amihez kiváló színészi játék társult. Lana Parrilla (Rita Castillo) mellett Allison Tolman (Alma Fillcot) alakítása nyűgözött le a legjobban, de B. K. Cannon (Dee), Veronica Falcón (Catherine Castillo) és Nick Frost (Bertram Fillcot) játéka is tetszett. És meglepő módon nem a két főszereplőnek, hanem végig a Dee-Vern párosnak drukkoltam. Őket éreztem a legtisztább és legemberibb szereplőknek, akik igazán megérdemlik a boldogságot.
Imádtam még a zenéket, a ruhákat, a színeket és a fényeket, a frizurákat, az enteriőröket, az utcaképeket, a járműveket, számomra maximálisan hozták a '40-es évek végének hangulatát. Azt is érdekes volt látni, hogy melyik szereplőt hogyan helyezik el a térben. Ki van kiemelve és ki van háttérbe szorítva. Így talán még látványosabb volt az egyes karakterek pozíciójának alakulása.
Mindezek ellenére erre az évadra nem tudok 10/10-et adni. Tény, hogy tökéletesen működött minden, néhány történetszál viszont nagyon lassan haladt. Roccot például epizódokon keresztül nem láttuk, holott elég fontos szerepe volt az események alakulásában. De az egész Mrs. Yost körüli nyomozást említhetném, mert sokáig úgy tűnt, mintha megfeledkeztek volna róla. Ettől eltekintve az egész évad - és maga a sorozat is - szuper volt és tényleg a legjobb szériák között van a helye.
Értékelés: 9.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése