Négy fal között

Március közepe óta a legtöbben házunk, lakásunk falai között éljük az életünket. Egy kisebb élménybeszámolót már írtam erről a helyzetről márciusban, de gondoltam, néhány hét távlatából is megosztanám, hogyan élem meg most a mindennapokat. Mivel az április teljesen olyan hónap volt, ami már a vírushelyzet miatti változásokkal telt, így teljesebb lehet a kép. 

- A "régi" életem programokkal, baráti találkozókkal, beszélgetésekkel, rendezvényekkel és a megszokott,  rutinszerű dolgokkal továbbra is hiányzik. Sokszor eszembe jut, hogy "na, normál esetben ide és ide mennék és ezt meg ezt csinálnám", de most ugye nem tehetem meg.

- Ebből kifolyólag ebben a hónapban nem vettem tömegközlekedési bérletet.
- Mivel nagyon ritkán megyek emberek közé, nem használok sminket és a napi öltözeten sem kell sokat gondolkodnom.  

- Először töltöttem a szüleimtől távol a Húsvétot. Az ilyenkor szokásos ételeket sikerült elkészítenem, de a család nagyon hiányzott. 

- Még márciusban felajánlottam a segítségemet a lakóközösségben azoknak, akik idősek és távol élnek a családjuktól. Egy néni élt is vele, így néhányszor én vásároltam be neki és váltottam ki a gyógyszereit. Jó érzés volt segíteni.

- Sokkal tudatosabban terveztem a dolgaimat. Korábban is írtam bevásárlólistát, de most azt is megterveztem, mikor mit fogok főzni. Ennek hatására elég volt 10 naponta boltba járnom. 

- A ritka boltba járásnak köszönhetően nem volt impulzusvásárlás, tényleg csak azt vettem meg, amire szükségem volt. 

- Elkezdtem tornázni, mert hiányzik a mozgás és a szinte egész napos ülés amúgy sem tesz jót. 

- A hónap közepétől kezdve sokszor sétálok a városban, ezzel is szoktatva magam a gyalogláshoz. Az autók száma mérhetően kevesebb most és sok olyan részletet fel tudok fedezni, amiket korábban észre sem vettem. Eddig például sosem tűnt fel, milyen sok vadgesztenyefa van a környékünkön. 

- A lakáshoz tartozó udvar szerepe felértékelődött. Ha csak tehetem, igyekszem minél több időt ott tölteni és élvezni a természetet. Idén a tulipánok kápráztattak el (korábban észre se vettem őket) és egy tő magyar kikerics, ami korábban úgy elrejtőzött a százszorszépek rengetegében, hogy csak idén tavasszal lett látható.

- Sokkal empatikusabb lettem az emberekkel, mert most valahogy könnyebben bele tudom képzelni magamat a helyükbe.
- Az egyetemi vizsgaidőszak elég rendesen lefoglal és eltereli a figyelmemet a nagyvilág és hazánk aktuális híreiről. Ennek ellenére nagyon sokszor elfog a bizonytalanság és a kétségbeesés, hogy nem tudni, meddig tart ez a mostani állapot és milyen lesz az élet azután, hogy minden korlátozást feloldanak.