Moa Herngren: Az anyós

"Fura dolog a család. Azt tekintjük normának, amibe beleszülettünk. Egy kicsi, zárt univerzum, ahol gyerekként nem kérdőjelezed meg a szabályokat."

Fülszöveg: Åsa Berg Svédország egyik legkeresettebb kommunikációs szakembere - csak épp azokkal nem beszélhet soha, akik a legfontosabbak számára: fiával és unokájával. Hogy juthat idáig egy látszólag szoros anya-fia kapcsolat? Hogy befolyásolja mindezt az anyós és a menye közti viszony? És lehet-e a hidegháborúból visszaút? 

Moa Herngren nevét 2024. nyarán A válás kapcsán ismerték meg a magyar olvasók. Idén tavasszal pedig megjelent a trilógia második kötete, Az anyós. Elöljáróban annyit érdemes elmondani, hogy Az anyós nem folytatása A válásnak. Nincs semmilyen összekötő kapocs a két regény között. Az egyetlen közös pont a helyszín: Svédország. 

Míg A válás egy házastársi kapcsolat alakulását mutatja be, ebben a könyvben a szülő-gyerek viszony van fókuszban. Hogyan éli meg egy anya, hogy gyermeke felnőtt és kirepül a családi fészekből? Az új életet kezdő gyerek jogos igénye, hogy szülei tartsák tiszteletben a párválasztását és önálló életének határait. Ugyanakkor a nagyszülő igénye is jogos, hiszen továbbra is szeretné tartani a kapcsolatot a felnőtt gyerekével és szeretné megismerni az unokáját. Åsa ebben a szituációban próbál lavírozni. 

Először sajnáltam Åsát és bár én nem vagyok olyan élethelyzetben, mint ő, át tudtam élni a lelki fájdalmait és gyötrődéseit. Visszaemlékezéseiből kiderül, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzethez, ám ahhoz, hogy 100%-osan megértsünk mindent, meg kell ismernünk Andreas és Josefin nézőpontját is. Åsa fia és menye nagyon másként éli meg az eseményeket, de még így is túl szigorúnak éreztem azt a büntetést, amit Åsa kapott. Josefin ugyanis pontosan ugyanazt a hibát követi el Samnél, mint amit Åsa annak idején Andreasnál.

Aztán azon az ominózus családi karácsonyon olyan dolog hangzik el, ami teljes sokként ért. Bölcs mondás az, hogy "Ne szólj szám, nem fáj fejem.", de Åsa (kommunikációs szakemberként!) erre sajnos képtelen. Egyszerűen nem gondol bele abba, hogy bizonyos megjegyzésekkel vagy gesztusokkal mennyire meg tud bántani másokat. Értettem, hogy miért mondja azt, amit, ugyanakkor dühített is az a fajta érzéketlenség, ami a szeretet ünnepén elhagyja a száját. Tettének következményét viszont így is túl drasztikusnak gondolom.

Nagyon furcsa, hogy nincsenek mély és őszinte beszélgetések a családtagok között - akár egy közös terapeuta előtt -, így a kimondatlan problémák csak halmozódnak és egyre nagyobb káoszt és félreértést eredményeznek. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy egyik családtag sem tudja félretenni az egóját. Egy biztos: Moa Herngren második regénye sokkal jobban megérintett, mint az előző, a témája és a kapcsolatok összetettsége miatt is fontos műnek tartom. Ja és nagyon várom már a trilógia befejező kötetét, Az örökséget, ami idén ősszel fog megjelenni.