Sue Hincenbergs: A nyugdíj projekt

"Amikor rossz emberek rossz dolgokat csinálnak más rossz emberekkel, a lényeg, hogy te legyél az utolsó rossz ember a lánc végén." 

Fülszöveg: Három barátnő halálosan komolyan veszi a játékot, melyet életnek neveznek: ha már a házasságuk nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, legalább a férjük halála biztosíthatja számukra a vágyott anyagi biztonságot. Egy jól fizető életbiztosítás és egy diszkrét bérgyilkos lehet a kulcs a gondtalan nyugdíjas évekhez. 
Csakhogy a férjeknek is megvan a maguk titkos terve. Miközben a nők új álmot szőnek, amely vért kíván, a férfiak saját „nyugdíj projektjükön” dolgoznak. És miközben mindenki játszmába kezd, lassan kiderül: ebben a partiban csak az maradhat talpon, aki egy lépéssel a többiek előtt jár…

Tudatosan törekszem arra, hogy ne a borító alapján válasszak magamnak olvasnivalót, de ez a könyv mágnesként vonzotta a tekintetemet. A fülszöveg is érdekesnek tűnt, úgyhogy kíváncsian vártam, miről szól ez a színes borítós, abszolút nyarat idéző, de nyomokban krimit sejtető történet. 

Nos, a könyv már az első mondatával levett a lábamról és szerencsére a folytatásban sem kellett csalódnom. Ahhoz képest, hogy ezt a könyvet sehol sem promotálták, nagyon bántam volna, ha kimarad az idei olvasmányaim közül. A nyugdíj projekt ugyanis maga a nagybetűs SZÓRAKOZÁS. Tele van a könyv hangosan röhögős jelenetekkel és olyan helyzetkomikumokkal, amik a filmvásznon is kiválóan működnének. Olvasás közben egyébként filmszerűen láttam magam előtt a szereplőket és az eseményeket, ami annak is köszönhető, hogy az írónő korábban televíziós producerként dolgozott. 

Elég sok a szereplő ebben a történetben, így az elején kellett egy kis idő, hogy átlássam, ki kinek a házastársa. Néhány fejezet után, amikor ez már letisztázódott, szépen összeálltak azok a szövetségek, akik mozgatták a történetszálakat. Élvezet volt látni, ahogy a négy csapat közül az egyik mindig egy kicsit előnyösebb helyzetbe került, majd erre lépett valamit a másik három fél. A pénz utáni hajsza nagyon sok fordulatot tartogatott, egy pillanatig nem ült le a sztori, és az utolsó fejezetig nem lehetett tudni, hogyan végződnek az események. 

Hogy tényleg kerek legyen minden, bónuszként azt is elénk tárja az írónő, hogyan is kezdődtek a bonyodalmak. Nekem ez a megoldás nagyon tetszett, mert így nem maradt elvarratlan szál. A fejezetek címei is frappánsak és eredetiek, mindegyiknél vártam, hogy vajon melyik szereplő vagy jelenet szövegéből lettek kiemelve. Remek élmény volt ez a regény, bátran tudom ajánlani azoknak, akik egy vicces, de ugyanakkor elgondolkodtató, pörgős és érzelmekkel teli történetet szeretnének olvasni. 

Charlotte Link: Sötét víz

"…az élet egyetlen nagy kockázat, és ha elkerülöd a kockázatot, elkerülöd az életet…" 

Fülszöveg: Viharos éjszaka Skócia nyugati partján. Két család egymástól függetlenül ugyanabban az öbölben táborozik, és az éjszaka közepén a legszörnyűbb rémálmukra ébrednek. Maszkos férfiak támadnak rájuk, az erőszak fellángol, és végül csak Iris, egy kamaszlány marad életben, akinek sikerül elrejtőznie. A Kilbride-gyilkosságok elkövetőit azóta sem találják…
Évekkel később Irist zaklató követi, a barátnője pedig nyomtalanul eltűnik egy közös nyaralásuk során Franciaországban. Iris véletlenül találkozik Caleb Hale volt nyomozóval, akit megragad a tragikus múltú lány története. Caleb Kate Linville segítségét kéri, aki a szabályokat megszegve együtt kezd nyomozni a férfival, és miközben az ügy egyre személyesebbé válik számukra, úgy süllyednek mind mélyebbre a saját rémálmukban is.

Sosem olvastam még Charlotte Linktől, erről a könyvről is ajánlás útján értesültem. A baljós hangulatú borító és a fülszöveg izgalmas történetet ígért, úgyhogy amint lehetőségem nyílt, rögtön bele is kezdtem ebbe a krimibe. Bár a Sötét víz egy sorozat része, a kötet önmagában is élvezhető, nem szükséges hozzá a korábbi részek ismerete. 

Már az első oldalak magukkal ragadtak és gyakorlatilag két nap alatt ki is végeztem a könyvet. Hajtott a kíváncsiság, hogyan fog végződni a sztori és hogyan kapcsolódnak össze azok a - látszólag véletlenszerű - jelenetek, amiket az írónő felvillant. Egyszerre haladunk a 2008-as kilbride-i gyilkosság eseményeivel és egy jelenkori eltűnéses ügy felgöngyölítésével. Eleinte nem sok közös pontot találtam a két ügy között, de idővel szépen összekapcsolódtak a szálak és volt logika a történések között. 

A baljós, feszült hangulat és az izgalom az utolsó pillanatig megmaradt, és a történet is kellően csavaros volt. Még a zárásban is van olyan fordulat, ami meglepett és kifejezetten bátor húzás volt az írónőtől. Nemcsak a krimiszál, hanem a karakterek is alaposan kidolgozottak. Az elkövetők is több személyes réteggel rendelkeznek, nem egydimenziós alakokat kapunk. Drámai fronton láthatjuk egy család lecsúszását, rossz döntések következményeit, lelki traumák feldolgozhatatlanságát és hogy mi sarkallhatja bosszúra az embert. 

Kate Linville és Caleb Hale magánéletébe is betekintést nyerhetünk, de csak annyira, amennyire szükséges. Nagy pozitívuma a könyvnek, hogy az írónő jól eltalálja az arányokat a személyes drámák és a bűnügyekhez kapcsolódó nyomozások között. Ja és Iris kapcsán a gefirofóbia (félelem a hidaktól) velejáróival is megismerkedhetünk. Számomra újdonság volt ez a fogalom, korábban még sosem hallottam róla. 

Összességében egy alaposan kidolgozott és következetesen végigvitt krimit olvashattam Charlotte Link tollából és bár nem éreztem a korábbi kötetek olvasásának hiányát, szeretnék még olvasni az írónőtől.  

Paige Toon: Ha bárhová mehetnél

"A hétköznapi élet is lehet jó, ha megtalálod hozzá a megfelelő partnert. A lángoló szerelem nem árt az elején, de idővel fárasztóvá válik, és végül mindent felemészthet. A lassú tűz mellett viszont évekig melegedhet az ember." 

Fülszöveg: Angie egész életében arra vágyott, hogy világot lásson. Mégis, a harminchoz közeledve még sohasem hagyta el az ausztrál sivatagban lévő kis bányászvárost, ahol születésétől fogva a nagyszüleivel élt. Amikor azonban a zárkózott, de melegszívű lány véletlenül talál egy levelet, amelyet az anyja az ő sohasem látott apjának címzett, Angie elhatározza, hogy megkeresi az egyetlen élő rokonát – még ha ehhez a világ másik végére kell is eljutnia. Az apja ugyanis olasz, és Rómában él! Angie egyik napról a másikra egy teljesen más világba csöppen: a szenvedélyes, pezsgő Itáliába, ahol a sajátjától gyökeresen eltérő temperamentumú emberekkel ismerkedik meg. Köztük a jóképű, de megközelíthetetlen Alessandróval, akinek a lelkét súlyos titok nyomja. Vajon lehet-e közös jövője két ennyire különböző embernek, és ki tudnak-e lépni a múlt árnyékából?

Könnyed olvasmányt kerestem tavaszra és Paige Toon könyve ilyennek ígérkezett. A címe sem szokványos és el is játszottam a gondolattal, hogy ha bárhová mehetnék, akkor a világ melyik pontja lenne az. Valószínűleg Olaszországot választanám és a könyv egyik helyszíne is az. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a főszereplő Angie-nek nem volt más választása a kietlen, sivatagos Coober Pedy és a pezsgő, élettel teli Róma között...

Nagy meglepetések nincsenek Paige Toon könyvében, gyakorlatilag a fülszöveg előrevetíti a történet végét, én mégis élveztem az olvasást. Gyönyörűek a tájleírások, különösen azoké, ahol már én is jártam (pl. Zakynthos, Olaszország). Róma belvárosát olyan részletesen mutatja be az írónő, mintha egy útikönyvet olvasna az ember. 

Hogy mennyire valóságos a történet, abba most nem mennék bele, az események sodrása bőven feledtetni tudta velem ezt a kis gondolati kitérőt. A könyv alapvetően egy romantikus történetet mutat be, de a karakterek kapcsán elég mély témákat is érint. Egy családi kettős tragédia borzasztó erős nyomokat tud hagyni és teljesen reális az, hogy ennek a feldolgozása nem egyik napról a másikra történik. Az ausztrál sivatagban sem kihívásoktól mentes az élet, ugyanis nemcsak az időjárás jelent állandó küzdelmet, hanem az opálbányászat is. Tetszett, hogy nem egy felszínes, rózsaszín történetet kaptunk, ugyanakkor több mélységet és alaposabb jellemkidolgozást is elbírt volna ez a könyv. 

La cara oculta - The Hidden Face (2011)

Az olasz származású karmester, Adrián és barátnője új luxusvillába költözik a kolumbiai Bogota város elhagyatott vidékén. Egy este koncertjéről hazaérkezve az ágyon hagyott videó üzenetben tudja meg, hogy szerelme, Belén, lelépett meghitt otthonukból, mivel másik férfit választott helyette. Mivel sehol nem találják a lányt, a rendőrség Adriánt gyanúsítja az eltűnéséért. Bánatában új kapcsolatba menekül a helyi étterem felszolgálólányával, Fabianaval, aki viszont hamarosan fülig szerelmes lesz álmai hercegébe. Fabiana, ahogy telik az idő és egyre többször egyedül marad a házban, különös dolgokra lesz figyelmes a ház egyes helységeiben... 

Teljesen véletlenül találtam rá erre a spanyol-kolumbiai filmre és bár nem tűnt túl izgalmasnak a leírása, adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem! Ez a film ugyanis a meglepetés erejével hatott: jó a tempója, a sztori egyáltalán nem sablonos és a színészek is egészen jók. Bár szerelmi történetként indul a film, elég hamar átmegy thrillerbe, hogy aztán krimiként záruljon. Tulajdonképpen az "aki másnak vermet ás, maga esik bele" mondás lett megfilmesítve, többet viszont nem mondanék el a filmről, mert az már spoiler lenne. A trailert is érdemes elkerülni, mert szinte az egész filmet lelövi. 

Kevés helyszínen zajlanak az események és a szereplők közül is igazából csak a szerelmi háromszög tagjain van a hangsúly. Nem cselekményközpontú a film, inkább a szereplők lelkiállapotát igyekszik részletesebben megmutatni, ennek ellenére mégsem lesz unalmas. Sőt! Valójában az utolsó képkockáig nem tudtam, hogyan fog záródni a film. A hangulat is remek, a zene nagyon jól passzol a jelenetekhez és pozitívum, hogy nincs tele a film öncélú ijesztgetésekkel. Ami egy kicsit zavart, az a színészek játéka. Valahogy túl egysíkúnak és felszínesnek tűnt az alakításuk, nehezebben tudtam őket azonosítani a szerepükkel. 

Érdekesség, hogy 2017-ben egy török változat is készült ebből az alapötletből (Öteki Taraf címmel), természetesen más nevű szereplőkkel. Itt Ece az eltűnt lány, Cetin a vőlegénye és Sara a harmadik fél. A készítők vittek egy pici csavart a történetbe és azt kell, hogy mondjam, hogy nekem ez a változat sokkal jobban tetszett, mint a spanyol eredeti. Alaposabban ki van bontva a sztori, emellett a karakterek viselkedése és motivációja is hitelesebb. Hihetetlenül izgalmas és érzelemdús lett a zárás, úgyhogy amit a spanyol változatban hiányoltam, azt bőven megkaptam ebben a filmben. 

Bár a bejegyzés alapvetően a spanyol filmről szól, én a török feldolgozást is bátran tudom ajánlani, mert a két film teljesen más élményt nyújtott.  
A spanyol-kolumbiai koprodukció 7.5/10, míg a török feldolgozás 9/10 pontot kap tőlem. 

We All Lie - 1. évad

Teljesen véletlenül bukkantam erre a 2024-ben készült kínai sorozatra. Az ajánlója alapján érdekesnek tűnt és mivel rövidek az epizódok (kb. 30 perc egy rész), ezért belekezdtem. A történet röviden annyi, hogy egy híres forgatókönyvíró, Su Li megtudja, hogy a férje és legjobb barátnője viszonyt folytatnak egymással. 

Már a pilot epizódban kiderül az alapfelállás, Su Li férje nagyjából az összes fiatal nőcskével összeszűri a levet és természetesen folyamatosan hazudik a feleségének. Hihetetlen, milyen szálakat mozgat meg, hogy a hűségét bizonyítsa. Su Li hosszas gyötrődés után bosszút tervel ki, majd ezt végre is hajtja. Kis lépésekkel kezd, majd egyre drasztikusabb eszközökhöz folyamodik. A pénzszerző akció például kifejezetten tetszett. 

Az eseményekkel párhuzamosan számtalan visszatekintést kapunk Su Li és Zhang Shuheng kapcsolatának alakulásáról. Látjuk a lánykérést, az esküvőt és hogy mennyire boldogok voltak a házasságuk elején. Látszik rajtuk, mennyire szerették egymást, így számomra érthetetlen, hogyan jutottak a jelen helyzetig. 

Tele van váratlan fordulatokkal a sorozat, amint kicsit lecsillapodnának a dolgok, rögtön történik valami, ami borít mindent. Ezzel kapcsolatosan csak az nem tetszett, hogy mindig utólag derült ki, hogy bizonyos események azért történtek úgy, ahogy, mert XY korábban látott vagy kihallgatott valamit. 

A sorozatban nemcsak Su Li és Zhang Shuheng házasságának zátonyra futását látjuk, hanem a női szerepekbe is betekintést nyerhetünk. A sorozat a mai, modern Kínában játszódik, a női szereplőket nagyjából ugyanazok a problémák foglalkoztatják, mint az európaiakat vagy éppen az amerikaiakat. Az évad folyamán végig Su Linak drukkoltam, mellette viszont nagyon jó volt látni Wang Ganggang fejlődését. A nyitó epizódban még szürke kisegérként látjuk, később azonban képes sorsfordító döntéseket is hozni. 

A 16 epizódos évadból az első 10 rész képez nagyobb egységet - Su Li bosszúhadjáratát mutatja be -, a maradék epizódok Wang Ganggang köré épülnek. Új szereplőként ekkor jelenik meg Wang Weide és vele együtt egy romantikus történetszál is kibontakozik. Szerencsére ettől nem válik a sorozat csöpögős rózsaszínné, de való igaz, hogy a szereplők sokkal többet lelkiznek, mint az évad elején. Ennek folyományaként pedig olyan gondolatok is felmerülnek, amiket korábban nem mondtak ki a szereplők. Bármennyire antipatikus volt számomra Chen Yingying, bizonyos helyzetekben együtt tudtam vele érezni. 

A finálé gyakorlatilag minden szálat lezár, az epizód vége mégis beharangozza a második évadot. Hiába tetszett az első évad, nem valószínű, hogy a másodikba belenézek. Csak azt tudom elképzelni, hogy az már más szereplőkre fókuszál, a We all lie első évada ugyanis nagyon kompakt. A színészi alakítások egytől egyig kiválóak, minden érzelmet és helyzetet hitelesnek éreztem. Su Li munkájának köszönhetően pedig a filmipar kulisszái mögé is betekinthetünk, ami egy zárt és sokszor kegyetlen világ. Tetszett a We all lie első évada, aki különlegesebb néznivalót keres, annak jó szívvel tudom ajánlani. 

Értékelés: 8.5/10 

Lauren Muñoz: Váratlan gyilkosság

"...hiába ismerünk évekig valakit, nem sejthetjük, hogy zárt ajtók mögött mit művel."

Fülszöveg: Egy héttagú baráti társaság bulit szervez az 1920-as évek jazzkorszakának jegyében egy magánszigetre, ám az egyiküket váratlanul meggyilkolják. A tettes nem távozhatott észrevétlenül a gyilkosság helyszínéről, ezért a rejtély megoldhatatlannak tűnik.
Izzy Morales és legjobb barátnője, Kassidy rajong a jazzkorszakért, ezért gimnáziumi ballagásukat azzal ünneplik meg, hogy öt barátjukkal együtt elhajóznak egy hétre az elegáns Ashwood házba. Mindenki jól érzi magát: a kornak megfelelő ruhákba bújnak, drága ékszereket viselnek, együtt teniszeznek, koktéloznak és vacsoráznak. Aztán az egyik este Kassidy barátjára holtan lelnek a szobájában.
Amikor a nyomozók megérkeznek a szigetre, megállapítják, hogy a fiút meggyilkolták, így hirtelen mindenki gyanúsítottá válik: az odaadó barátnő, a kétségbeesett szerető, az elhanyagolt gyerekkori barát, a vigasztalhatatlan új barát és a rejtélyes könyvmoly. 

1920-as évek, sziget, gyilkosság... naná, hogy ezek a címszavak felkeltették a figyelmemet. Elsőre ugyanis nagyon hasonlít Agatha Christie: Mert többen nincsenek c. krimijére. A borító és az élfestés szintén nagyon hívogatóak, emiatt is választottam ezt a könyvet februári olvasmánynak. A jazzkorszakból csak a ruhák, a csillogás és a koktélozás hangulata jön át, ugyanis már az első napon gyilkosság történik. A nyomozók megjelenésével pedig megkezdődik az ügy felgöngyölítése és a találgatás, hogy vajon ki és miért ölt?

Az izgalmas beharangozó ellenére sajnos nem lettem rajongója ennek a történetnek. Az egyik problémám az idősíkok közötti ugrálás volt. Ahogy haladunk előre a nyomozással, úgy kapunk egyre több információt az összejövetel előzményeiről. Ezek a kitérők viszont nagyon keveset tesznek hozzá a karakterek jelleméhez, csak egy-egy érdekesnek tűnő jelenetet villantanak fel. Az ügy megoldásához pedig abszolút nem kapcsolódnak, úgyhogy számomra ezek a fejezetek igencsak megakasztották a történet menetét. 

A szereplők közül nem mindenkit ismerünk meg kellő részletességgel, a társaság felének a nevét sem sikerült megjegyeznem. Apropó, nevek! Volt olyan szereplő, akiről a könyv feléig nem tudtam eldönteni, hogy fiú vagy lány. A problémáikat illetően pedig csak Izzyét tudtam komolyan venni, bár ő is elkövet olyasmit, ami teljesen logikátlan. Például előbb cselekszik, majd utána jut el hozzá olyan információ, ami indokolná a tettét. Ez kicsit furcsa volt nekem a könyvben. 

Az indíték csak a sztori végén kerül elő, korábban szinte semmilyen utalás nincs rá. De hogy pozitívumot is írjak: tetszett a sok apró nyom, ami a nyomozás során előkerült, így végig lehetett agyalni a gyilkos kilétén. A tettes személyét nem sikerült eltalálnom, csak az utolsó fejezetben lett gyanús az illető. Összességében nem volt rossz olvasmány a Váratlan gyilkosság, de én egy kicsit többet vártam tőle.

Agatha Christie: A Sittafordi rejtély

Fülszöveg: Szokatlanul kemény tél köszönt Sittafordra. A kitartó hóesés Sittaford Lakot is elvágja a külvilágtól, így Mrs. Willett és vendégei az ötórai tea után asztaltáncoltatásba kezdenek. A komor, unalmas téli estébe egy kis izgalmat vivő szeánsz felfokozott hangulatban indul… és az asztal megmozdul. A hat részvevő a T R E V betűket olvassa ki a kopogásból. A szellemvilág Trevelyan kapitányról, Sittaford Lak jelenleg máshol tartózkodó tulajdonosáról hoz üzenetet: H A L O T T! Síri csönd borul a társaságra, de az asztal ismét inogni és kopogni kezd: G Y I L K O S S Á G! Burnaby őrnagy, bár katonaember létére nem hisz az egészben, és a hölgyek sem akarják elengedni ebben a zord időben, mégis elindul Hazelmoorba, hogy utánajárjon, vajon történt-e valami a barátjával…

Az idei havas januárt egy télen játszódó könyvvel szerettem volna zárni, így esett a választásom a Sittafordi rejtélyre. Ebben az Agatha Christie kötetben nem szerepel sem Hercule Poirot, sem Miss Marple, de ez semmit sem von le a történet élvezhetőségéből. Ezúttal Narracott felügyelő nyomoz, vele párhuzamosan pedig Emily Trefusis próbálja kideríteni az igazságot, hogy megmentse a letartóztatott vőlegényét. 

A természetfeletti vonalat nem kedvelem annyira, de szerencsére nem ez áll a történet középpontjában. A szálak fő mozgatórugója Joseph Trevelyan kapitány, az ő jellemének megismerése a kulcs az ügy megoldásához. Elég sok szereplőt mozgat a történet, ám csak néhány ecsetvonást kapunk belőlük. Ez abból a szempontból jó volt, hogy nem voltak felesleges részek a könyvben, ugyanakkor nagyon kellett koncentrálni olvasás közben, mert egyetlen mondat vagy egy apró cselekedet is döntő fontosságúvá vált később. 

A történet végig lekötött és a gyilkos személyét is sikerült kitalálnom. Igazi régi vágású krimi volt ez, de nem mondanám Agatha Christie legjobb művének. Túl elnagyoltak voltak a szereplők és néhány történetszálat jobban is ki lehetett volna fejteni. Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott, jó volt együtt nyomozni a szereplőkkel, de nem valószínű, hogy újra fogom olvasni. 

A könyvből készült filmfeldolgozás egyébként a Miss Marple történetek között kapott helyet és sokkal kidolgozottabbnak éreztem a könyvhöz képest. Más benne az elkövető és az indíték is. Ez egy kicsit megtévesztett, mert a filmet előbb láttam és hiányoltam a könyvből azokat a fordulatokat, amik a filmben szerepelnek. Emiatt érdemes először könyvben elolvasni a Sittafordi rejtélyt és csak utána megnézni a megfilmesített történetet.  

Beatriz Serrano: Elégedetlenség

"Becsukom a jegyzetfüzetet, és arra gondolok, hogy ha meghalnék, ebből a naplóból az derülne ki, milyen unalmas is tud lenni egy átlagember egy napja." 

Fülszöveg: A harmincas évei elején járó Marisa utálja a munkáját. Szorongásoldókkal és YouTube-videókkal próbálja túlélni a hétköznapok rutinját és a reklámügynökségnél töltött órákat. Amikor a cége csapatépítő hétvégét tervez, Marisa felidézi egy régi tragédia emlékét, és még jobban úrrá lesz rajta a pánik. Az Elégedetlenség a toxikus munkahelyi kultúra, az egzisztenciális szorongás és a kiégés regénye. Éles hangú, sötét humorú történet egy olyan világról, ahol a munkavállaló arról álmodozik, hogy elüti egy busz, mert akkor legalább nem kell bemennie dolgozni.

Nagyon sok pozitív véleménnyel találkoztam erről a könyvről, így a karácsonyi hangulat után Beatriz Serrano regényét választottam 2026 első olvasmányának. Kevés olyan szórakoztató irodalmi alkotást olvastam eddig, ahol ennyire központi szerepet kap a munkahely és a munka, úgyhogy emiatt is kíváncsi voltam erre a könyvre. 

Ki ne érezte volna, hogy nincs kedve dolgozni menni? Még aki imádja a munkáját, azzal is megesik néha. Marisa, a regény főszereplője, viszont minden napját így éli meg. Vágyik arra, hogy elüsse egy busz, hogy ne kelljen minden nap ugyanabban a mókuskerékben szenvednie. Mestere a munka imitálásának, csak hogy teljen az idő és mindenki olyannak lássa, aki komolyan veszi a pozícióját. Nagyon sok ponton át tudtam érezni a helyzetét, mert én is dolgoztam multinál és hasonló helyzeteket tapasztaltam meg. Az értelmetlen meetingeket és az agyonszabályozott feladatokat pont úgy éltem meg, mint Marisa. A regény legnagyobb erőssége éppen az, hogy görbe tükröt tart a corporate világ felé. A részletekben szerencsére nem merül el nagyon a könyv, csak annyira látunk bele a multis közegbe, hogy megértsük, mitől is égett ki Marisa teljesen a harmincas évei elejére. 

Mert amennyire a munkáról, annyira a kiégésről is szól ez a könyv. És a legszomorúbb az, hogy a főszereplő teljes mértékig tisztában van vele, hogy mi okozza nála ezt a fajta enerváltságot, mégsem képes változtatni rajta. Nincsenek céljai, álmai, így pedig kitörni sem tud ebből a helyzetből. Sőt, a könyv utolsó fejezete alapján nem is igazán akar. 

A csapatépítő hétvégét követő részek eléggé elnagyoltak, de az írónő nem zárja le teljesen a történetet. Marisa látszólag optimista a jövőjét illetően, de a sorok között az is kiérződik, hogy a felépülése után nagy valószínűséggel ugyanúgy fogja élni az életét, mint eddig. 

Beatriz Serrano regénye nagyon aktuális, számtalan olyan problémát és élethelyzetet megmutat, ami a 20-as és a 30-as korosztályt érinti. Teszi ezt humorral és nagy adag (ön)iróniával, emiatt kifejezetten élveztem ezt a történetet. Nem mellesleg ez a könyv is megerősített abban, hogy jól döntöttem, amikor hátat fordítottam a rideg és felszínes nagyvállalati munkának. 

Andreina Cordani: Gyilkosság ajándékba

"Soha ne becsüld le azt a kedves embert, aki teát főz a nyomozónak." 

Fülszöveg: Tizenkét évvel ezelőtt nyolc egyetemi barát alapította meg a Kosztümös Gyilkosságok exkluzív klubját. A játékuk során megoldott bűnügyek véresek voltak ugyan, ám kivétel nélkül fiktívek – egészen addig, amíg a legutolsó, karácsonyi játék alkalmával nyomtalanul eltűnt a csapat egyik tagja.

A többiek most egy skóciai udvarházban gyűlnek össze karácsony előtt, hogy felidézzék a régi szép időket, és az 1920-as évek elitjének drága kosztümeibe öltözve újabb fiktív bűnügyet oldjanak meg. Azonban amikor másnap reggel lady Partridge holttestére egy fán lógva találnak rá, egyértelművé válik, hogy ez a játék véresen komoly, és idén egyetlen ajándékban reménykedhetnek: hogy megérik karácsony reggelét.

Karácsonykor nemcsak romantikus vagy szívmelengető történeteket lehet olvasni, hanem krimiket is. Ez utóbbi közé tartozik Andreina Cordani könyve is, amely még 2024-ben jelent meg, de akkor nem ezt választottam az ünnepekhez. A csodaszép borító mellett a fülszövegen is megakadt a figyelmem, így kíváncsian vártam, mit hoz ki az írónő ebből az alaphelyzetből.  

Adott egy baráti társaság, akik rajonganak a gyilkosságokért és rendszeresen szerveznek tematikus játékesteket. A könyv fő sztorija is erre épül, gyakorlatilag két idősík eseményeit követhetjük végig: a 2011-es évét és a 2023-as évét. A kiindulási pont Karl rejtélyes eltűnése, amelynek magyarázatával egészen a könyv végéig várnunk kell. Elsőre nem érdekeltek különösképpen a múltbéli események, mert ez a társaság egyáltalán nem tűnt barátinak. Sokkal inkább egy érdekszövetséget látunk, ugyanis jelen élethelyzetüket és munkáikat egymásnak és a kapcsolataiknak köszönhetik. És ezt nem is titkolják egymás elöl. 

Valamennyire illett ez a könyv a decemberi NIOK témájához, mert egy közösség történetét meséli el, de itt nem az összetartás van a középpontban. Az őszinteség hiánya, az egoizmus, az áskálódás és a ki nem mondott titkok ugyanis megmérgezik ezt a társaságot, emiatt a szereplők közül senkit sem tudtam igazán megkedvelni. Az események nagy részét Charley szemszögéből látjuk, ő próbálja felgöngyölíteni a jelen eseményszálait. Tetszett, hogy a gyilkossági est a Karácsony 12 napja c. dalra épült (ezt a szereplők 1920-as évekbeli neve is tükrözi), de ennyiben ki is merül az ünnephez kapcsolódó elem. 

A helyszín természetesen egy hóborította, modern civilizációtól elzárt skóciai ház, ahol az emberek hullanak, mint a legyek. Az elkövető személyét nem volt nehéz kitalálni, de a motivációja és a múltbeli történésekkel való kapcsolata már nem volt annyira egyértelmű. A mindenkihez köthető kapocs nekem egy kicsit gyenge és légbőlkapott volt, szinte semmilyen utalás nem volt rá korábban. Az első 50-100 oldalnál nehéz volt követni az időbeli ugrásokat, de aztán elég szépen felpörögnek az események. A magyarázat számomra egy kicsit erőltetett lett, de összességében izgalmas volt ez a karácsonyi krimi. 

Szilveszter Velencében

Kezdjük a 2026-os évet egy utazási élménybeszámolóval! Karácsony után eljutott hozzám egy last minute utazási ajánlat, amire én rögtön lecsaptam. Velence az egyik kedvenc olasz városom, emiatt nagyon csábító volt a gondolat, hogy ott búcsúztassam el a 2025-ös évet és köszöntsem a 2026-ost. 

velencei életképek esti fényekkel és gondolákkal

Már az odavezető út is tetszett, ugyanis Szlovéniát hó borította, így igazi téli hangulatban érkeztünk meg Olaszországba. A téli mesevilág csak a szlovén-olasz határig tartott, Itáliában szikrázó napsütés és 10 fok körüli hőmérséklet fogadott. Velencébe már napnyugta után értünk, így a várost éjszakai fényekben csodáltuk meg.  

hidak mindenhol :)

Jártam már korábban Velencében, így nem volt ismeretlen számomra a vízre épült város, de most sok olyan pontját láthattam, ami eddig kimaradt. Persze így sem tudtam bejárni az egész várost, pedig most rengeteg idő volt rá, de mivel eddig akárhányszor jártam Velencében, mindig találtam új felfedeznivalót, szerintem legközelebb is tartogatni fog érdekességeket. 

 

Velence ünnepi fényekben

 

Az ünnepi fényekben pompázó Velence nem okozott csalódást, gyönyörűek voltak az épületek, az utcák és a kisebb-nagyobb terek. A Szent Márk téren például egy hatalmas karácsonyfa volt felállítva, ami úgy ragyogott a sok dísztől, mintha gyémántokkal lett volna kirakva. A hosszú séta fáradalmait egy aprócska vendéglőben pihentük ki és bár rengeteg róla a negatív vélemény, én teljes mértékben meg voltam elégedve vele.  

óévzáró és újévköszöntő tűzijáték

Éjfélkor 20 perces tűzijáték jelezte a 2025-ös év végét és a 2026-os év kezdetét. Szuper volt a tömeggel együtt ünnepelni és azt hiszem, egy ilyen emlékezetes Szilveszter után csak jól alakulhat az új év.