Séta a vácrátóti arborétumban

Az ősz beköszöntével nagyon sokan bekuckóznak és sütőtökös lattét szürcsölgetnek, én viszont igyekszem kihasználni ezt az évszakot kisebb-nagyobb túrázásokhoz és kirándulásokhoz. Tavaly Tatára látogattam el, idén pedig Vácrátót volt az úti célom, mert már régóta szerettem volna megnézni az arborétumot. 

 

vízimalom mesebeli környezetben arany őszi fényekkel

Az arborétum megközelítése nagyon egyszerű, a távolsági busz megállója konkrétan az arborétum előtt van. Ha valaki szeretne ellátogatni ide, akkor a tömegközlekedést tudom ajánlani, parkolóhelyet ugyanis nagyon nehéz találni. Na de vissza az élménybeszámolóhoz!

 

az arborétum egyik útja a sok közül

 

egy kisebb tisztás 

Az arborétum elején a Berkenye vendégház található, ami kisebb kiállításoknak ad otthont. Ezúttal az erdők fontosságára és a növények sokféleségére hívták fel a figyelmet. A gyerekekre is gondoltak, a szervezők rajzolós és tárgyakat tapintással felismerős feladatokkal készültek nekik. Érdemes ezekkel a kiállításokkal kezdeni a túrát, de utolsó állomásként is remek programrész. 

 

romantikus hangulatú romok

A jegyhez kaptam egy kis térképet is az arborétumról, így könnyen be tudtam járni a területet. Elsőre elég kicsinek tűnt az arborétum, de a valóságban nem az! Kellemes sétatempóban több órát is el lehet itt tölteni, mire az ember tényleg minden részét bejárja. Nagyon szép októberi időt fogtam ki, gyönyörű napsütés volt és kellemes meleg, nagyon jólesett a színpompás fák között sétálni. 

 

lótuszokkal borított tó (sajnos már elvirágoztak)

Rengeteg kedvenc pontom lett, amelyeknél hosszabban is elidőztem. A fából épült vízimalom abszolút kihagyhatatlan látnivaló, különösen abban a gyönyörű arany színű fényben, amiben az ott jártamkor láttam. A lótusszal borított tó még úgyis lenyűgözött, hogy hónapokkal korábban volt a lótusz virágzásának időszaka és már csak az elvirágzott növényekkel találkoztam. Sebaj, ide is vissza kell majd jönnöm nyáron. :) Több kisebb-nagyobb patak is keresztülfolyik az arborétumon, néhányuknál még vízesés is található. 

 

kisebb vízesések

  

nagyobb vízesés

Nem érdemes kihagyni az üvegházakat sem, amik tele vannak csodaszép egzotikus növénnyel. Hatalmas pálmák, papagájvirágok, futónövények és fokföldi ibolyák uralják a teret és szemmel láthatóan nagyon jól érzik magukat a természetes élőhelyükhöz hasonló környezetben. 

 

az üvegházi egzotikus növények egy része

Szuper volt az egész nap és Tatához hasonlóan ide is szeretnék majd másik évszakban visszatérni, mert kíváncsi vagyok, milyen lehet tavasszal és nyáron. Ősszel mindenesetre nagyon jó hétvégi program. 

Moa Herngren: Az örökség

"A hagyományok fontosak, nemcsak azért, mert összehozzák a családot, hanem mert biztonságérzetet is adnak, amikor az ember lába alól kifut a talaj, és az egész világa összedőlni látszik."

Fülszöveg: Miközben három testvér fogadja anyjuk temetésén a gyászolók részvétnyilvánítását, egyikük zsebében ott lapul egy feljelentés – amit a két testvére tett ellene. De vajon mi vezetett idáig? Milyen emlékek, fájdalmak és elhallgatások feszülnek egymásnak a három testvér közt? És helyreállíthatóak-e a kapcsolatok és a szerepek egy ilyen családban?

A válás és az Anyós után megérkezett Moa Herngren harmadik olyan regénye, amely az emberi kapcsolatokat állítja középpontba. Míg a Válás a párkapcsolatot, az Anyós a szülő-gyerek kapcsolatot, addig az Örökség a testvérek közötti kapcsolatot mutatja be. Hasonlóképpen az írónő korábbi könyveihez, most is több szempontból ismerhetjük meg az eseményeket. 

A történet főszereplői Andrea, Ulrika és Rasmus, akikkel anyjuk temetésén találkozunk, de egészen a gyermekkorukig visszamegyünk a történetben, hogy megértsük, mi vezetett el az elmérgesedett viszonyukhoz. Ugyanazokat az eseményeket most is több szemszögből látjuk, így mindegyik testvért megismerhetjük. Először Andrea nézőpontjából látjuk a történéseket és rögtön feltűnik, mennyire ellentmondásos karakter ő. Pedáns, céltudatos, a családjáért bármit hajlandó megtenni, ugyanakkor elképesztő módon kontrollmániás. A könyv olvasása közben többször azért kellett szünetet tartanom, mert egyszerűen már sok volt Andrea tökéletességmániája és az, hogy mindennek úgy kell történnie, ahogyan az az ő elképzeléseinek 100%-ig megfelel. 

Ulrika nézőpontjával sokkal jobban azonosulni tudtam, de természetesen ő sem hibátlan jellem. Meghatóan szeretetteljes a kapcsolata az anyjával, ugyanakkor a negyvenes évei közepén sem rendelkezik saját egzisztenciával. Rasmus sokáig csak sodródik az árral és háttérbe szorul a nővéreivel szemben, de az utolsó fejezetben ő kerül reflektorfénybe. Tetszett a bátorsága, ugyanakkor a három testvér alapproblémájára is rávilágított. Az Örökségben ugyanis folyamatos a titkolózás, a ki nem mondott sérelmek elfojtása és az állandó megfelelési kényszer, amik tényleg tönkre tudják tenni a legszorosabb emberi kapcsolatokat. 

Nagyon sok témát érint Moa Herngren regénye, a teljesség igénye nélkül szó esik  testvérféltékenységről, megcsalásról, öregségről, depresszióról, létbizonytalanságról és útkeresésről. És ebben a regényben az a szép, hogy mindegyikhez tud valamilyen módon kötődni az olvasó. Érzelmileg ez a könyv is nagyon erős lett, nagyon szépen kiegészíti a svéd írónő eddig megjelent műveit.  

Farkas Anett: Ne bánts!

"Azt szeretném, ha megértenék, hogy minden, amit teszünk, számít. Minden szó mögött, amit kiejtünk, és minden bántó dolog mögött, egy történet van." 

Fülszöveg: Hat fiatal, hat történet, egy közös múlt – és egy délután, ami mindent megváltoztat.
Mi történik, ha egy tanár úgy dönt, hogy nem nézi tovább tétlenül az iskolai zaklatást, hanem egy különleges kísérletbe kezd, és szabadulószobát szervez hat kiválasztott diáknak?
Ahogy percről percre fogynak a lehetőségek, úgy kerülnek napvilágra a titkok. Ki az igazi bántalmazó? Ki az áldozat? És ki az, aki mindkét szerepben volt már? A megrázó eseteket feldolgozó történet a tanárok, a szülők és a gyerekek szemszögéből bontakozik ki, és ráébreszt arra, hogy a zaklatás soha nem csak a játszótéren vagy az iskola falai között zajlik – sokszor ott van a családi asztalnál, sőt, a tükörben is. 

Ha szeptember, akkor iskolakezdés, így evidens volt, hogy Farkas Anett könyvét idén ősszel fogom elolvasni. Korábban nem olvastam a szerzőtől, csak annyit tudtam, hogy leginkább a krimi-thriller műfajban alkot. Éppen ezért nagyon meglepett, amikor a Ne bánts! c. könyve megjelent, ugyanis ez az iskolai bántalmazásról (más néven bullying) szól. Ez pedig egy igencsak aktuális téma, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, hogy az írónő ezt hogyan közelíti meg. 

Nos, a könyv elolvasása után azt tudom mondani, hogy a Ne bánts! egy hiánypótló alkotás. Már az előszót is hasznosnak éreztem, hiszen egy témában jártas rendőr őrnagy szavait olvashatjuk. Ily módon az is képbe kerülhet a bullying jelentésével, aki nem iskolában dolgozik és/vagy nincsenek iskolás korú gyerekei. De nemcsak ennek a két csoportnak ajánlható ez a könyv, hanem mindenkinek, hiszen mindannyian voltunk gyerekek és iskolás éveink alatt valamilyen formában biztosan találkoztunk az iskolai bántalmazás különböző formáival. 

Szerencsére az írónő nem egy száraz tényadatgyűjteményt tett az olvasók elé, hanem több szereplő nézőpontjából mutat be egy bullyinggal kapcsolatos esetet. Hat diákot ismerhetünk meg, az ő élményeikből rajzolódik ki előttünk Zorka története. Nem egy habos-babos mesét kapunk, hanem a kőkemény valóság egy kis szeletét. Az események nagyon valóságosak és mivel a szereplők más-más aspektusát képviselik a bullyingnak, könnyen azonosulni lehet velük. A szabadulószoba szerintem zseniális ötlet, de hogy a valóságban mennyire (lehet) működőképes, az egy más kérdés...

Bizonyos fordulatok egyenesen sokkoltak a történetben és a zárás is tartogatott meglepetést. Csakúgy, mint a könyv végén található mini beszámolók. Olvasás közben nagyon sok "miért?"-tel kezdődő kérdés fogalmazódott meg bennem és dühített is a könyv, hiszen sok olyan helyzetet felvázol, amelyek az én gyerekkoromban is ugyanilyenek voltak. Csakhogy azóta eltelt három évtized... 

Úgyhogy én nagyon örülök, hogy ez a könyv megíródott, aktualitása miatt pedig remélem, hogy minél több emberhez eljut.

Now You See Me 2 - Szemfényvesztők 2 (2016)

A Négy Lovas, valamint az előző részben rendőrnyomozóként feltűnt, titokzatos és karizmatikus Dylan ismét feladja a közönségnek a leckét, miközben tovább feszegetik a színpadi illúziókeltés határait, és bejárják az egész földtekét. Az illuzionisták új előadással rukkolnak elő, azt remélve, hogy felfedhetik egy számítógépes guru piszkos üzelmeit. Látványos eltűnésük mögött ugyanis nem más áll, mint Walter Mabry, a zseniális informatikus, aki erőszakkal ráveszi a Lovasokat, hogy egy minden eddiginél veszélyesebb trükköt mutassanak be. Nincs más választásuk, mint végrehajtani egy utolsó, példátlanul nehéz mutatványt, hogy tisztára moshassák a nevüket és leleplezhessék a háttérben álló géniuszt. 

Több mint tíz éve láttam a Now You See Me-t, de túl mély nyomot nem hagyott bennem. A folytatás sem különösebben érdekelt (igazából azt sem tudtam, hogy készült), az ajánlójával is véletlenül találkoztam. Ennyi idő távlatából nem sok mindenre emlékeztem az előző filmből, szerencsére a második rész egy kis visszaemlékező-összefoglaló résszel indul, úgyhogy hamar fel tudtam venni az események fonalát. A színészek névsora majdnem teljesen megegyezik az előző rész színészeivel, csak Lizzy Caplan és Daniel Radcliffe neve új. 

És ha már Daniel Radcliffe neve szóba került, szerintem kifejezetten poénos volt őt ismét egy varázslatokkal teli világban látni, csak most nem varázslótanoncként. Hogy mennyire volt hihető főgonosznak? Nos, a film végére én el tudtam hinni, hogy ezúttal a rosszfiúk oldalán áll. Bár ehhez azért Michael Caine karizmatikus jelenlétére is szükség volt. A karakter motivációja már problémásabb, nekem nagyon súlytalanná tette a filmet. Nem éreztem úgy, hogy a sztori tartana valamerre, inkább az előző részben felvázolt elemeket zárták le vagy magyarázták meg. 

A trükkök közül nekem egyértelműen a chip ellopása volt a kedvencem. Azt a jelenetet szuperül összehozták és egy kis sci-fis árnyalatot kapott tőle a film. A többi mutatvány viszont nekem csalódás volt. Nem is a kivitelezésükkel volt gondom, hanem a magyarázatukkal. Kioktató és fölényeskedő lett tőle a film, mintha csak az lett volna a készítők célja, hogy mindenáron happy enddel záródjon a film. Mindegy, hogy az a fordulat hihető (logikus) vagy sem. 

A közel két órás játékidőt is soknak éreztem a rengeteg üresjárat miatt. Az előző részhez hasonlóan ezt a filmet is a casting menti meg, de az egészen biztos, hogy a harmadik részt kihagyom. Néhány részletet leszámítva sajnos elpocsékolt idő volt ennek a filmnek a megtekintése. 

Értékelés: 3.5/10