Carlos Vila Sexto: Az utazó krónikái - A 19-es számú utas

Fülszöveg: A szabályok megváltoztak…
…az utazás azonban már elkezdődött.

Az Északi Vonat első útján száguld, körülötte tombol a Kantábriai-tenger partját ostromló hurrikán. Miguel a vonat egyik fülkéjében tér magához. Az első dolog, amit meglát, egy holttest. És az első, amire rájön, hogy semmire sem emlékszik, még a saját nevére vagy arcára sem. Nem akar mást, csak menekülni. Hamar ráébred, hogy valaki megpróbálja rákenni a gyilkosságot. Ezért – és mert mi mást is tehetne? – a vonaton marad és megpróbálja megfejteni a rejtélyt. Leszállni nem lehet, elbújni alig van hová, és hamarosan mindenki őt keresi. Néhány órája maradt csupán, míg a szerelvény befut a végállomásra. Vajon ennyi idő elég arra, hogy elfogadja azt, amit a nyomozása közben felfedez? A kérdéseire csak a 19-es számú utas tud válaszokkal szolgálni. Mert ez nem egy hétköznapi utazás. Ó, nem… Ez valami egészen más. 

Leírás alapján nagyon kíváncsi lettem erre a könyvre, mert sok olyan elemet felvonultat, amelyek már önmagukban is izgalmasak. Elsőre egyébként Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen c. krimije jutott eszembe, de a vonatos helyszínen (na meg a gyilkosságon) kívül nincs más hasonlóság az említett ikonikus művel. 

Szóval Spanyolországban vagyunk és már az első oldalakon belecsöppenünk a történet sűrűjébe. Egymás után jönnek a kérdések és ahogy haladunk előre, úgy érkeznek a válaszok is. Megismerjük Miguelt és a vonat többi utasát, valamint az is kiderül, hogy ki az áldozat és miért gyilkolták meg. Nagyon pörgős a történet, szinte minden oldalon történik valami, ami előre viszi az eseményeket. A helyszínek, a leírások és a feszült hangulat olyan volt, mintha egy filmet néznék. A karakterizáció is jó, mindenkiről annyit tudunk meg, amennyit feltétlenül szükséges. 

Egy idő után (egészen pontosan a templomos jelenetet követően) nekem nagyon kiszámíthatóvá vált a történet, ennek ellenére bizonyos kérdésekre nem adott konkrét választ az író, csak sejtetéseket kaptunk. Vagy még azt sem. Az például nem derült ki, hogy mi van abban a könyvben, amit Miguel megszerez. Vagy hogy kicsoda Quiroga és mit tett. A rejtélyes újságírónőről és a barna köpenyes szerzetesről nem is beszélve... Néhány oldalt szerintem még elbírt volna a könyv, hogy egy korrekt lezárást kapjunk. 

A 19-es számú utas egy könyvsorozat első része és bár önmagában élvezhető volt ez a kötet, még nem tudom, hogy a folytatást is el akarom-e olvasni. Számomra túl sok megválaszolatlan kérdés maradt ebben a történetben, a misztikus vonallal pedig egyelőre nem tudok mit kezdeni. Ugyanis azzal kapcsolatban is maradtak bennem kérdések.