Levendulázás

Nyáron a hársfavirág illata mellett a levendula illata a kedvencem. Évek óta terveztem, hogy részt veszek egy levendulaszüreten, de eddig mindig lemaradtam róla. Idén végre lett volna rá lehetőségem, hogy június végén Tihanyba utazzak, ám a vírushelyzet miatt erre végül nem került sor. Aztán a facebookon találkoztam egy hirdetéssel, hogy a szülővárosomban levő levendulaültetvényen "Szedd magad" akció van július elejéig. Mivel korábban sosem hallottam az almádi levendulásról, gondoltam, megtekintem. 

Nos, az ültetvény tényleg csodaszép volt, az 1500 tő nagy része még "szüretre" várt. Kiválasztottam egy kisebb bokrot és egy óra alatt sikerült is leszednem róla a levendula nagyját. Túl sokat nem akartam szedni, mert nincs szükségem óriási mennyiségre. Általában kis zsákocskákba teszem a levendulát, hogy aztán elűzzem velük a molyokat a ruhásszekrényem környékéről. 

Az időjárás is kedvezett a levendulaszedésnek, ugyanis szép napos idő volt. A sok döngicsélő méhecskére nem voltam felkészülve, de szerencsére nem bántottak. Miután úgy ítéltem, hogy elegendő mennyiségű levendulát szedtem, vettem némi szuvenírt (a levendulás mézet azóta már megkóstoltam és hihetetlenül finom íze van), majd elindultam hazafelé. A levendulás gyönyörű volt, a levendula illatos, így szép emlék marad ez a nap erről a nyárról.

update: Némi gondolkodás után levendulaszörpöt készítettem a leszüretelt virágokból, amihez a receptet innen vettem. Ahhoz képest, hogy most készítettem ilyet először, elégedett vagyok a végeredménnyel.

Macskafogó (1986)

Az X bolygón a vérszomjas macskák semmibe veszik a jogot és az egértársadalom felszámolására törekednek. De megcsillan egy reménysugár: az egerek főtudósa feltalálja a megoldást. A titkosszolgálat azonnal aktiválja legjobb ügynökét, Grabowskit, akit Pokyóba küldenek, hogy hozza el annak a szerkezetnek a titkos tervét, ami megmenthetné az egércivilizációt a mindenre elszánt, gonosz macska-szindikátustól. 

Ezer éve szerettem volna megnézni a mára már kultikussá vált rajzfilmalkotást, de mindig csak halogattam. Egészen mostanáig. Ez persze nem jelent problémát, sőt. Felnőtt fejjel és számtalan megtekintett film után sokkal jobban tudtam élvezni a Macskafogót, mintha tizenévesen láttam volna. A Macskafogó ugyanis úgy parodizálja a klasszikus kém- és gengszterfilmeket, hogy minden képkockájával tiszteleg is előttük. Rengeteg benne a remekül megírt párbeszéd (nagy részük azóta már szállóige lett) és kreatív megoldás, amik ma ugyanúgy megállják a helyüket, mint 34 évvel ezelőtt. 

A beszédes nevű karakterek zseniálisak és a forgatókönyv is remek. Jól követhetők az események, a cselekmény sehol nem ül le és az esetleges mellékszálak is szépen illeszkednek a fősodorba. A szinkronhangok szintén emelik a színvonalat, sok olyan név szólaltatja meg a szereplőket (pl. Sinkó László, Körmendi János), akik ma már sajnos nincsenek az élők sorában. Az viszont örvendetes, hogy néhány éve komoly ráncfelvarráson esett át a film, amely során a kép és a hangminőséget is javították, hogy még sokáig élvezhessük a Macskafogót. Sokminden indokolja a film páratlan népszerűségét, az azonban biztos, hogy Ternovszky Béla és Nepp József nagyon jól eltalálták anno a Macskafogót. Minden elemében zseniális alapmű. 

Értékelés: 10/10

Tavaszi kedvenceim

Tavasz végével összegyűjtöttem azokat a dolgokat, amelyeket az elmúlt hónapokban szereztem be és használtam. A vírushelyzet miatt nyilván kevesebb dolgot vásároltam, ám a korábbiakhoz hasonlóan most is írnék róluk pár szóban. (A bejegyzés nem szponzorált.)

- Régóta szerettem volna beszerezni egy borsszórót, ugyanis azt tapasztaltam, hogy a frissen őrölt szemes borsnak egészen más íze van, mint a zacskós fűszernek. Ez a kis fűszertartó kicsit szélesebb ugyan, mint amilyet eredetileg akartam, de a funkcióját ugyanúgy el tudja látni. A Pepcoban vettem még március elején, így már sajnos nem kapható, ezért különösen örülök, hogy akkor megvettem. 

- Márciusban állandó program a szobanövényeim átültetése. Ez idén se maradt el, de egy új növénnyel is gazdagodott a gyűjteményem. Nagyon sok helyen láttam zámiapálmát (Zamioculcas zamiifolia) és utánaolvastam a neten, milyen kevés gondozást igényel, így beszereztem egy tövet. A két világosabb zöld levélszárat azóta hozta a növény, amióta a szobámat ékesíti, így szemmel láthatólag jól érzi magát nálam a növény. 

- A vírushelyzet kirobbanásakor nem rohantam meg egyből a gyógyszertárakat, mert nem láttam értelmét annak, hogy rengeteg gyógyszert halmozzak fel otthon. Így csak egy kis doboz C vitamint vásároltam, hogy megerősítsem az immunrendszeremet. 

Négy fal között

Március közepe óta a legtöbben házunk, lakásunk falai között éljük az életünket. Egy kisebb élménybeszámolót már írtam erről a helyzetről márciusban, de gondoltam, néhány hét távlatából is megosztanám, hogyan élem meg most a mindennapokat. Mivel az április teljesen olyan hónap volt, ami már a vírushelyzet miatti változásokkal telt, így teljesebb lehet a kép. 

- A "régi" életem programokkal, baráti találkozókkal, beszélgetésekkel, rendezvényekkel és a megszokott,  rutinszerű dolgokkal továbbra is hiányzik. Sokszor eszembe jut, hogy "na, normál esetben ide és ide mennék és ezt meg ezt csinálnám", de most ugye nem tehetem meg.

- Ebből kifolyólag ebben a hónapban nem vettem tömegközlekedési bérletet.
- Mivel nagyon ritkán megyek emberek közé, nem használok sminket és a napi öltözeten sem kell sokat gondolkodnom.  

- Először töltöttem a szüleimtől távol a Húsvétot. Az ilyenkor szokásos ételeket sikerült elkészítenem, de a család nagyon hiányzott. 

- Még márciusban felajánlottam a segítségemet a lakóközösségben azoknak, akik idősek és távol élnek a családjuktól. Egy néni élt is vele, így néhányszor én vásároltam be neki és váltottam ki a gyógyszereit. Jó érzés volt segíteni.

- Sokkal tudatosabban terveztem a dolgaimat. Korábban is írtam bevásárlólistát, de most azt is megterveztem, mikor mit fogok főzni. Ennek hatására elég volt 10 naponta boltba járnom. 

- A ritka boltba járásnak köszönhetően nem volt impulzusvásárlás, tényleg csak azt vettem meg, amire szükségem volt. 

- Elkezdtem tornázni, mert hiányzik a mozgás és a szinte egész napos ülés amúgy sem tesz jót. 

- A hónap közepétől kezdve sokszor sétálok a városban, ezzel is szoktatva magam a gyalogláshoz. Az autók száma mérhetően kevesebb most és sok olyan részletet fel tudok fedezni, amiket korábban észre sem vettem. Eddig például sosem tűnt fel, milyen sok vadgesztenyefa van a környékünkön. 

- A lakáshoz tartozó udvar szerepe felértékelődött. Ha csak tehetem, igyekszem minél több időt ott tölteni és élvezni a természetet. Idén a tulipánok kápráztattak el (korábban észre se vettem őket) és egy tő magyar kikerics, ami korábban úgy elrejtőzött a százszorszépek rengetegében, hogy csak idén tavasszal lett látható.

- Sokkal empatikusabb lettem az emberekkel, mert most valahogy könnyebben bele tudom képzelni magamat a helyükbe.
- Az egyetemi vizsgaidőszak elég rendesen lefoglal és eltereli a figyelmemet a nagyvilág és hazánk aktuális híreiről. Ennek ellenére nagyon sokszor elfog a bizonytalanság és a kétségbeesés, hogy nem tudni, meddig tart ez a mostani állapot és milyen lesz az élet azután, hogy minden korlátozást feloldanak. 

Húsvét

Minden kedves olvasómnak kellemes Húsvétot kívánok!

Koronás tavasz

Amióta az eszemet tudom, a tavasz a kedvenc évszakom. Egyszerűen imádom, ahogy a téli álomból életre kel a természet, kizöldülnek a fák, virágillatú a levegő, csiripelnek a madarak és elég erősek a napsugarak, hogy kellemes legyen a hőmérséklet. Nos, az idei tavasz egy kicsit más. Beárnyékolja a koronavírus és az otthonmaradás, így sajnos a négy fal közé vagyok kényszerülve. 

Egy hete dolgozom itthonról és csak az alapvetően szükséges élelmiszerek beszerzéséhez hagyom el a lakást. Nekem, mint mászkálós és társaságkedvelő embernek, nagyon furcsa ez. Konkrétan üres a határidőnaplóm, amire már évek óta nem volt példa.

Persze ez nem jelenti azt, hogy unatkoznék, sőt. Egy csomó olyan dologra van most időm, amire normál esetben heteket kellett volna várnom vagy csak bonyolult átszervezések mellett tudtam volna kivitelezni. Ennek folyományaként készen vagyok a tavaszi nagytakarítással, a régóta halogatott cipő- és ruhaszelektálással és a dolgaim rendezgetésével. Konkrétan utolértem magam a házimunkában és végre nem tornyosulnak az elvégzendő teendők. A munkáról már sajnos nem mondható el ugyanez. A hometeaching alatt sokkal több a feladat, mint normál esetben és a kollégák mellett a gyerekek is hiányoznak. Szóval nagyon remélem, hogy hamarosan véget ér a vírushelyzet és visszatér az élet a megszokott kerékvágásba. Addig is jöjjön néhány tavaszi kép, amit jártamban-keltemben készítettem. 

Téli kedvenceim

Bár a tél már elmúlt, egy poszt erejéig összegyűjtöttem azokat a dolgokat, amiket a hideg hónapokban szereztem be és használtam. Az őszi kedvenceimhez hasonlóan mindegyikről írnék pár gondolatot. (A bejegyzés nem szponzorált.)

- Az őszi hidegek beköszönte nekem egyet jelent a teázási szezon megkezdésével. Imádom a gyümölcsteákat és szeretem kipróbálni az újdonságokat. A Teekanne teát alapból kedvelem, de ez a téli válogatás különösen jó lett. Alapjában véve rumos szőlő ízesítésű, ami már önmagában is elég intenzív, de a többi gyümölcs ízét is érezni lehet. Nagyon-nagyon finom és természetesen nincs alkoholos hatása. A másik teát Karácsonyra kaptam és kifejezetten jólesett a klasszikus almás-fahéjas téli íze a téli hidegben. 

- Az elmúlt szezonban nagyon megtetszett a bézs szín, ezért a tél végi leárazást kihasználva beszereztem egy vékonyabb pulcsit. Bár nem a legmelegebb darab, elég sokszor hordtam és még színházi öltözékként is megállta a helyét. 

- A 2019-es évbúcsúztatót házibuliban töltöttem, amihez szükségem volt egy ünnepi felsőre. Így akadtam rá erre az aranyszínű pólóra, amihez egy színben passzoló nyakláncot is sikerült beszereznem. 

- Évek óta próbálom megtalálni azt a sampon-balzsam kombinációt, ami minden szempontból megfelel a hajamnak. Hosszú idő után ez a zöldalmás sampon és mézes balzsam tűnik a legjobbnak. Egyikből sem kell nagy mennyiség, a sampon jól tisztít, a balzsamtól puha és fényes lesz a hajam, és ez hajszárítás után is megmarad. Ja és nagyon finom az illatuk. A balzsamból az utolsó flakont hoztam el, mert sajnos kivonták a forgalomból. :( 

- A télhez hozzátartozik a piros szín, ezért az ünnepekkor a tavaszias színeket mellőzve piros körömlakkot használtam. A parfüm és a bőrradír februári szerzemények, ezért még elég sok van belőlük. 

Grandmaster Kevin Horsley: Emlékezz mindenre

Fülszöveg: "Nagy mennyiségű információra kell emlékezned? Nehezedre esik észben tartani fontos dolgokat? Időt vesztegetsz azzal, hogy újra és újratanulod ugyanazt az információt?
A memóriafejlesztés e kulcsfontosságú tankönyvében nemsokára megismerheted:
- a hat legerőteljesebb memorizáló módszert, mellyel azonnali javulást érhetsz el az információ tárolásának és előhívásának területén
- hogyan emlékezzünk eleinte csak 7, majd több mint 50 féle információra a rövid távú memóriánk segítségével
- hogyan emlékezzünk könnyedén a vizsgákra megtanult dolgokra
- hogyan fejlesszük koncentrációnkat és fókuszunkat
- hogyan emlékezzünk könnyedén a nevekre, kódokra, időpontokra"

A januári vizsgaidőszak elmúltával kíváncsi voltam, hogyan lehet fejleszteni a memóriát, milyen módszerek vannak nagy mennyiségű információ hatékony megjegyzésére. Így rögtön meg is akadt a szemem ezen a kézikönyvön. Elsőre a könyv terjedelme fogott meg, ugyanis ebben a témában jóval vaskosabb könyvre számítana az ember. A könyv 180 oldala csupa praktikus tanácsot tartalmaz, melyek többsége ismert és jól alkalmazható a mindennapokban. Ugyanakkor az asszociációra épülő gyakorlatok számomra nagyon szokatlanok. Egy hosszú számsor memorizálásához biztosan nem kezdeném betűsíteni a számokat, hogy aztán egy bonyolult betűsort kapjak, ami aztán visszafejthető számokká. Lehet, hogy ez valakinek működőképes stratégia, nekem viszont túl időigényesnek tűnik. Hiába volt olvasmányos a könyv, nem mondanám hiánypótlónak. Kevés újdonsággal szolgált és nem érzem úgy, hogy az eddig bevált és működőképes módszereket érdemes lenne egy szokatlan, a szükségesnél több (gyerekes vagy felesleges) képzettársításra lecserélni. 

Blogszülinap

Akárhogy is számolom, 2019. elmúltával pontosan tíz lezárt év van a blogon, azaz 2020-ban fennállásának 10. évfordulóját ünnepli a blog. Bevallom, nem gondoltam volna 2010. elején, hogy ez a blog még 2020-ban is meglesz és hogy nagyjából ugyanazt a tematikát követi, mint amit annak idején elkezdtem. 

Ez a tíz év persze csak erre a blogra vonatkozik, bloggerként ugyanis sokkal korábban kezdtem a pályafutásomat. Naplót már a középiskola alatt is vezettem, de az egy idő után monotonná vált és fárasztó volt minden napról élménybeszámolót írni. Így egy időre szüneteltettem a dolgot. Aztán az egyik egyetemi kurzuson regisztrálnunk kellett egy blogfelületre (ez volt a blogspot), hogy heti rendszerességgel publikálhassuk az elkészült fogalmazásokat. Imádtam ezt a tantárgyat és szép lassan az írás is visszaköltözött az életembe. Ekkor 2007-et írtunk. Két évvel később a freeblogon indítottam el blogot, ami a folyamatos fagyás és tárhelygondok miatt nem volt hosszú életű, így végül visszatértem a blogspothoz. A freeblogos posztjaimat sajnos nem tudtam áthozni ide, az egykor legnagyobb magyar blogszolgáltató halálával pedig teljesen a feledés homályába merültek. 

Az ilyen jeles évfordulók persze nem telhetnek el visszatekintés nélkül, úgyhogy jöjjön is belőle egy csokorral:

- tíz éve még egyetemista voltam, amit azóta sikeresen el is végeztem

- egyetemistaként lényegesen több szabadidőm volt és ha visszamehetnék az időben, akkor biztosan jobban ki is használnám ezt

- nehezen ugyan, de sikerült munkába állnom és egy kisebb megszakítással azóta is folyamatosan, de teljesen más munkahelyen dolgozom

- sikerült felköltöznöm a fővárosba, ami alapjaiban megváltoztatta az életemet (és azóta sem bánom, hogy így alakultak a dolgok)

- magamhoz képest meglepően gyorsan tudtam alkalmazkodni a környezethez, a körülöttem élő emberekhez és azokhoz a helyzetekhez, amikkel vidéken azelőtt nem találkoztam

- azóta folyamatosan szépítem a környezetemet: szobanövényeket ültettem, lakást festettem, bútorokat raktam össze, szobát rendeztem át, vízvezetéket szereltem... mindezt teljesen egyedül

- rengeteget változott az ízlésem, ma már gond nélkül meg tudok jelenni kiskosztümben
- sokat "szelidültem" a tíz év alatt, tudatosan kerülöm a konfliktusokat, sokkal kevésbé akadok ki bizonyos dolgokon 

- jó pár betegségem volt az elmúlt tíz évben, némelyik sajnos maradandó nyomot hagyott rajtam

- ennek folyományaként életmódváltásba kezdtem: drasztikusan csökkentettem a húst és a szénhidrátokat, és a félvegetáriánus étrendet kezdtem el követni (melynek pozitív hatásait azóta is élvezem), néha pedig még a tornára is rá tudom venni magam

- nagyon sok felejthetetlen utazásban volt részem az elmúlt tíz év során: eljutottam Ciprusra, Csehországba, Máltára, Boszniába, Horvátországba (kétszer is), Romániába és Olaszországba

- a tíz év jelentős részét kitöltötte a sorozatfordítás, amit nyolc évig rendületlenül űztem (a búcsúposzt itt olvasható)

- az egyetem befejezése óta két szakmát szereztem, a harmadik pedig folyamatban van (tulajdonképpen kiegészíti az egyiket)

- minden szerettem él és jól van, amiért hálás vagyok a sorsnak

- még mindig ugyanazt a laptopot használom, mint 2010-ben a blog első posztjánál

- az elmúlt években látványosan megfogyatkozott a bejegyzések száma, ez azonban nem jelenti azt, hogy csökkent volna az íráshoz való kedvem

- végezetül jöjjön néhány statisztikai adat:

a 10 év alatt 461 bejegyzést írtam, amire 212 komment érkezett

a legolvasottabb poszt a Lostról született és utólag visszanézve sokkal jobb lett volna évadonként írni róla, mint egyben a sorozatról

Minden kedves olvasómnak köszönöm az elmúlt tíz évet! :) 

BÚÉK (2018)

Szilveszter éjjelén bármi megtörténhet. Jó is, rossz is, furcsa is. Egy baráti társaság úgy dönt, hogy egy játékkal fűszerezi meg a bulit: egész este mind a heten úgy telefonálnak és írnak vagy fogadnak üzenetet a mobiljukon, hogy a többiek is láthassák, hallhassák őket. És ezzel el is kezdődik a hazugságok, átverések és simliskedések hosszú sora. Mert igazából mindenkinek van egy (vagy több) titka, szégyellnivalója, másik szerelme, másik élete... és hazudni általában könnyebb, mint őszintének lenni. Persze csak addig, míg le nem bukik az ember. 

Az utóbbi években jobbnál jobb magyar filmek születnek, ez alól a BÚÉK sem kivétel. Goda Krisztina ezúttal is egy nagyon jó alkotást hozott össze. Az eredeti olasz filmet nem láttam, de a BÚÉK után kedvet kaptam a pótláshoz. A recept itt is működik: végy egy baráti társaságot, zárd őket egy térbe és várd meg, mi történik. Engem már ezzel az alapkoncepcióval le lehet venni a lábamról. Nagyon szeretem az ilyen formátumú filmeket, mert így mind a forgatókönyv, mind a színészek kvalitásai érvényesülni tudnak. A BÚÉK-ben egyikre sincs panasz. Az alaphelyzet a film első néhány percében felvázolódik, üresjárat sehol nincs, frappánsak a dialógusok és a színészek is a maximumot nyújtják. 

Miközben a filmet néztem, az jutott eszembe, hogy a BÚÉK mennyire kiváló korrajz. Egy végletekig képmutató társadalom egy kis szeletét látjuk. Titkokat halmozunk magunk köré, mindenféle hazug viszonyba menekülünk, nem mondunk ki dolgokat és csak felszínesen kezeljük a körülöttünk élőket. A film indításában egy baráti társaság tagjait ismerjük meg, akik szörnyű véleménnyel vannak egymásról. És nemcsak egymás háta mögött beszélik ki a másikat. A vacsoraasztalnál is bántják egymást és megjátsszák magukat. Aztán ahogy lelepleződnek, fokozatosan egyre őszintébbek is lesznek.  

Szintén erőssége a filmnek, hogy nem túloz el semmit. Még ha néhol igoványos területet is érint, akkor is megmarad a jóízlés határain belül és nem válik öncélúvá. A szereplők közül Kristóf és Döme a legszimpatikusabbak, ők azok, akik a fő gondolatokat is ki merik mondani. Az egyetlen negatívum számomra a film vége. Valahogy furcsán engedik el a szereplőket, néhányukat jó lett volna még egy-két jelenetet erejéig megmutatni. Ezt leszámítva tényleg rendben van a BÚÉK, még sok ilyen klassz magyar filmet!

Értékelés: 9/10