"Kinek van kedve egy nyugdíj előtt álló, sótlan, kopaszodó, bajuszos, kiégett vén fószer kérdéseit hallgatni, amikor mi is nyomozhatnánk?"
Fülszöveg: Ennek a vacsorának a végén nem mindenki áll fel az asztaltól.
Hogy kipihenjék a Bánatos Madonna-ügy fáradalmait, a három jó
barátnő, Vera, Kamilla és Adél a mátraszentborbálai kastélyszállodába
utaznak. Sokáig azonban nem lógathatják a lábukat, egyik este ugyanis
részt vesznek egy krimivacsorán, amelyen igazi színészek adnak elő egy
fordulatos darabot – csakhogy az egyik szereplőt valóban meggyilkolják…
Hamar kiderül, hogy a tettest az est résztvevői között kell keresni.
De kinek állhatott útjában a népszerű színész? Milyen titkot rejteget a
morózus ügyvéd, mitől lesz gyanús a fiatal influenszer páros, és vajon
ki lehetett az áldozat legnagyobb – titkos – rajongója? A három barátnő
azonnal nyomozni kezd, ám az idő sürget: vajon sikerül még a rendőrség
előtt megoldaniuk az ügyet?
A Bánatos Madonna nagyon tetszett, ezért kíváncsian vártam a történet folytatását. Merthogy a Fogjunk gyilkost! pontosan ott folytatódik, ahol az előző könyv befejeződött. Vera, Kamilla és Adél Mátraszentborbálán, a kastélyszállóban pihen és a legnagyobb gondjuk az, hogy a meghirdetett programok kavalkádjából melyiket válasszák. Az esti krimivacsora azonban váratlan fordulatot vesz, amikor az egyik fellépő színész valóban meghal az előadás közben. A nyomozás azonnal megkezdődik és kizárólag erre az egy ügyre korlátozódik.
Ez a terjedelmet is indokolja, ugyanis ez a könyv sokkal rövidebb lett, mint az előző. Ezúttal nincsenek mellékszálak és párhuzamos küldetések, a triónak "csak" ezt a gyilkost kell megtalálnia. Bármennyire egyszerűnek tűnt az ügy, a gyilkos elfogása rengeteg - szerintem egy kicsit sok - csavart tartogatott. Az elkövetőt ezúttal sikerült eltalálnom, de csak azért, mert annyiszor elmondják, hogy ki hol helyezkedett el a gyilkosság időpontjában. A rendőrök közül Rainer hadnagy és Nógrádi főhadnagy a két szélsőséget testesítette meg, de az ügy lezárásához mindkettejükre szükség volt. A trió ugyanis nem mindenható szuperhős, aki egy egész testület munkáját tökéletesen elvégzi. És ez így is van jól, az írónő szerencsére nem rugaszkodik el a realitás talajától.
A három barátnő jellemét sikerült elmélyíteni, ebben a könyvben sokkal jobban meg lehetett őket ismerni. Irigylésre méltó az összetartásuk és az, ahogyan a kiderített részletekből összerakják a nagy egészet. Hármójuk közül ismét Vera az, aki felteszi az i-re a pontot, de többször is megjegyzi, mennyire hálás Kamilla és Adél barátságáért. Ez nagy erőssége ennek a könyvnek.
Sok a filmes utalás, az enni-innivaló, úgyhogy amit a Bánatos Madonnában szerettem, az ebben a kötetben is megvan. Mégis, ha a két könyvet nézem, akkor az előző történetet erősebbnek érzem. Abban az ügy is jobban tetszett és a mellékszálak is jól tudtak működni. Önmagában persze ez a krimi is jó volt, bennem mégis maradt egy kis hiányérzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése