Beatriz Serrano: Elégedetlenség

"Becsukom a jegyzetfüzetet, és arra gondolok, hogy ha meghalnék, ebből a naplóból az derülne ki, milyen unalmas is tud lenni egy átlagember egy napja." 

Fülszöveg: A harmincas évei elején járó Marisa utálja a munkáját. Szorongásoldókkal és YouTube-videókkal próbálja túlélni a hétköznapok rutinját és a reklámügynökségnél töltött órákat. Amikor a cége csapatépítő hétvégét tervez, Marisa felidézi egy régi tragédia emlékét, és még jobban úrrá lesz rajta a pánik. Az Elégedetlenség a toxikus munkahelyi kultúra, az egzisztenciális szorongás és a kiégés regénye. Éles hangú, sötét humorú történet egy olyan világról, ahol a munkavállaló arról álmodozik, hogy elüti egy busz, mert akkor legalább nem kell bemennie dolgozni.

Nagyon sok pozitív véleménnyel találkoztam erről a könyvről, így a karácsonyi hangulat után Beatriz Serrano regényét választottam 2026 első olvasmányának. Kevés olyan szórakoztató irodalmi alkotást olvastam eddig, ahol ennyire központi szerepet kap a munkahely és a munka, úgyhogy emiatt is kíváncsi voltam erre a könyvre. 

Ki ne érezte volna, hogy nincs kedve dolgozni menni? Még aki imádja a munkáját, azzal is megesik néha. Marisa, a regény főszereplője, viszont minden napját így éli meg. Vágyik arra, hogy elüsse egy busz, hogy ne kelljen minden nap ugyanabban a mókuskerékben szenvednie. Mestere a munka imitálásának, csak hogy teljen az idő és mindenki olyannak lássa, aki komolyan veszi a pozícióját. Nagyon sok ponton át tudtam érezni a helyzetét, mert én is dolgoztam multinál és hasonló helyzeteket tapasztaltam meg. Az értelmetlen meetingeket és az agyonszabályozott feladatokat pont úgy éltem meg, mint Marisa. A regény legnagyobb erőssége éppen az, hogy görbe tükröt tart a corporate világ felé. A részletekben szerencsére nem merül el nagyon a könyv, csak annyira látunk bele a multis közegbe, hogy megértsük, mitől is égett ki Marisa teljesen a harmincas évei elejére. 

Mert amennyire a munkáról, annyira a kiégésről is szól ez a könyv. És a legszomorúbb az, hogy a főszereplő teljes mértékig tisztában van vele, hogy mi okozza nála ezt a fajta enerváltságot, mégsem képes változtatni rajta. Nincsenek céljai, álmai, így pedig kitörni sem tud ebből a helyzetből. Sőt, a könyv utolsó fejezete alapján nem is igazán akar. 

A csapatépítő hétvégét követő részek eléggé elnagyoltak, de az írónő nem zárja le teljesen a történetet. Marisa látszólag optimista a jövőjét illetően, de a sorok között az is kiérződik, hogy a felépülése után nagy valószínűséggel ugyanúgy fogja élni az életét, mint eddig. 

Beatriz Serrano regénye nagyon aktuális, számtalan olyan problémát és élethelyzetet megmutat, ami a 20-as és a 30-as korosztályt érinti. Teszi ezt humorral és nagy adag (ön)iróniával, emiatt kifejezetten élveztem ezt a történetet. Nem mellesleg ez a könyv is megerősített abban, hogy jól döntöttem, amikor hátat fordítottam a rideg és felszínes nagyvállalati munkának. 

Andreina Cordani: Gyilkosság ajándékba

"Soha ne becsüld le azt a kedves embert, aki teát főz a nyomozónak." 

Fülszöveg: Tizenkét évvel ezelőtt nyolc egyetemi barát alapította meg a Kosztümös Gyilkosságok exkluzív klubját. A játékuk során megoldott bűnügyek véresek voltak ugyan, ám kivétel nélkül fiktívek – egészen addig, amíg a legutolsó, karácsonyi játék alkalmával nyomtalanul eltűnt a csapat egyik tagja.

A többiek most egy skóciai udvarházban gyűlnek össze karácsony előtt, hogy felidézzék a régi szép időket, és az 1920-as évek elitjének drága kosztümeibe öltözve újabb fiktív bűnügyet oldjanak meg. Azonban amikor másnap reggel lady Partridge holttestére egy fán lógva találnak rá, egyértelművé válik, hogy ez a játék véresen komoly, és idén egyetlen ajándékban reménykedhetnek: hogy megérik karácsony reggelét.

Karácsonykor nemcsak romantikus vagy szívmelengető történeteket lehet olvasni, hanem krimiket is. Ez utóbbi közé tartozik Andreina Cordani könyve is, amely még 2024-ben jelent meg, de akkor nem ezt választottam az ünnepekhez. A csodaszép borító mellett a fülszövegen is megakadt a figyelmem, így kíváncsian vártam, mit hoz ki az írónő ebből az alaphelyzetből.  

Adott egy baráti társaság, akik rajonganak a gyilkosságokért és rendszeresen szerveznek tematikus játékesteket. A könyv fő sztorija is erre épül, gyakorlatilag két idősík eseményeit követhetjük végig: a 2011-es évét és a 2023-as évét. A kiindulási pont Karl rejtélyes eltűnése, amelynek magyarázatával egészen a könyv végéig várnunk kell. Elsőre nem érdekeltek különösképpen a múltbéli események, mert ez a társaság egyáltalán nem tűnt barátinak. Sokkal inkább egy érdekszövetséget látunk, ugyanis jelen élethelyzetüket és munkáikat egymásnak és a kapcsolataiknak köszönhetik. És ezt nem is titkolják egymás elöl. 

Valamennyire illett ez a könyv a decemberi NIOK témájához, mert egy közösség történetét meséli el, de itt nem az összetartás van a középpontban. Az őszinteség hiánya, az egoizmus, az áskálódás és a ki nem mondott titkok ugyanis megmérgezik ezt a társaságot, emiatt a szereplők közül senkit sem tudtam igazán megkedvelni. Az események nagy részét Charley szemszögéből látjuk, ő próbálja felgöngyölíteni a jelen eseményszálait. Tetszett, hogy a gyilkossági est a Karácsony 12 napja c. dalra épült (ezt a szereplők 1920-as évekbeli neve is tükrözi), de ennyiben ki is merül az ünnephez kapcsolódó elem. 

A helyszín természetesen egy hóborította, modern civilizációtól elzárt skóciai ház, ahol az emberek hullanak, mint a legyek. Az elkövető személyét nem volt nehéz kitalálni, de a motivációja és a múltbeli történésekkel való kapcsolata már nem volt annyira egyértelmű. A mindenkihez köthető kapocs nekem egy kicsit gyenge és légbőlkapott volt, szinte semmilyen utalás nem volt rá korábban. Az első 50-100 oldalnál nehéz volt követni az időbeli ugrásokat, de aztán elég szépen felpörögnek az események. A magyarázat számomra egy kicsit erőltetett lett, de összességében izgalmas volt ez a karácsonyi krimi. 

Szilveszter Velencében

Kezdjük a 2026-os évet egy utazási élménybeszámolóval! Karácsony után eljutott hozzám egy last minute utazási ajánlat, amire én rögtön lecsaptam. Velence az egyik kedvenc olasz városom, emiatt nagyon csábító volt a gondolat, hogy ott búcsúztassam el a 2025-ös évet és köszöntsem a 2026-ost. 

velencei életképek esti fényekkel és gondolákkal

Már az odavezető út is tetszett, ugyanis Szlovéniát hó borította, így igazi téli hangulatban érkeztünk meg Olaszországba. A téli mesevilág csak a szlovén-olasz határig tartott, Itáliában szikrázó napsütés és 10 fok körüli hőmérséklet fogadott. Velencébe már napnyugta után értünk, így a várost éjszakai fényekben csodáltuk meg.  

hidak mindenhol :)

Jártam már korábban Velencében, így nem volt ismeretlen számomra a vízre épült város, de most sok olyan pontját láthattam, ami eddig kimaradt. Persze így sem tudtam bejárni az egész várost, pedig most rengeteg idő volt rá, de mivel eddig akárhányszor jártam Velencében, mindig találtam új felfedeznivalót, szerintem legközelebb is tartogatni fog érdekességeket. 

 

Velence ünnepi fényekben

 

Az ünnepi fényekben pompázó Velence nem okozott csalódást, gyönyörűek voltak az épületek, az utcák és a kisebb-nagyobb terek. A Szent Márk téren például egy hatalmas karácsonyfa volt felállítva, ami úgy ragyogott a sok dísztől, mintha gyémántokkal lett volna kirakva. A hosszú séta fáradalmait egy aprócska vendéglőben pihentük ki és bár rengeteg róla a negatív vélemény, én teljes mértékben meg voltam elégedve vele.  

óévzáró és újévköszöntő tűzijáték

Éjfélkor 20 perces tűzijáték jelezte a 2025-ös év végét és a 2026-os év kezdetét. Szuper volt a tömeggel együtt ünnepelni és azt hiszem, egy ilyen emlékezetes Szilveszter után csak jól alakulhat az új év.