Fülszöveg: Szokatlanul kemény tél köszönt Sittafordra. A kitartó hóesés Sittaford Lakot is elvágja a külvilágtól, így Mrs. Willett és vendégei az ötórai tea után asztaltáncoltatásba kezdenek. A komor, unalmas téli estébe egy kis izgalmat vivő szeánsz felfokozott hangulatban indul… és az asztal megmozdul. A hat részvevő a T R E V betűket olvassa ki a kopogásból. A szellemvilág Trevelyan kapitányról, Sittaford Lak jelenleg máshol tartózkodó tulajdonosáról hoz üzenetet: H A L O T T! Síri csönd borul a társaságra, de az asztal ismét inogni és kopogni kezd: G Y I L K O S S Á G! Burnaby őrnagy, bár katonaember létére nem hisz az egészben, és a hölgyek sem akarják elengedni ebben a zord időben, mégis elindul Hazelmoorba, hogy utánajárjon, vajon történt-e valami a barátjával…
Az idei havas januárt egy télen játszódó könyvvel szerettem volna zárni, így esett a választásom a Sittafordi rejtélyre. Ebben az Agatha Christie kötetben nem szerepel sem Hercules Poirot, sem Miss Marple, de ez semmit sem von le a történet élvezhetőségéből. Ezúttal Narracott felügyelő nyomoz, vele párhuzamosan pedig Emily Trefusis próbálja kideríteni az igazságot, hogy megmentse a letartóztatott vőlegényét.
A természetfeletti vonalat nem kedvelem annyira, de szerencsére nem ez áll a történet középpontjában. A szálak fő mozgatórugója Joseph Trevelyan kapitány, az ő jellemének megismerése a kulcs az ügy megoldásához. Elég sok szereplőt mozgat a történet, ám csak néhány ecsetvonást kapunk belőlük. Ez abból a szempontból jó volt, hogy nem voltak felesleges részek a könyvben, ugyanakkor nagyon kellett koncentrálni olvasás közben, mert egyetlen mondat vagy egy apró cselekedet is döntő fontosságúvá vált később.
A történet végig lekötött és a gyilkos személyét is sikerült kitalálnom. Igazi régi vágású krimi volt ez, de nem mondanám Agatha Christie legjobb művének. Túl elnagyoltak voltak a szereplők és néhány történetszálat jobban is ki lehetett volna fejteni. Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott, jó volt együtt nyomozni a szereplőkkel, de nem valószínű, hogy újra fogom olvasni.
A könyvből készült filmfeldolgozás egyébként a Miss Marple történetek között kapott helyet és sokkal kidolgozottabbnak éreztem a könyvhöz képest. Más benne az elkövető és az indíték is. Ez egy kicsit megtévesztett, mert a filmet előbb láttam és hiányoltam a könyvből azokat a fordulatokat, amik a filmben szerepelnek. Emiatt érdemes először könyvben elolvasni a Sittafordi rejtélyt és csak utána megnézni a megfilmesített történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése