Farkas Anett: Ne bánts!

"Azt szeretném, ha megértenék, hogy minden, amit teszünk, számít. Minden szó mögött, amit kiejtünk, és minden bántó dolog mögött, egy történet van." 

Fülszöveg: Hat fiatal, hat történet, egy közös múlt – és egy délután, ami mindent megváltoztat.
Mi történik, ha egy tanár úgy dönt, hogy nem nézi tovább tétlenül az iskolai zaklatást, hanem egy különleges kísérletbe kezd, és szabadulószobát szervez hat kiválasztott diáknak?
Ahogy percről percre fogynak a lehetőségek, úgy kerülnek napvilágra a titkok. Ki az igazi bántalmazó? Ki az áldozat? És ki az, aki mindkét szerepben volt már? A megrázó eseteket feldolgozó történet a tanárok, a szülők és a gyerekek szemszögéből bontakozik ki, és ráébreszt arra, hogy a zaklatás soha nem csak a játszótéren vagy az iskola falai között zajlik – sokszor ott van a családi asztalnál, sőt, a tükörben is. 

Ha szeptember, akkor iskolakezdés, így evidens volt, hogy Farkas Anett könyvét idén ősszel fogom elolvasni. Korábban nem olvastam a szerzőtől, csak annyit tudtam, hogy leginkább a krimi-thriller műfajban alkot. Éppen ezért nagyon meglepett, amikor a Ne bánts! c. könyve megjelent, ugyanis ez az iskolai bántalmazásról (más néven bullying) szól. Ez pedig egy igencsak aktuális téma, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, hogy az írónő ezt hogyan közelíti meg. 

Nos, a könyv elolvasása után azt tudom mondani, hogy a Ne bánts! egy hiánypótló alkotás. Már az előszót is hasznosnak éreztem, hiszen egy témában jártas rendőr őrnagy szavait olvashatjuk. Ily módon az is képbe kerülhet a bullying jelentésével, aki nem iskolában dolgozik és/vagy nincsenek iskolás korú gyerekei. De nemcsak ennek a két csoportnak ajánlható ez a könyv, hanem mindenkinek, hiszen mindannyian voltunk gyerekek és iskolás éveink alatt valamilyen formában biztosan találkoztunk az iskolai bántalmazás különböző formáival. 

Szerencsére az írónő nem egy száraz tényadatgyűjteményt tett az olvasók elé, hanem több szereplő nézőpontjából mutat be egy bullyinggal kapcsolatos esetet. Hat diákot ismerhetünk meg, az ő élményeikből rajzolódik ki előttünk Zorka története. Nem egy habos-babos mesét kapunk, hanem a kőkemény valóság egy kis szeletét. Az események nagyon valóságosak és mivel a szereplők más-más aspektusát képviselik a bullyingnak, könnyen azonosulni lehet velük. A szabadulószoba szerintem zseniális ötlet, de hogy a valóságban mennyire (lehet) működőképes, az egy más kérdés...

Bizonyos fordulatok egyenesen sokkoltak a történetben és a zárás is tartogatott meglepetést. Csakúgy, mint a könyv végén található mini beszámolók. Olvasás közben nagyon sok "miért?"-tel kezdődő kérdés fogalmazódott meg bennem és dühített is a könyv, hiszen sok olyan helyzetet felvázol, amelyek az én gyerekkoromban is ugyanilyenek voltak. Csakhogy azóta eltelt három évtized... 

Úgyhogy én nagyon örülök, hogy ez a könyv megíródott, aktualitása miatt pedig remélem, hogy minél több emberhez eljut.

Now You See Me 2 - Szemfényvesztők 2 (2016)

A Négy Lovas, valamint az előző részben rendőrnyomozóként feltűnt, titokzatos és karizmatikus Dylan ismét feladja a közönségnek a leckét, miközben tovább feszegetik a színpadi illúziókeltés határait, és bejárják az egész földtekét. Az illuzionisták új előadással rukkolnak elő, azt remélve, hogy felfedhetik egy számítógépes guru piszkos üzelmeit. Látványos eltűnésük mögött ugyanis nem más áll, mint Walter Mabry, a zseniális informatikus, aki erőszakkal ráveszi a Lovasokat, hogy egy minden eddiginél veszélyesebb trükköt mutassanak be. Nincs más választásuk, mint végrehajtani egy utolsó, példátlanul nehéz mutatványt, hogy tisztára moshassák a nevüket és leleplezhessék a háttérben álló géniuszt. 

Több mint tíz éve láttam a Now You See Me-t, de túl mély nyomot nem hagyott bennem. A folytatás sem különösebben érdekelt (igazából azt sem tudtam, hogy készült), az ajánlójával is véletlenül találkoztam. Ennyi idő távlatából nem sok mindenre emlékeztem az előző filmből, szerencsére a második rész egy kis visszaemlékező-összefoglaló résszel indul, úgyhogy hamar fel tudtam venni az események fonalát. A színészek névsora majdnem teljesen megegyezik az előző rész színészeivel, csak Lizzy Caplan és Daniel Radcliffe neve új. 

És ha már Daniel Radcliffe neve szóba került, szerintem kifejezetten poénos volt őt ismét egy varázslatokkal teli világban látni, csak most nem varázslótanoncként. Hogy mennyire volt hihető főgonosznak? Nos, a film végére én el tudtam hinni, hogy ezúttal a rosszfiúk oldalán áll. Bár ehhez azért Michael Caine karizmatikus jelenlétére is szükség volt. A karakter motivációja már problémásabb, nekem nagyon súlytalanná tette a filmet. Nem éreztem úgy, hogy a sztori tartana valamerre, inkább az előző részben felvázolt elemeket zárták le vagy magyarázták meg. 

A trükkök közül nekem egyértelműen a chip ellopása volt a kedvencem. Azt a jelenetet szuperül összehozták és egy kis sci-fis árnyalatot kapott tőle a film. A többi mutatvány viszont nekem csalódás volt. Nem is a kivitelezésükkel volt gondom, hanem a magyarázatukkal. Kioktató és fölényeskedő lett tőle a film, mintha csak az lett volna a készítők célja, hogy mindenáron happy enddel záródjon a film. Mindegy, hogy az a fordulat hihető (logikus) vagy sem. 

A közel két órás játékidőt is soknak éreztem a rengeteg üresjárat miatt. Az előző részhez hasonlóan ezt a filmet is a casting menti meg, de az egészen biztos, hogy a harmadik részt kihagyom. Néhány részletet leszámítva sajnos elpocsékolt idő volt ennek a filmnek a megtekintése. 

Értékelés: 3.5/10