El Método - A Grönholm-módszer (2005)

Pályázatot írnak ki a multinacionális cég vezetői posztjára. A jelölteket összehívják a válogatási folyamat utolsó állomására. Miközben Madrid utcáin globalizáció-ellenes tüntetés zajlik, bent is egyre feszültebb a légkör. A csoportban mindenki potenciális ellenfél. Az utolsó feladat, hogy az amerikai Grönholm-módszer segítségével felmérjék saját tehetségüket. Egymással szembeállítva őket, versenyhelyzetet szimulálnak, melynek megoldása során a jelentkezőkről lehull az álarc, kiderül, hogy kiben mi lakozik. 

A nemrég látott Examnél már megemlítettem ezt az argentin-spanyol-olasz koprodukcióban készült filmet, ugyanis az alaphelyzet mindkettőnél ugyanaz: néhány embernek kell egy zárt térben megküzdenie egy vállalati pozícióért. Ebben a filmben konkrét feladatokat kell megoldaniuk a jelentkezőknek és valaki mindegyik kör után kiesik. A módszerek egyre durvábbak lesznek, csakúgy, mint a versenyzők gátlástalansága. 

 

Nem rossz film az El método, de nekem egyértelműen az Exam tetszett jobban. Abban tényleg azt éreztem, hogy van tétje a megmérettetésnek, míg itt szinte semmi nem derül ki sem a cégről, sem a munkáról. A kiválasztási folyamat is nagyon elhúzódik: a jelöltek egy teljes napot eltöltenek egymás kigolyózásával, a Vizsgánál pedig mindössze 80 perc alatt eldől, hogy ki kapja meg az állást. 

A film első órája remek, ötletesek a feladatok és klassz volt látni, hogyan dolgoznak össze a szereplők, miközben mindegyikük a saját céljáért küzd. Az ebédszünet után viszont nagyon leült a film, úgy tűnt, mintha már a jelölteknek sem lenne kedvük a folytatáshoz. A labdás feladat szerintem borzasztó volt és ott jött elő a leginkább az, hogy a nyolc emberből azok jártak igazán jól, akik nem jutottak el az utolsó fordulóig. 

A film végén persze kiderül, hogy ki lesz a cég új dolgozója és azt is megtudjuk, hogy mit is jelent a Grönholm-módszer. Pszichológiai és HR-es szempontból is érdekes volt a film, de lehetett volna rövidebb és feszesebb tempójú, hogy a kezdeti izgalom és lendület a film végéig megmaradjon. 

Értékelés: 7/10

Nine Dead (2010)

Egy fegyveres maszkos férfi elrabol kilenc idegent, akik korábban még sosem találkoztak. Azt mondja nekik, hogy minden 10. percben megöl egyet közülük, amíg rá nem jönnek, hogy milyen kapcsolat van kilencük között és miért is lettek elrabolva. 

 

Ismét egy zárt térben játszódó film, ami a tartalmával azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Szeretem az ilyen filmeket, mert nagyon jó teret ad a szereplők megismerésére. Ez kiválóan érvényesül a Nine deadben is, a kilenc ember múltja a szemünk előtt rajzolódik ki. A flashbackek száma minimális, ebben a filmben a szövegre érdemes odafigyelni. 

 

 

A cím sajnos elspoilerezi a filmet, ennek ellenére élveztem a látottakat. Meglepett, hogy a maszkos pasas tényleg betartotta azt, amit ígért és a film végére valóban kilenc holttestet kapunk. A hullák sorrendje nem volt véletlen és abszolút nem azzal az illetővel kezdett a maszkos rabló, akit én első áldozatnak gondoltam. Nagyon tetszett az, ahogyan a foglyok lassanként megnyíltak egymás előtt és folyamatosan próbálták kideríteni, hogy milyen módon kapcsolódnak egymáshoz.  

 

 

Az események kiindulását képező ügy sajnos tele volt erőltetett fordulatokkal, néhol nagyon kilógott az, hogy bizonyos események csak azért történtek meg, hogy a foglyok belepasszoljanak a nagy egészbe. Ezt leginkább az utolsó fordulatnál éreztem így. Emiatt nem is lepett meg az, hogy a foglyul ejtett kilenc ember mindegyike hozzájárult ahhoz a tragédiához, ami elkerülhető lett volna. 

 

 

A színészek közül csak Melissa Joan Hart neve volt ismerős - többek között a Melissa & Joey miatt - és ebben a filmben neki volt a legidegesítőbb karaktere. Állandóan hisztizik és ugyanazt szajkózza, emellett ő ad ki magáról használható információt utoljára - a többiek nem kis bosszúságára. Aki viszont az elején tenyérbemászó bunkónak tűnt, ő lett számomra a legracionálisabban gondolkodó szereplő. Nagy színészi alakítások nincsenek ebben a filmben, emlékezetes jelenetet sem tudok megemlíteni, emiatt ez a film egy egyszer nézős popcorn moziként fog megmaradni bennem. 

Értékelés: 6/10 

Vivarium - Vivárium (2019)

Álmaik otthonát keresve Gemma és Tom találkozik egy hóbortos ingatlanossal, aki tökéletes lakást ígér nekik: egy csendes és kényelmes helyet, amely minden igényüket kielégíti. A pár úgy dönt, megtekintik a szóban forgó családi házat, ám a környék egyforma épületeinek véget nem érő sora kissé visszaveti a lelkesedésüket. Nem is sejtik, hogy ez még a legkisebb probléma, ami rájuk vár... 

Atyaég, milyen film volt ez! Az előzetes alapján érdekesnek tűnt és bizonyos szempontból tényleg az volt, de őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e ez a film vagy sem. Az biztos, hogy nagyon egyedi lett, korábban még sosem találkoztam ennyire megosztó alkotással. Az általam olvasott vélemények felében az egekig dicsérik ezt a filmet, a nézők másik fele viszont nagyon negatívan értékelte a látottakat. 

Amitől elgondolkodtató ez a film, az az, hogy mit kezd a pár a kapott lehetőségekkel. Az otthonuk adott - bár nem olyan és nem ott található, ahol szeretnék -, mégis egyhangúan telnek a napjaik. Folyamatosan a kiutat keresik a zöld házas labirintusból és mivel mindketten másként viszonyulnak a felmerülő akadályokhoz, magányosan élik az életüket. A nő próbál kapcsolódni és alkalmazkodni a helyzethez, a pasi pedig ássa a gödröt az udvaron. Nem is igazán kommunikálnak egymással. Hosszú percek telnek el úgy, hogy semmi érdemleges nem történik a filmben. Emiatt meg tudom érteni azokat, akik unatkoztak a film alatt.

A gyerek sem javít a helyzetükön, sőt. Abszolút teherként tekintenek rá és nem is nagyon nevelik őt. A film felétől sejteni lehet, hogy mire megy ki a játék, ezért egyáltalán nem lepett meg a finálé. Sok elemében hasonlít ez a film a Szobára, csak itt jobban ki van tágítva a tér. A cím szerintem zseniális és simán párhuzamba állítható az akvárium és a terrárium szóval, de sajnos nem tudjuk meg, hogy kik mozgatják a szálakat a háttérben és mi a valódi céljuk. Csak azt látjuk, hogy a kör bezárul és minden kezdődik elölről. 

Végeredményben nem bánom, hogy másfél órát rááldoztam erre a filmre, de egész biztos, hogy nem fogom újranézni. Jó szívvel sem tudom mindenkinek ajánlani, mert még az életről is lehozza az embert az unalom és a steril környezet. 

Értékelés: 5/10  

Ruff Orsolya: Bánatos Madonna

"Túl rövid az élet ahhoz, hogy ronda pohárból igyunk." 

Fülszöveg: Vera, Kamilla és Adél a középiskola óta legjobb barátnők. Az elmúlt ötven évben jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, és immár a nyugdíjasok kissé unalmas, de legalább szabad életét élik. Egy nap azonban ez az élet a feje tetejére áll, amikor Vera véletlenül kihallgat egy beszélgetést. Valaki ugyanis szemet vetett a margitvárosi múzeum egyik legértékesebb műkincsére, a Bánatos Madonnára. És rengeteg pénzt fizetne érte. Vera és a barátnői pedig igazán tudnák mire használni azt a pénzt – ráadásul az akció némi izgalmat is csempészne az eseménytelen életükbe.
A bonyodalmak azonban csak azután kezdődnek, hogy a szobrot valóban eltulajdonítják: a rendőrség nyomozni kezd, a biztonsági őrt pár nappal később holtan találják, ráadásul a rejtélyes megbízó ismét jelentkezik, hogy volna a barátnők számára egy újabb megbízatása…

Elég sokáig halogattam ennek a könyvnek az elolvasását, hiszen még az őszi Könyvfesztiválon figyeltem fel rá. Ruff Orsolyától eddig még semmit sem olvastam, a Bánatos Madonna az első felnőtteknek szóló regénye. És ez egy pillanatig nem látszik rajta. Sőt! A főszereplők 60-on túli hölgyek és a krimiszál mellett bőven kapunk betekintést ennek a korosztálynak a vágyaiba, érzéseibe és problémáiba. Az írónő nagyon szépen beleszövi a történetbe, hogy milyen megtapasztalni a láthatatlanságot és a mellőzöttséget, és hogy az élet nem ér véget a nyugdíjba vonulással. De a fő hangsúly mégiscsak a nyugdíjas barátnők nem mindennapi kalandján van. 

Pár éve már olvastam A csütörtöki nyomozóklubot, nemrég pedig a Nyugdíj projektet. A Bánatos Madonna egy kicsit ötvözi ezt a két krimit, ugyanakkor egy sajátosan egyedi történetet tár az olvasók elé. A három hölgy ugyanis egyszerre lesz bűnöző és nyomozó is. Nagyon bírtam ezt a triót, mindkét szerepben profin helytálltak. A Pista halálát övező rejtély parádésan lett megfejtve, imádtam, ahogyan a női hármas - vagyis leginkább Vera - részletesen megmagyarázta az eseményeket. 

Nagyon pörgős a cselekmény, a rövid fejezetek mindegyikében történik valami, ami további olvasásra késztet. Annyira sodortak magukkal a történések, hogy gyakorlatilag egy nap alatt végére értem a könyvnek. Rendkívül szórakoztató a stílusa, a karakterek jól kidolgozottak és szerethetőek, és még a rosszfiúk is szimpatikusan vannak ábrázolva. Remekül működik a humor, jó néhány hangosan röhögős mondatot elsütnek a szereplők. Előkerül a Tinder, a social media felületek, na és persze rengeteg süti és bor. 

Minden megvan a Bánatos Madonnában, amitől egy történet működni tud, úgyhogy kíváncsian várom, mivel rukkol elő legközelebb az írónő. 

L. Dézsi Zoltán: Halál a lakókocsiban

Fülszöveg: Az alsóörsi kempingben nyár végén már csak néhány nyaraló tartózkodik. A nyári idillt a 29 éves Várkonyi Norina halála árnyékolja be. Gyanúsított van bőven, így Varga Márk rendőr nyomozónak nincs könnyű dolga a gyilkos megtalálásában. A rendőrség mellett természetesen a kemping lakóit is fűti a kíváncsiság, hogy ki és miért végzett az áldozattal. Önkéntes segítőkből és titkokból nincs hiány, és a nyomozás is tartogat izgalmakat. 

L. Dézsi Zoltán nevével legelőször a Heti Napló Sváby Andrással c. tévéműsorban találkoztam.  Ezért is ért meglepetésként, amikor az idei Könyvhét előtt szembejött velem ez a krimi, amit már íróként jegyez. A borító még nem győzött meg arról, hogy érdemes elolvasnom a könyvet, Zajácz D. Zoltán ajánlása viszont igen. 

A könyv elején illusztrált szereplőlista fogadja az olvasót - Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra c. krimije után egyre több szerző alkalmazza ezt a technikát -, így könnyen el tudtam képzelni a szereplőket. Sőt! A könyvet több, egész oldalas rajz színesíti, ami engem a képregényekre emlékeztetett és szerintem nagyon jól passzolt a történethez. Adott neki egy kis retró hangulatot, ami a Balaton kapcsán gyakran kerül említésre. 

A sztori rendben van, az ügy kellőképpen csavaros és a szereplők is jók. Láng Szandra ugyan tényleg idegesítően bőbeszédű, de abszolút helye volt ebben a történetben. Csakúgy, mint a többieknek. Kicsit elnagyoltak a karakterek, én inkább karikatúrának éreztem őket, de ez is jól állt ennek a kriminek. A tettes személyét sikerült kitalálnom, az indíték viszont lehetett volna jobban kidolgozott, mert nagyon légből kapottnak éreztem. A kettős cameót nem igazán tudtam hová tenni, érdemben ugyanis nem vitte előre a cselekményt és Gergő jelleméhez sem járult hozzá. Az írótól viszont szép gesztus volt. 

Első kötetes debütálásként jó olvasmány volt L. Dézsi Zoltán krimije, maximálisan hozta a balatoni hangulatot, méltón foglal helyet Szlavicsek Judit és a már említett Zajácz D. Zoltán krimijei között.  

Exam - A vizsga (2009)

Zajlanak egy óriáscég felvételi vizsgái. Az utolsó körre már csak nyolcan maradtak. Végső tesztként összezárják őket egy ablaktalan szobába, és lefektetik a versenyben maradás szabályait, így a legfontosabbat is, hogy nem szabad elhagyni a szobát, mert az kizárással jár. 

Néhány éve készült már egy film ugyanezzel a címmel, de az teljesen más témát dolgozott fel. Ez a 2009-es alkotás egy állásinterjú utolsó fordulóját mutatja be. A pályázók önként vesznek részt a teszten és nagyon hamar kiderül, hogy nem egy szokványos megmérettetés vár rájuk. A zárt tér, az egyre fogyó idő és a stressz kihívás elé állítja a jelölteket, így tényleg csak a legrátermettebb személy lehet a győztes. 

A vizsga remekül hozza a Kocka-filmek hangulatát azzal a különbséggel, hogy ez a terem nem rejt csapdákat. Nekem pont ez tetszett a legjobban: itt a szereplők ugyanis magukra és egymásra vannak utalva és minden egyes szónak és cselekedetnek jelentősége van. Először azt gondoltam, hogy a csoportmunka lesz a megoldás a fő kérdésre (a való életben ugyanis vannak olyan interjúk, ahol kifejezetten ezt mérik), de hamar megdőlt a teóriám. Figyelemtesztként is kiváló a film, egy idő után azt vettem észre, hogy én is a szereplőkkel együtt gondolkodom. 

A hangulat végig feszült, minden percben történik valami, ami előrébb viszi az eseményeket. Érdekesség, hogy a cselekmény majdnem végig valós időben játszódik, azaz a jelölteknek 80 percük van a kérdés megválaszolására és a film 90%-át tényleg ez az idő tölti ki. A szereplőkről nem tudunk meg sokat, még a nevük sem derül ki. Egymást színekkel (hajszín, bőrszín) azonosítják be, ami szerintem kreatív megoldás lett. Tartogatott váratlan fordulatokat a film, ugyanakkor volt olyan esemény, amit ki tudtam következtetni. És olyan is volt, aminél a falat kapartam, hogy miért nem jut eszükbe a szereplőknek, holott evidens lenne. 

Összességében teljesen lekötött a film és el is gondolkodtatott, hogy vajon milyen lehet az a munka, amiért ennyire vérre menő harcot vívnak a jelentkezők. Ezt egyébként részben meg is válaszolja a film. Bár ez a Vizsga nem feldolgozás, sokan hasonlítják a 2005-ben készült Módszer (A Grönholm-módszer) c. filmhez. Nekem az a film kimaradt, úgyhogy előbb-utóbb pótolni fogom. 

Értékelés: 8.5/10

Ocean's 8 - Az évszázad átverése (2018)

Debbie Ocean tudja, mitől döglik a légy. Sosem fél és sosem hagyja cserben a humora. Ráadásul ravaszabb bármelyik férfinál. Legújabb célpontja az évente megrendezésre kerülő, az ország összes milliomosa, sznobja és szélhámosa számára kihagyhatatlan nagy esemény, a New York-i MET Gala - amelyen történetesen Debbie egyik hűtlen expasija is részt vesz. De egy ilyen nagy buli végrehajtásához szükség van a tökéletes csapatra, így aztán Debbie nekiáll, hogy összeszedje a legjobbakat. Jön a bűn legvonzóbb válogatottja: Lou, Rose, Nine Ball, Tammy, Amita és Constance. 

Annak idején tetszettek az Ocean's filmek, így amikor szembejött velem ennek a filmnek az előzetese, nem volt kérdés, hogy megnézzem-e. A történet két részre osztható: a csapattagok összeszedésére, majd a nyaklánc ellopására. Természetesen vannak kisebb mellékszálak is - mint például Debbie szabadulása a börtönből és az exével való viszonya -, de a két fő cselekményszállal ki tudták tölteni a film időtartamát. 

A jó alapanyag ellenére az Ocean's 8 sajnos nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Minden az ékszerrablásra van kihegyezve, ami nem lenne baj, de a felvezetés így is rettentő hosszú lett. Mire az ember azt gondolná, hogy na, most már minden négyzetcentiméterre van ember és taktika, rögtön kiderül, hogy valaki vagy valami még hiányzik. Emiatt az ékszerrablás kivitelezése sajnos nem üt akkorát, pedig patikamérlegen lett kiszámolva, hogy ki, hol, mikor és pontosan mit csináljon. 

Ehhez kapcsolódóan a logikátlanságok is nagyon kirívóak voltak. A múzeum személyzetének összetétele, bizonyos protokollok hiánya, a nyaklánc megtalálása, véletlen ráeszmélések, vagy a felismerés teljes hiánya... hogy csak a leglátványosabbakat említsem. Mindennek tetejébe a szereplőket sem tudták rendesen kihasználni. Hiába a sztárparádé, néhány színésznek csak pár sornyi szöveg jutott, vagy teljesen tétlenül téblábolt. Ez a legjobban a Claude-ot alakító Richard Armitage-on látszott. Amilyen karizmatikus szereplő volt a Hobbitban, annyira súlytalan volt ebben a filmben. Konkrétan bárki más eljátszhatta volna Debbie exének a szerepét. 

Röviden, tömören ennek a filmnek a legnagyobb hibája szerintem az, hogy minden és mindenki díszletként funkcionál Sandra Bullock és Cate Blanchett mellett. Rajtuk kívül még talán a biztosítási nyomozó mutat többet egy kétdimenziós karakternél, de sajnos nem kapott túl sok játékidőt. Mindkét színésznőt kedvelem, de az Ocean's 8 inkább a látványra ment rá és nem a tartalomra. Szóval ha valaki egy izgalmas, csajos akciófilmet keres, akkor ne ezt a filmet válassza, mert csalódni fog. Akit viszont lenyűgöznek a hírességek, a divat, a váratlan cameók és a csillogás, annak érdemes megnéznie az Ocean's 8-et. 

Értékelés: 5.5/10

Fehér Gáspár: Fillenbaum néni hosszú árnyéka

"Nem az alma leszakítása volt az eredendő bűn, hanem az első bankjegy kinyomtatása." 

Fülszöveg: Dániel taxisofőr, egyben a valóságot elfogadni nem tudó feltaláló, és megrögzött hazudozó. Csaba a magasabb beosztást elérni nem képes vevőkapcsolati munkatárs. Laci az önmagát tehetségesnek gondoló gitáros, a rockzene be nem váltott ígérete.

Fehér Gáspár antihősei próbálnak kitörni életük szűk keretei közül, és ahogy egyre mélyebbre rántja őket saját hazugságuk örvénye, magukkal húznak barátnőt, menyasszonyt, feleséget. Ám ott van Fillenbaum néni, a dúsgazdag matuzsálem, a szembeszomszéd, akinek látszólag nincs örököse, de óriási lakása van, és volt már egy szívrohama. Az idős hölgy hosszú árnyéka rávetül a néhol már kínosan gyáva és szerencsétlen férfiakra, a saját sorsukat kézbe vevő nőkre és azokra a groteszk eseményekre, amelyek az óvodai Süni csoport termében csúcsosodnak ki egy fagyos decemberi éjszakán… 

Messze van még az év vége, én viszont Fehér Gáspár debütáló könyvét máris az idei év egyik meglepetésének kiáltanám ki. A történet elsőre egy kicsit zavarosnak tűnik, de nem kell megijedni, mert nagyon olvastatja magát a könyv és lehet követni az eseményeket. Adott három, jobb sorsra érdemes pasi - Dániel, Csaba és Laci -, akiknek az élete egy különös pontban találkozik. De hogyan is jutunk idáig? És hogyan kapcsolódik hozzájuk a címben említett Fillenbaum néni? 

Ismert az a mondás, hogy régi bűnnek hosszú az árnyéka és tulajdonképpen ebben a könyvben is hasonló dologról van szó. Nem véletlenül antihősök a történet főszereplői. Közülük viszont csak Csabával tudtam szimpatizálni, pedig az ő bűne a legsúlyosabb. Laci inkább antiszociális és kiégett, Dániel pedig örök álmodozóként egyik hazugságból menekül a másikba és képtelen tanulni a hibáiból. Hármójuk közül nekem egyértelműen ő volt az, akit egy kicsit sem tudtam sajnálni. 

Fillenbaum néni viszont maga volt az elpusztíthatatlan szuperhős, Lili és Csaba pedig olyannak tűnt mellette, mint a Jószomszédi iszony c. film fiatal házaspárja. Érdekes volt a néni karaktere és háttértörténete, szívesen olvastam volna róla egy kicsit bővebben. Az író által felvázolt szituációk közül egyébként ennek a hármasnak a helyzetét éreztem a legvalóságosabbnak. 

Ami a hőseinket összekapcsolja, az nem más, mint a pénz - csakúgy, mint a nemrég olvasott Nyugdíj projektben -, pontosabban annak a hiánya. Minden szereplő tette ezzel magyarázható, gyakorlatilag események egész láncolatát ez indítja be. Ha ebből a szemszögből nézem, akkor egészen zseniális, hogy mit hozott ki az író ebből a kiindulási pontból - rögtön három különböző élethelyzetet felvillantva. A komoly téma ellenére viszont a könyv szerzője inkább szórakoztatni akar és ez teljes mértékben sikerül is. Dánieltől jó pár abszurd és félresikerült akciót láthatunk, amik elsőre szörnyűnek tűnnek, ugyanakkor viccesek is. Legtöbbet az autózáras kalandján nevettem, de az is nagyon emlékezetes volt, amit a főnökeivel művelt.

Van azért néhány olyan pont, ami a valóságban nem feltétlenül történne úgy, ahogy a könyvben szerepel. Lili és Csaba helyzete például biztosan máshogy végződne és arra sem nagyon van példa, hogy egy óvoda nyitva legyen egy hideg decemberi vasárnap este... Ezektől az apróságoktól eltekintve viszont izgalmas, szórakoztató és nagyon mai volt ez a történet, úgyhogy kíváncsian várom, mi lesz Fehér Gáspár következő regénye.

Sue Hincenbergs: A nyugdíj projekt

"Amikor rossz emberek rossz dolgokat csinálnak más rossz emberekkel, a lényeg, hogy te legyél az utolsó rossz ember a lánc végén." 

Fülszöveg: Három barátnő halálosan komolyan veszi a játékot, melyet életnek neveznek: ha már a házasságuk nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, legalább a férjük halála biztosíthatja számukra a vágyott anyagi biztonságot. Egy jól fizető életbiztosítás és egy diszkrét bérgyilkos lehet a kulcs a gondtalan nyugdíjas évekhez. 
Csakhogy a férjeknek is megvan a maguk titkos terve. Miközben a nők új álmot szőnek, amely vért kíván, a férfiak saját „nyugdíj projektjükön” dolgoznak. És miközben mindenki játszmába kezd, lassan kiderül: ebben a partiban csak az maradhat talpon, aki egy lépéssel a többiek előtt jár…

Tudatosan törekszem arra, hogy ne a borító alapján válasszak magamnak olvasnivalót, de ez a könyv mágnesként vonzotta a tekintetemet. A fülszöveg is érdekesnek tűnt, úgyhogy kíváncsian vártam, miről szól ez a színes borítós, abszolút nyarat idéző, de nyomokban krimit sejtető történet. 

Nos, a könyv már az első mondatával levett a lábamról és szerencsére a folytatásban sem kellett csalódnom. Ahhoz képest, hogy ezt a könyvet sehol sem promotálták, nagyon bántam volna, ha kimarad az idei olvasmányaim közül. A nyugdíj projekt ugyanis maga a nagybetűs SZÓRAKOZÁS. Tele van a könyv hangosan röhögős jelenetekkel és olyan helyzetkomikumokkal, amik a filmvásznon is kiválóan működnének. Olvasás közben egyébként filmszerűen láttam magam előtt a szereplőket és az eseményeket, ami annak is köszönhető, hogy az írónő korábban televíziós producerként dolgozott. 

Elég sok a szereplő ebben a történetben, így az elején kellett egy kis idő, hogy átlássam, ki kinek a házastársa. Néhány fejezet után, amikor ez már letisztázódott, szépen összeálltak azok a szövetségek, akik mozgatták a történetszálakat. Élvezet volt látni, ahogy a négy csapat közül az egyik mindig egy kicsit előnyösebb helyzetbe került, majd erre lépett valamit a másik három fél. A pénz utáni hajsza nagyon sok fordulatot tartogatott, egy pillanatig nem ült le a sztori, és az utolsó fejezetig nem lehetett tudni, hogyan végződnek az események. 

Hogy tényleg kerek legyen minden, bónuszként azt is elénk tárja az írónő, hogyan is kezdődtek a bonyodalmak. Nekem ez a megoldás nagyon tetszett, mert így nem maradt elvarratlan szál. A fejezetek címei is frappánsak és eredetiek, mindegyiknél vártam, hogy vajon melyik szereplő vagy jelenet szövegéből lettek kiemelve. Remek élmény volt ez a regény, bátran tudom ajánlani azoknak, akik egy vicces, de ugyanakkor elgondolkodtató, pörgős és érzelmekkel teli történetet szeretnének olvasni. 

Charlotte Link: Sötét víz

"…az élet egyetlen nagy kockázat, és ha elkerülöd a kockázatot, elkerülöd az életet…" 

Fülszöveg: Viharos éjszaka Skócia nyugati partján. Két család egymástól függetlenül ugyanabban az öbölben táborozik, és az éjszaka közepén a legszörnyűbb rémálmukra ébrednek. Maszkos férfiak támadnak rájuk, az erőszak fellángol, és végül csak Iris, egy kamaszlány marad életben, akinek sikerül elrejtőznie. A Kilbride-gyilkosságok elkövetőit azóta sem találják…
Évekkel később Irist zaklató követi, a barátnője pedig nyomtalanul eltűnik egy közös nyaralásuk során Franciaországban. Iris véletlenül találkozik Caleb Hale volt nyomozóval, akit megragad a tragikus múltú lány története. Caleb Kate Linville segítségét kéri, aki a szabályokat megszegve együtt kezd nyomozni a férfival, és miközben az ügy egyre személyesebbé válik számukra, úgy süllyednek mind mélyebbre a saját rémálmukban is.

Sosem olvastam még Charlotte Linktől, erről a könyvről is ajánlás útján értesültem. A baljós hangulatú borító és a fülszöveg izgalmas történetet ígért, úgyhogy amint lehetőségem nyílt, rögtön bele is kezdtem ebbe a krimibe. Bár a Sötét víz egy sorozat része, a kötet önmagában is élvezhető, nem szükséges hozzá a korábbi részek ismerete. 

Már az első oldalak magukkal ragadtak és gyakorlatilag két nap alatt ki is végeztem a könyvet. Hajtott a kíváncsiság, hogyan fog végződni a sztori és hogyan kapcsolódnak össze azok a - látszólag véletlenszerű - jelenetek, amiket az írónő felvillant. Egyszerre haladunk a 2008-as kilbride-i gyilkosság eseményeivel és egy jelenkori eltűnéses ügy felgöngyölítésével. Eleinte nem sok közös pontot találtam a két ügy között, de idővel szépen összekapcsolódtak a szálak és volt logika a történések között. 

A baljós, feszült hangulat és az izgalom az utolsó pillanatig megmaradt, és a történet is kellően csavaros volt. Még a zárásban is van olyan fordulat, ami meglepett és kifejezetten bátor húzás volt az írónőtől. Nemcsak a krimiszál, hanem a karakterek is alaposan kidolgozottak. Az elkövetők is több személyes réteggel rendelkeznek, nem egydimenziós alakokat kapunk. Drámai fronton láthatjuk egy család lecsúszását, rossz döntések következményeit, lelki traumák feldolgozhatatlanságát és hogy mi sarkallhatja bosszúra az embert. 

Kate Linville és Caleb Hale magánéletébe is betekintést nyerhetünk, de csak annyira, amennyire szükséges. Nagy pozitívuma a könyvnek, hogy az írónő jól eltalálja az arányokat a személyes drámák és a bűnügyekhez kapcsolódó nyomozások között. Ja és Iris kapcsán a gefirofóbia (félelem a hidaktól) velejáróival is megismerkedhetünk. Számomra újdonság volt ez a fogalom, korábban még sosem hallottam róla. 

Összességében egy alaposan kidolgozott és következetesen végigvitt krimit olvashattam Charlotte Link tollából és bár nem éreztem a korábbi kötetek olvasásának hiányát, szeretnék még olvasni az írónőtől.  

Paige Toon: Ha bárhová mehetnél

"A hétköznapi élet is lehet jó, ha megtalálod hozzá a megfelelő partnert. A lángoló szerelem nem árt az elején, de idővel fárasztóvá válik, és végül mindent felemészthet. A lassú tűz mellett viszont évekig melegedhet az ember." 

Fülszöveg: Angie egész életében arra vágyott, hogy világot lásson. Mégis, a harminchoz közeledve még sohasem hagyta el az ausztrál sivatagban lévő kis bányászvárost, ahol születésétől fogva a nagyszüleivel élt. Amikor azonban a zárkózott, de melegszívű lány véletlenül talál egy levelet, amelyet az anyja az ő sohasem látott apjának címzett, Angie elhatározza, hogy megkeresi az egyetlen élő rokonát – még ha ehhez a világ másik végére kell is eljutnia. Az apja ugyanis olasz, és Rómában él! Angie egyik napról a másikra egy teljesen más világba csöppen: a szenvedélyes, pezsgő Itáliába, ahol a sajátjától gyökeresen eltérő temperamentumú emberekkel ismerkedik meg. Köztük a jóképű, de megközelíthetetlen Alessandróval, akinek a lelkét súlyos titok nyomja. Vajon lehet-e közös jövője két ennyire különböző embernek, és ki tudnak-e lépni a múlt árnyékából?

Könnyed olvasmányt kerestem tavaszra és Paige Toon könyve ilyennek ígérkezett. A címe sem szokványos és el is játszottam a gondolattal, hogy ha bárhová mehetnék, akkor a világ melyik pontja lenne az. Valószínűleg Olaszországot választanám és a könyv egyik helyszíne is az. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a főszereplő Angie-nek nem volt más választása a kietlen, sivatagos Coober Pedy és a pezsgő, élettel teli Róma között...

Nagy meglepetések nincsenek Paige Toon könyvében, gyakorlatilag a fülszöveg előrevetíti a történet végét, én mégis élveztem az olvasást. Gyönyörűek a tájleírások, különösen azoké, ahol már én is jártam (pl. Zakynthos, Olaszország). Róma belvárosát olyan részletesen mutatja be az írónő, mintha egy útikönyvet olvasna az ember. 

Hogy mennyire valóságos a történet, abba most nem mennék bele, az események sodrása bőven feledtetni tudta velem ezt a kis gondolati kitérőt. A könyv alapvetően egy romantikus történetet mutat be, de a karakterek kapcsán elég mély témákat is érint. Egy családi kettős tragédia borzasztó erős nyomokat tud hagyni és teljesen reális az, hogy ennek a feldolgozása nem egyik napról a másikra történik. Az ausztrál sivatagban sem kihívásoktól mentes az élet, ugyanis nemcsak az időjárás jelent állandó küzdelmet, hanem az opálbányászat is. Tetszett, hogy nem egy felszínes, rózsaszín történetet kaptunk, ugyanakkor több mélységet és alaposabb jellemkidolgozást is elbírt volna ez a könyv. 

La cara oculta - The Hidden Face (2011)

Az olasz származású karmester, Adrián és barátnője új luxusvillába költözik a kolumbiai Bogota város elhagyatott vidékén. Egy este koncertjéről hazaérkezve az ágyon hagyott videó üzenetben tudja meg, hogy szerelme, Belén, lelépett meghitt otthonukból, mivel másik férfit választott helyette. Mivel sehol nem találják a lányt, a rendőrség Adriánt gyanúsítja az eltűnéséért. Bánatában új kapcsolatba menekül a helyi étterem felszolgálólányával, Fabianaval, aki viszont hamarosan fülig szerelmes lesz álmai hercegébe. Fabiana, ahogy telik az idő és egyre többször egyedül marad a házban, különös dolgokra lesz figyelmes a ház egyes helységeiben... 

Teljesen véletlenül találtam rá erre a spanyol-kolumbiai filmre és bár nem tűnt túl izgalmasnak a leírása, adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem! Ez a film ugyanis a meglepetés erejével hatott: jó a tempója, a sztori egyáltalán nem sablonos és a színészek is egészen jók. Bár szerelmi történetként indul a film, elég hamar átmegy thrillerbe, hogy aztán krimiként záruljon. Tulajdonképpen az "aki másnak vermet ás, maga esik bele" mondás lett megfilmesítve, többet viszont nem mondanék el a filmről, mert az már spoiler lenne. A trailert is érdemes elkerülni, mert szinte az egész filmet lelövi. 

Kevés helyszínen zajlanak az események és a szereplők közül is igazából csak a szerelmi háromszög tagjain van a hangsúly. Nem cselekményközpontú a film, inkább a szereplők lelkiállapotát igyekszik részletesebben megmutatni, ennek ellenére mégsem lesz unalmas. Sőt! Valójában az utolsó képkockáig nem tudtam, hogyan fog záródni a film. A hangulat is remek, a zene nagyon jól passzol a jelenetekhez és pozitívum, hogy nincs tele a film öncélú ijesztgetésekkel. Ami egy kicsit zavart, az a színészek játéka. Valahogy túl egysíkúnak és felszínesnek tűnt az alakításuk, nehezebben tudtam őket azonosítani a szerepükkel. 

Érdekesség, hogy 2017-ben egy török változat is készült ebből az alapötletből (Öteki Taraf címmel), természetesen más nevű szereplőkkel. Itt Ece az eltűnt lány, Cetin a vőlegénye és Sara a harmadik fél. A készítők vittek egy pici csavart a történetbe és azt kell, hogy mondjam, hogy nekem ez a változat sokkal jobban tetszett, mint a spanyol eredeti. Alaposabban ki van bontva a sztori, emellett a karakterek viselkedése és motivációja is hitelesebb. Hihetetlenül izgalmas és érzelemdús lett a zárás, úgyhogy amit a spanyol változatban hiányoltam, azt bőven megkaptam ebben a filmben. 

Bár a bejegyzés alapvetően a spanyol filmről szól, én a török feldolgozást is bátran tudom ajánlani, mert a két film teljesen más élményt nyújtott.  
A spanyol-kolumbiai koprodukció 7.5/10, míg a török feldolgozás 9/10 pontot kap tőlem. 

We All Lie - 1. évad

Teljesen véletlenül bukkantam erre a 2024-ben készült kínai sorozatra. Az ajánlója alapján érdekesnek tűnt és mivel rövidek az epizódok (kb. 30 perc egy rész), ezért belekezdtem. A történet röviden annyi, hogy egy híres forgatókönyvíró, Su Li megtudja, hogy a férje és legjobb barátnője viszonyt folytatnak egymással. 

Már a pilot epizódban kiderül az alapfelállás, Su Li férje nagyjából az összes fiatal nőcskével összeszűri a levet és természetesen folyamatosan hazudik a feleségének. Hihetetlen, milyen szálakat mozgat meg, hogy a hűségét bizonyítsa. Su Li hosszas gyötrődés után bosszút tervel ki, majd ezt végre is hajtja. Kis lépésekkel kezd, majd egyre drasztikusabb eszközökhöz folyamodik. A pénzszerző akció például kifejezetten tetszett. 

Az eseményekkel párhuzamosan számtalan visszatekintést kapunk Su Li és Zhang Shuheng kapcsolatának alakulásáról. Látjuk a lánykérést, az esküvőt és hogy mennyire boldogok voltak a házasságuk elején. Látszik rajtuk, mennyire szerették egymást, így számomra érthetetlen, hogyan jutottak a jelen helyzetig. 

Tele van váratlan fordulatokkal a sorozat, amint kicsit lecsillapodnának a dolgok, rögtön történik valami, ami borít mindent. Ezzel kapcsolatosan csak az nem tetszett, hogy mindig utólag derült ki, hogy bizonyos események azért történtek úgy, ahogy, mert XY korábban látott vagy kihallgatott valamit. 

A sorozatban nemcsak Su Li és Zhang Shuheng házasságának zátonyra futását látjuk, hanem a női szerepekbe is betekintést nyerhetünk. A sorozat a mai, modern Kínában játszódik, a női szereplőket nagyjából ugyanazok a problémák foglalkoztatják, mint az európaiakat vagy éppen az amerikaiakat. Az évad folyamán végig Su Linak drukkoltam, mellette viszont nagyon jó volt látni Wang Ganggang fejlődését. A nyitó epizódban még szürke kisegérként látjuk, később azonban képes sorsfordító döntéseket is hozni. 

A 16 epizódos évadból az első 10 rész képez nagyobb egységet - Su Li bosszúhadjáratát mutatja be -, a maradék epizódok Wang Ganggang köré épülnek. Új szereplőként ekkor jelenik meg Wang Weide és vele együtt egy romantikus történetszál is kibontakozik. Szerencsére ettől nem válik a sorozat csöpögős rózsaszínné, de való igaz, hogy a szereplők sokkal többet lelkiznek, mint az évad elején. Ennek folyományaként pedig olyan gondolatok is felmerülnek, amiket korábban nem mondtak ki a szereplők. Bármennyire antipatikus volt számomra Chen Yingying, bizonyos helyzetekben együtt tudtam vele érezni. 

A finálé gyakorlatilag minden szálat lezár, az epizód vége mégis beharangozza a második évadot. Hiába tetszett az első évad, nem valószínű, hogy a másodikba belenézek. Csak azt tudom elképzelni, hogy az már más szereplőkre fókuszál, a We all lie első évada ugyanis nagyon kompakt. A színészi alakítások egytől egyig kiválóak, minden érzelmet és helyzetet hitelesnek éreztem. Su Li munkájának köszönhetően pedig a filmipar kulisszái mögé is betekinthetünk, ami egy zárt és sokszor kegyetlen világ. Tetszett a We all lie első évada, aki különlegesebb néznivalót keres, annak jó szívvel tudom ajánlani. 

Értékelés: 8.5/10 

Lauren Muñoz: Váratlan gyilkosság

"...hiába ismerünk évekig valakit, nem sejthetjük, hogy zárt ajtók mögött mit művel."

Fülszöveg: Egy héttagú baráti társaság bulit szervez az 1920-as évek jazzkorszakának jegyében egy magánszigetre, ám az egyiküket váratlanul meggyilkolják. A tettes nem távozhatott észrevétlenül a gyilkosság helyszínéről, ezért a rejtély megoldhatatlannak tűnik.
Izzy Morales és legjobb barátnője, Kassidy rajong a jazzkorszakért, ezért gimnáziumi ballagásukat azzal ünneplik meg, hogy öt barátjukkal együtt elhajóznak egy hétre az elegáns Ashwood házba. Mindenki jól érzi magát: a kornak megfelelő ruhákba bújnak, drága ékszereket viselnek, együtt teniszeznek, koktéloznak és vacsoráznak. Aztán az egyik este Kassidy barátjára holtan lelnek a szobájában.
Amikor a nyomozók megérkeznek a szigetre, megállapítják, hogy a fiút meggyilkolták, így hirtelen mindenki gyanúsítottá válik: az odaadó barátnő, a kétségbeesett szerető, az elhanyagolt gyerekkori barát, a vigasztalhatatlan új barát és a rejtélyes könyvmoly. 

1920-as évek, sziget, gyilkosság... naná, hogy ezek a címszavak felkeltették a figyelmemet. Elsőre ugyanis nagyon hasonlít Agatha Christie: Mert többen nincsenek c. krimijére. A borító és az élfestés szintén nagyon hívogatóak, emiatt is választottam ezt a könyvet februári olvasmánynak. A jazzkorszakból csak a ruhák, a csillogás és a koktélozás hangulata jön át, ugyanis már az első napon gyilkosság történik. A nyomozók megjelenésével pedig megkezdődik az ügy felgöngyölítése és a találgatás, hogy vajon ki és miért ölt?

Az izgalmas beharangozó ellenére sajnos nem lettem rajongója ennek a történetnek. Az egyik problémám az idősíkok közötti ugrálás volt. Ahogy haladunk előre a nyomozással, úgy kapunk egyre több információt az összejövetel előzményeiről. Ezek a kitérők viszont nagyon keveset tesznek hozzá a karakterek jelleméhez, csak egy-egy érdekesnek tűnő jelenetet villantanak fel. Az ügy megoldásához pedig abszolút nem kapcsolódnak, úgyhogy számomra ezek a fejezetek igencsak megakasztották a történet menetét. 

A szereplők közül nem mindenkit ismerünk meg kellő részletességgel, a társaság felének a nevét sem sikerült megjegyeznem. Apropó, nevek! Volt olyan szereplő, akiről a könyv feléig nem tudtam eldönteni, hogy fiú vagy lány. A problémáikat illetően pedig csak Izzyét tudtam komolyan venni, bár ő is elkövet olyasmit, ami teljesen logikátlan. Például előbb cselekszik, majd utána jut el hozzá olyan információ, ami indokolná a tettét. Ez kicsit furcsa volt nekem a könyvben. 

Az indíték csak a sztori végén kerül elő, korábban szinte semmilyen utalás nincs rá. De hogy pozitívumot is írjak: tetszett a sok apró nyom, ami a nyomozás során előkerült, így végig lehetett agyalni a gyilkos kilétén. A tettes személyét nem sikerült eltalálnom, csak az utolsó fejezetben lett gyanús az illető. Összességében nem volt rossz olvasmány a Váratlan gyilkosság, de én egy kicsit többet vártam tőle.

Agatha Christie: A Sittafordi rejtély

Fülszöveg: Szokatlanul kemény tél köszönt Sittafordra. A kitartó hóesés Sittaford Lakot is elvágja a külvilágtól, így Mrs. Willett és vendégei az ötórai tea után asztaltáncoltatásba kezdenek. A komor, unalmas téli estébe egy kis izgalmat vivő szeánsz felfokozott hangulatban indul… és az asztal megmozdul. A hat részvevő a T R E V betűket olvassa ki a kopogásból. A szellemvilág Trevelyan kapitányról, Sittaford Lak jelenleg máshol tartózkodó tulajdonosáról hoz üzenetet: H A L O T T! Síri csönd borul a társaságra, de az asztal ismét inogni és kopogni kezd: G Y I L K O S S Á G! Burnaby őrnagy, bár katonaember létére nem hisz az egészben, és a hölgyek sem akarják elengedni ebben a zord időben, mégis elindul Hazelmoorba, hogy utánajárjon, vajon történt-e valami a barátjával…

Az idei havas januárt egy télen játszódó könyvvel szerettem volna zárni, így esett a választásom a Sittafordi rejtélyre. Ebben az Agatha Christie kötetben nem szerepel sem Hercules Poirot, sem Miss Marple, de ez semmit sem von le a történet élvezhetőségéből. Ezúttal Narracott felügyelő nyomoz, vele párhuzamosan pedig Emily Trefusis próbálja kideríteni az igazságot, hogy megmentse a letartóztatott vőlegényét. 

A természetfeletti vonalat nem kedvelem annyira, de szerencsére nem ez áll a történet középpontjában. A szálak fő mozgatórugója Joseph Trevelyan kapitány, az ő jellemének megismerése a kulcs az ügy megoldásához. Elég sok szereplőt mozgat a történet, ám csak néhány ecsetvonást kapunk belőlük. Ez abból a szempontból jó volt, hogy nem voltak felesleges részek a könyvben, ugyanakkor nagyon kellett koncentrálni olvasás közben, mert egyetlen mondat vagy egy apró cselekedet is döntő fontosságúvá vált később. 

A történet végig lekötött és a gyilkos személyét is sikerült kitalálnom. Igazi régi vágású krimi volt ez, de nem mondanám Agatha Christie legjobb művének. Túl elnagyoltak voltak a szereplők és néhány történetszálat jobban is ki lehetett volna fejteni. Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott, jó volt együtt nyomozni a szereplőkkel, de nem valószínű, hogy újra fogom olvasni. 

A könyvből készült filmfeldolgozás egyébként a Miss Marple történetek között kapott helyet és sokkal kidolgozottabbnak éreztem a könyvhöz képest. Más benne az elkövető és az indíték is. Ez egy kicsit megtévesztett, mert a filmet előbb láttam és hiányoltam a könyvből azokat a fordulatokat, amik a filmben szerepelnek. Emiatt érdemes először könyvben elolvasni a Sittafordi rejtélyt és csak utána megnézni a megfilmesített történetet.  

Beatriz Serrano: Elégedetlenség

"Becsukom a jegyzetfüzetet, és arra gondolok, hogy ha meghalnék, ebből a naplóból az derülne ki, milyen unalmas is tud lenni egy átlagember egy napja." 

Fülszöveg: A harmincas évei elején járó Marisa utálja a munkáját. Szorongásoldókkal és YouTube-videókkal próbálja túlélni a hétköznapok rutinját és a reklámügynökségnél töltött órákat. Amikor a cége csapatépítő hétvégét tervez, Marisa felidézi egy régi tragédia emlékét, és még jobban úrrá lesz rajta a pánik. Az Elégedetlenség a toxikus munkahelyi kultúra, az egzisztenciális szorongás és a kiégés regénye. Éles hangú, sötét humorú történet egy olyan világról, ahol a munkavállaló arról álmodozik, hogy elüti egy busz, mert akkor legalább nem kell bemennie dolgozni.

Nagyon sok pozitív véleménnyel találkoztam erről a könyvről, így a karácsonyi hangulat után Beatriz Serrano regényét választottam 2026 első olvasmányának. Kevés olyan szórakoztató irodalmi alkotást olvastam eddig, ahol ennyire központi szerepet kap a munkahely és a munka, úgyhogy emiatt is kíváncsi voltam erre a könyvre. 

Ki ne érezte volna, hogy nincs kedve dolgozni menni? Még aki imádja a munkáját, azzal is megesik néha. Marisa, a regény főszereplője, viszont minden napját így éli meg. Vágyik arra, hogy elüsse egy busz, hogy ne kelljen minden nap ugyanabban a mókuskerékben szenvednie. Mestere a munka imitálásának, csak hogy teljen az idő és mindenki olyannak lássa, aki komolyan veszi a pozícióját. Nagyon sok ponton át tudtam érezni a helyzetét, mert én is dolgoztam multinál és hasonló helyzeteket tapasztaltam meg. Az értelmetlen meetingeket és az agyonszabályozott feladatokat pont úgy éltem meg, mint Marisa. A regény legnagyobb erőssége éppen az, hogy görbe tükröt tart a corporate világ felé. A részletekben szerencsére nem merül el nagyon a könyv, csak annyira látunk bele a multis közegbe, hogy megértsük, mitől is égett ki Marisa teljesen a harmincas évei elejére. 

Mert amennyire a munkáról, annyira a kiégésről is szól ez a könyv. És a legszomorúbb az, hogy a főszereplő teljes mértékig tisztában van vele, hogy mi okozza nála ezt a fajta enerváltságot, mégsem képes változtatni rajta. Nincsenek céljai, álmai, így pedig kitörni sem tud ebből a helyzetből. Sőt, a könyv utolsó fejezete alapján nem is igazán akar. 

A csapatépítő hétvégét követő részek eléggé elnagyoltak, de az írónő nem zárja le teljesen a történetet. Marisa látszólag optimista a jövőjét illetően, de a sorok között az is kiérződik, hogy a felépülése után nagy valószínűséggel ugyanúgy fogja élni az életét, mint eddig. 

Beatriz Serrano regénye nagyon aktuális, számtalan olyan problémát és élethelyzetet megmutat, ami a 20-as és a 30-as korosztályt érinti. Teszi ezt humorral és nagy adag (ön)iróniával, emiatt kifejezetten élveztem ezt a történetet. Nem mellesleg ez a könyv is megerősített abban, hogy jól döntöttem, amikor hátat fordítottam a rideg és felszínes nagyvállalati munkának. 

Andreina Cordani: Gyilkosság ajándékba

"Soha ne becsüld le azt a kedves embert, aki teát főz a nyomozónak." 

Fülszöveg: Tizenkét évvel ezelőtt nyolc egyetemi barát alapította meg a Kosztümös Gyilkosságok exkluzív klubját. A játékuk során megoldott bűnügyek véresek voltak ugyan, ám kivétel nélkül fiktívek – egészen addig, amíg a legutolsó, karácsonyi játék alkalmával nyomtalanul eltűnt a csapat egyik tagja.

A többiek most egy skóciai udvarházban gyűlnek össze karácsony előtt, hogy felidézzék a régi szép időket, és az 1920-as évek elitjének drága kosztümeibe öltözve újabb fiktív bűnügyet oldjanak meg. Azonban amikor másnap reggel lady Partridge holttestére egy fán lógva találnak rá, egyértelművé válik, hogy ez a játék véresen komoly, és idén egyetlen ajándékban reménykedhetnek: hogy megérik karácsony reggelét.

Karácsonykor nemcsak romantikus vagy szívmelengető történeteket lehet olvasni, hanem krimiket is. Ez utóbbi közé tartozik Andreina Cordani könyve is, amely még 2024-ben jelent meg, de akkor nem ezt választottam az ünnepekhez. A csodaszép borító mellett a fülszövegen is megakadt a figyelmem, így kíváncsian vártam, mit hoz ki az írónő ebből az alaphelyzetből.  

Adott egy baráti társaság, akik rajonganak a gyilkosságokért és rendszeresen szerveznek tematikus játékesteket. A könyv fő sztorija is erre épül, gyakorlatilag két idősík eseményeit követhetjük végig: a 2011-es évét és a 2023-as évét. A kiindulási pont Karl rejtélyes eltűnése, amelynek magyarázatával egészen a könyv végéig várnunk kell. Elsőre nem érdekeltek különösképpen a múltbéli események, mert ez a társaság egyáltalán nem tűnt barátinak. Sokkal inkább egy érdekszövetséget látunk, ugyanis jelen élethelyzetüket és munkáikat egymásnak és a kapcsolataiknak köszönhetik. És ezt nem is titkolják egymás elöl. 

Valamennyire illett ez a könyv a decemberi NIOK témájához, mert egy közösség történetét meséli el, de itt nem az összetartás van a középpontban. Az őszinteség hiánya, az egoizmus, az áskálódás és a ki nem mondott titkok ugyanis megmérgezik ezt a társaságot, emiatt a szereplők közül senkit sem tudtam igazán megkedvelni. Az események nagy részét Charley szemszögéből látjuk, ő próbálja felgöngyölíteni a jelen eseményszálait. Tetszett, hogy a gyilkossági est a Karácsony 12 napja c. dalra épült (ezt a szereplők 1920-as évekbeli neve is tükrözi), de ennyiben ki is merül az ünnephez kapcsolódó elem. 

A helyszín természetesen egy hóborította, modern civilizációtól elzárt skóciai ház, ahol az emberek hullanak, mint a legyek. Az elkövető személyét nem volt nehéz kitalálni, de a motivációja és a múltbeli történésekkel való kapcsolata már nem volt annyira egyértelmű. A mindenkihez köthető kapocs nekem egy kicsit gyenge és légbőlkapott volt, szinte semmilyen utalás nem volt rá korábban. Az első 50-100 oldalnál nehéz volt követni az időbeli ugrásokat, de aztán elég szépen felpörögnek az események. A magyarázat számomra egy kicsit erőltetett lett, de összességében izgalmas volt ez a karácsonyi krimi. 

Szilveszter Velencében

Kezdjük a 2026-os évet egy utazási élménybeszámolóval! Karácsony után eljutott hozzám egy last minute utazási ajánlat, amire én rögtön lecsaptam. Velence az egyik kedvenc olasz városom, emiatt nagyon csábító volt a gondolat, hogy ott búcsúztassam el a 2025-ös évet és köszöntsem a 2026-ost. 

velencei életképek esti fényekkel és gondolákkal

Már az odavezető út is tetszett, ugyanis Szlovéniát hó borította, így igazi téli hangulatban érkeztünk meg Olaszországba. A téli mesevilág csak a szlovén-olasz határig tartott, Itáliában szikrázó napsütés és 10 fok körüli hőmérséklet fogadott. Velencébe már napnyugta után értünk, így a várost éjszakai fényekben csodáltuk meg.  

hidak mindenhol :)

Jártam már korábban Velencében, így nem volt ismeretlen számomra a vízre épült város, de most sok olyan pontját láthattam, ami eddig kimaradt. Persze így sem tudtam bejárni az egész várost, pedig most rengeteg idő volt rá, de mivel eddig akárhányszor jártam Velencében, mindig találtam új felfedeznivalót, szerintem legközelebb is tartogatni fog érdekességeket. 

 

Velence ünnepi fényekben

 

Az ünnepi fényekben pompázó Velence nem okozott csalódást, gyönyörűek voltak az épületek, az utcák és a kisebb-nagyobb terek. A Szent Márk téren például egy hatalmas karácsonyfa volt felállítva, ami úgy ragyogott a sok dísztől, mintha gyémántokkal lett volna kirakva. A hosszú séta fáradalmait egy aprócska vendéglőben pihentük ki és bár rengeteg róla a negatív vélemény, én teljes mértékben meg voltam elégedve vele.  

óévzáró és újévköszöntő tűzijáték

Éjfélkor 20 perces tűzijáték jelezte a 2025-ös év végét és a 2026-os év kezdetét. Szuper volt a tömeggel együtt ünnepelni és azt hiszem, egy ilyen emlékezetes Szilveszter után csak jól alakulhat az új év. 

Évösszegző 2025

Az év utolsó előtti napján összefoglalnám és lezárnám a 2025-ös évet. Ez az esztendő is nagyon gyorsan eltelt; teljesen olyan érzésem van, mintha tegnap búcsúztattam volna az előző évet. (A 2024-es év összegzése itt olvasható.) 

- Nagy célokat idénre sem tűztem ki, de mivel a tavalyi évem elég jól alakult, szerettem volna, ha a 2025-ös is az lesz. Éppen ezért a január és a február nagyrészt munkával és tervezgetéssel telt, amit a hideg és a szürkeség még meg is könnyített. 

- Reménykedve vártam a tavaszt és a jó időt, de sajnos alig volt olyan nap, amikor az évszaknak megfelelő lett volna az idő. Az egyik ilyen csodaszép napon látogattam el Kőröshegyre, ahol a szivárvány minden színében pompázó tulipánokban gyönyörködtem. Teljesen feltöltött ez a nap, még most decemberben is jólesik felidézni. 

- Nyár elején Etyekre kirándultam, amiről sajnos nem készült bejegyzés, pedig a filmstúdió megtekintése szuper program volt. A marokkói utazás egyértelműen a nyaram és az évem csúcspontja volt. Annyi élményt adott, hogy még hetekkel később is volt mit feldolgozni. Nagyon tetszett az ország, tervben van, hogy egyszer még visszamegyek, mert más területeit is fel akarom fedezni. Szintén nagy élmény volt eljutni Párizsba, a francia főváros lenyűgözött az eleganciájával és a rengeteg látnivalóval. A nyarat egy egynapos strandolással zártam Caorléban. Amikor nem utaztam, akkor pedig fogorvoshoz jártam, mert két bölcsességfogat ki kellett húzni. 

- Ősszel egy régóta bakancslistás helyet kerestem fel: a vácrátóti arborétumot. Nem rajongok az őszért, de az idei kifejezetten szép volt. Gyönyörűek voltak a színek és a fények, igyekeztem minél több időt a természetben tölteni. 

- A november és a december nagyon betemetett munkával, az adventi időszakból szinte semmit nem érzékeltem. Korábban állandó program volt az, hogy elmegyek karácsonyi vásárba, készítek mézeskalácsot vagy találkozom a barátaimmal. Ezek közül egyik sem valósult meg, ráadásul gégegyulladásom is lett, ami miatt még a kórussal sem tudtam énekelni. Az ünnepekre való hangolódást így csak némi dekorációval és könyvekkel tudtam elérni. 

- Kevés sorozatot és filmet tudtam nézni idén, cserébe nagyon jókat sikerült választanom. Tavasszal a Hunyaditól volt hangos az ország, amiből én sem akartam kimaradni. A blog történetében először az évad minden epizódjáról készítettem bejegyzést (nem linkelem be őket, de a keresőbe beírva mind a 10 részről megtaláljátok az írásaimat). Itt jegyezném meg, hogy emelem kalapomat minden blogger előtt, aki több sorozatot is figyelemmel kísér és minden epizódról ír véleményt, mert ez azért nem kis munka.  

- A blogon megszületett a 700. bejegyzés (ez volt az), és nagy örömmel látom, hogy idén sokkal többen látogattak az oldalra, mint korábban. Remélem, ez jövőre is így lesz, én igyekszem 2026-ban is dokumentálni mindent, amit olvasok, látok, hallok és megélek. Eseménydús évet tudhatok magam mögött és a következő is izgalmasnak ígérkezik. 

Ezúton kívánok minden olvasómnak egészségben, sikerekben és boldog pillanatokban gazdag új évet! 

Selma Lagerlöf: Karácsonyi történetek

"Mi mással tölthetné el az ember karácsony éjszakáját, ha nem kap ajándékba egyetlen könyvet sem?" 

Fülszöveg: Tél közepén virágba borul az erdő, egy kislány kincset érő ajándékot kap, az egykor szebb napokat látott iszákos zenész karácsonykor otthonra és új hivatásra lel, az öreg orgonistának pedig rosszkedve van szenteste… Selma Lagerlöf történeteiben sem születik meg magától az ünnepi varázs és meghittség a számtalan elvárás és teendő közepette. A kalandvágyó Nils Holgersson megteremtője, az első Nobel-díjas írónő kötetünkbe válogatott legszebb karácsonyi elbeszéléseiben azonban mindig felragyog az igazi ünnep mélyén rejlő csoda, az a varázslat, amelyet az együttérzés és a szeretet tesz lehetővé. Nyolc felemelő történet a karácsony igazi ajándékáról, az emberi jóságról. 

Idén az ünnepekre hangoldáshoz Selma Lagerlöf novelláskötetét választottam. Bár nagyon szerettem Milly Johnson regényét, most nem akartam egy hosszú könyvbe belekezdeni. Nils Holgersson történetét még gyerekkoromban ismertem meg, de Selma Lagerlöf novelláival eddig még nem találkoztam. Úgyhogy nekem teljes mértékben meglepetés volt ez a nyolc rövid történet. Mindegyik a karácsonyhoz kapcsolódik, de sajnos nem mindegyik nyerte el a tetszésemet. 

A Tél Dalarnában c. történet nagyon szép, ebből a kötetből ez lett az egyik kedvencem. Gyönyörű leírások vannak benne az évszakok sokszínűségéről és a természet körforgásáról. Annyira szépen fogalmaz az írónő, hogy olvasás közben én is láttam magam előtt a tájakat. A karácsonyi rózsák legendája egy nagyon megható történet az ünnep varázslatáról, kifejezetten szerettem ezt a novellát. A trollok muzsikájából sajnos nem sok minden maradt meg, az első két történethez képest ezt gyengébbnek éreztem. A Lucia-nap legendája nagy kedvencem lett, ezt éreztem a kötet legkarácsonyiasabb történetének. Utána A halálfej következett, ami számomra nagyon kilógott a sorból. Sokkal durvább témákat tartalmaz, amiket nem éreztem az ünnephez méltónak. Az utószóban említésre kerül két másik novella (a Gudsfreden - Isten békéje -, és a Frid pa jorden - Békesség a földön -), amiket sokkal szívesebben olvastam volna ebben a kötetben. A karácsonyi vendég és az Álompalacsinta már jobban tetszettek, mindkettő lélekmelengető történet. Az ajándékkönyv pedig egy önéletrajzi ihletésű novella, ami szép lezárást ad ennek a novellafüzérnek.  

A történeteket nagyon szép illusztrációk színesítik és a borító is nagyon hangulatosra sikerült. Jó volt elmerülni a skandináv hagyományokban és legendákban, valamint különleges történeteken keresztül látni a szeretet és a megbocsátás fontosságát.