Szeretem a skandináv filmeket. Van bennük valami utánozhatatlan, ami az amerikai alkotásokból hiányzik. Roger Brown Norvégia legsikeresebb fejvadásza, aki
hivatása mellett titokban műkincstolvajként tevékenykedik, nem kevés
hatékonysággal. Ám amikor eddigi legmerészebb betörését készíti elő, rá
kell jönnie, vadászból ezúttal üldözötté vált. Méltó ellenfélre talál,
akinek nemcsak műkincsekre fáj a foga, de célja elérése érdekében az
emberéletet sem kíméli. Kezdetét veszi az országos hajtóvadászat.
A film a norvég Jo Nesbo 2008-as regényének adaptációja. Nem olvastam a könyvet, a történet azonban felkeltette az érdeklődésemet. A film első fele kevésbé eseménydús, inkább a szereplők megismeréséül szolgál. A főszereplő nem tartozik a rokonszenves alakok közé, mégis hamar meg tudtam kedvelni. Ez főleg a találékonyságának köszönhető, ugyanis nem egyszer csak egy hajszálon múlik az élete.
Az események könnyen követhetők voltak, így az elejtett apróságok miatt a végső csavar sem okozott túl nagy meglepetést. Sok helyen az egyik legjobb kriminek tartják a filmet, én egy kicsit többet vártam tőle. Pedig minden működött benne és a színészi játék is tetszett (különösen a Roger Brownt alakító Aksel Hennie-é), az első 40 perc mégis kissé vontatottan haladt.
A hideg és barátságtalan atmoszféra az elejétől kezdve jelen van és a későbbi feszültséget is jól vissza tudták adni. Nem az a lebilincselő alkotás, ami alatt az ember még levegőt sem mer venni, inkább szórakoztatónak mondanám. Igen sajátos a film humora és a durvasággal sem fukarkodnak, mégsem tudom meleg szívvel ajánlani a filmet. Hiába tetszett, ha skandináv krimit kellene ajánlanom, akkor a 94-es Nattevagtennél maradnék.
Értékelés: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése