A nagyszerű első évad után nem volt kérdés, hogy a másodikat is megtekintsem. Annyira hiányzik a tévéből a sorozatra jellemző különlegesség és sokrétűség, hogy ha ilyen produkcióra bukkan ez ember, akkor nehezen tud betelni vele.
"Bevált recepten ne változtass! - tartja a mondás és Bryan Fuller nem is tett másként. Mindaz, ami az előző évadot jellemezte, megmaradt a másodikban is, csak ezúttal sokkal erősebben hatott. A Will és Hannibal közötti párbeszédek egytől egyig fantasztikusak és tele vannak olyan nüanszokkal, amiket elsőre nem is mindig lehet észrevenni. Nem egy dialógust néztem újra, hogy teljesebb legyen a kép, vagy éppenséggel magyarázatot találjak a korábbi vagy a későbbi eseményekre.
A színek és a kompozíciók mellett a szimbólumoknak is nagyobb lett a jelentősége és az évad végével a szarvas motívum is értelmet nyert. A gasztronómiai elemek szintén tetszettek, már csak azért is, mert a vacsorák közben sokszor igen súlyos mondatok hangzottak el. Érdekes, hogy az emberi alapanyagot mellőzve is fontosak és funkcióval bírók maradtak az ételek, nem kellett bizarr eszközöket bevetni a hatásosság érdekében.
Alapvetően Will és Hannibal viszonyára és barátságára lett kihegyezve az évad, így jóval kevesebb mellékszálat és különálló részt kaptunk. Tudtuk, hová tartanak az események, hiszen az évadnyitóban már láttuk, de az ahhoz vezető út így is izgalmas volt. Ennek ellenére az előző évadot egy kicsit következetesebbnek és racionálisabbnak érzem.
Tény, hogy a pszichológiai aspektus miatt szeretem ezt a sorozatot, de az FBI töketlensége nagyon zavaró volt ebben az évadban. Jack hezitálása, Beverly magánakciója és Alana viselkedése egyszerűen nem fért a fejembe. Nem ilyen karaktereknek ismertük meg őket és bár a történet szempontjából meg lehet őket érteni, azért maradt bennem némi törés. Hannibal például többször is elszólja magát, nagyon közel áll ahhoz, hogy felfedje a kilétét és az ellene szóló bizonyítékok is gyűlnek, sokáig mégsem történik érdemleges lépés. Az előző évad sem volt hibátlan, de ott nem tűntek fel az ilyesmik.
A finálé viszont remekül sikerült, minőségét tekintve magasan kiemelkedik a többi rész közül. A színészi játék ebben a részben volt a legjobb (Will lebukását például gyönyörűen megcsinálták) és a hangulat is itt volt a legfeszültebb. A záró képsorok után egyértelműen várós a harmadik évad, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, ki élte túl a vérfürdőt.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése