Tavaly ódákat zengtem a Hannibal pilotjáról, de aztán időhiány és egyéb dolgok miatt nem tudtam hétről hétre figyelemmel kísérni az évadot. Ez persze semmit nem von le az élvezeti faktorból, ugyanis remek utazás volt ez a 13 epizód.
A nyitórészt követően eleinte a nyomozós jelleg dominált, ami szép lassan átváltott Hannibal megismerésébe (és kiismerhetetlenségébe), majd Will leépülésére került a hangsúly. Nagyon is tudatos ez az építkezés és szükség is volt rá, ugyanis a krimi, a horror és a thriller köntöse alatt tulajdonképpen az emberi pszichében merülhettünk el. Nem kevés bátorság kellett hozzá, hogy ezeknek a műfajoknak a keveredése működni tudjon és egyik irányba se billenjen el a mérleg serpenyője.
Will és Hannibal párbeszédei alapvetően meghatározták a sorozat tempóját és hangulatát, valamint a karakterek építéséhez is hozzájárultak. Érdekes volt látni, hogy miközben Will gyengévé és instabillá válik, úgy lesz Hannibal egyre magabiztosabb és manipulatívabb. A dialógusokból sok mindenre fény derült, ugyanakkor legalább egy tucatnyi kérdésnek adtak helyet. Nem éltek az írók barokkos körmondatokkal, mégis kellőképpen összetettnek tudták ábrázolni Will és Hannibal viszonyát. Tetszett, hogy folyamatosan játszadoztak a nézővel: apró információmorzsákkal próbáltak elbizonytalanítani, hogy még azt is megkérdőjelezzem, amit biztosnak vélek.
Ehhez persze kellett a színészek játéka is. Hugh Dancy és Mads Mikkelsen alakítása már a pilotban is tetszett, a folytatásban pedig mind a ketten brillírozni tudtak. A többi színész kiválóan asszisztált ehhez és jó pár emlékezetes jelenettel gazdagította az évadot. A legnagyobb meglepetést számomra Gillian Anderson jelentette, akit az X-akták óta most láttam először szerepelni. (Tudom, hogy a The Fall c. sorozatban is játszott, de az nekem eddig kimaradt.)
Vizualitásban is remekel a Hannibal. Az évad első felében látható gyilkosságok megjelenítése már-már a művészet határát súrolják. Az aprólékosan kidolgozott kompozíciók, beállítások és színek miatt eszembe sem jutott, mennyire beteg (és zseniális) elme művei a gyilkosságok. Az évadban felvonultatott gasztronómiai műalkotásokkal ugyanígy vagyok. Akármennyire elborzaszt az alapanyag, hihetetlen étvágygerjesztő a végeredmény. Ráadásul funkciójuk is van, hiszen Hannibal konyhája ugyanolyan fontos helyszín, mint a rendelője vagy éppen Will elméje és látomásai.
Országos sorozathoz képest sok formabontó megoldást alkalmazott Bryan Fuller, de sikerült úgy a keretek között maradnia, hogy az ne menjen a minőség rovására. Egy-két dolgon persze még lehet finomítani, de ez a sorozatkezdés mindenképpen bíztató.
Értékelés: 8.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése