A Justified neve negyedik éve egyet jelent a minőséggel és bár voltak kisebb kilengések a korábbi évadokban, mostanra érett be igazán a sorozat. A nyitányban kevés dolgot hoztak át az előző évadból, aminek az elején még nem örültem, de a Harlanba 30 évvel korábban érkezett ejtőernyős minden kételyemet eloszlatta a szezonnal kapcsolatban. Drew Thompson ugyanis olyan lavinát indított el, ami egy csapásra felkavarta az állóvizet. Volt ugyan két mellékvágány, amit elég gyorsan lezártak, de az évadra így sem lehet panasz.
Gyönyörű volt, ahogy a történetszálakat mozgatták; nem volt olyan epizód, ami valami miatt ne működött volna. Drew Thompsonnak köszönhetően mindegyik szereplő érdekeltté vált az eseményekben, így még élvezetesebb volt követni a történéseket. Szépen felépítették a szezont, bőven hagytak időt a fő konfliktusok kibontakozására és csak annyival alapoztak meg az ötödik évadnak, amennyivel szükséges volt. Sikerült megtalálni azt az arányt, amitől egyik szálat sem éreztem elnyújtottnak vagy összecsapottnak.
A dialógusokat korábban is dicsértem, de újfent meg kellett állapítanom, mennyire jól van megírva a sorozat. Elmore Leonard regényei erős alapot adnak, mégis bámulatos, milyen finoman tud lavírozni a Justified a humor és a komolyság között. Valaki már írta korábban, hogy ez a sorozat hangoskönyvként is működőképes, én ezt ennél az évadnál éreztem a leginkább. A délies hangzás (amit egyébként is szeretek) pedig csak fokozta az élményt.
Néhány változás a karakterekre is kihatott. Arlo ezúttal nem volt szerencsés, így vele már nem találkozhatunk a későbbiekben. Kiszámíthatatlansága és a Raylan-Boyd-Arlo "családi háromszög" sokat adott a sorozat dinamikájához, de valóságos csoda lett volna, ha az idősebb Givens túléli a kalamajkát. Art egy kicsit háttérbe szorult, cserébe Tim és Rachel nagyobb játékteret kapott. A másik oldalon Boyd és Ava románca sokat adott az eddig megismert karakterükhöz és annak is örültem, hogy Ava nem vált gyilkossá. Colt igazi hullámvölgyet írt le, de csak magának köszönhette a sorsát.
Nicky Augustine az évad kvázi főgonoszaként rengeteg jó jelenetet kapott és a távozását is stílusosan oldották meg. Az évad utolsó részeire Winonát is visszahozták és egészen parádés volt, ahogy az epizód elején Raylannal közösen leszámoltak a rosszfiúkkal. Ez is egy olyan emlékezetes momentum volt, amelyekből nagyon sok volt ebben az évadban. A színészekre csak azért nem térek most ki, mert az előző évadoknál már sokszor elismerően írtam az alakításukról. Teljesen elégedett vagyok a látottakkal, jöhet is a folytatás!
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése