The Double címmel már készült egy film 2011-ben (az az Álcák csapdája lett a magyar fordításban), ez a tavalyi Torontói Nemzetközi Film Fesztiválon mutatkozott be. A félénk Simon teljesen tehetetlennek érzi magát élete
alakulását illetően; munkatársai keresztülnéznek rajta, anyja megveti,
álmai asszonya pedig ügyet se vet rá. Amikor új kolléga érkezik a
munkahelyére, elkeseredése csak tovább fokozódik, James ugyanis
fizikailag pontos mása Simonnak, személyiségében azonban gyökeresen
eltér tőle: magabiztos, karizmatikus és szeretik a nők. Simon legnagyobb
rémületére hamarosan azt veszi észre, hogy James nemcsak a saját életét
irányítja, de kezdi átvenni az uralmat Simon ügyei felett is.
Meglehetősen lassan indul a film, az első fél órában csak Simon életébe nyerünk betekintést. Egy rettentő félénk srácot látunk, akinek egyáltalán nem irigylésre méltó az élete. Tulajdonképpen csak azért nem kér elnézést, hogy él. Többször felvetődött bennem, hogy miért nem áll ki magáért és miért nem tud értelmes beszélgetést folytatni a csinos fénymásolós lánnyal, Hannah-val. Egy kicsit dühített a karaktere, hiszen a nyámnyilasága miatt kész szerencse, hogy létezni tud egy ilyen közegben. James felbukkanását követően viszont egyre jobban sajnáltam Simont, még úgy is, hogy sokszor ő maga adott támadási felületet a hasonmásának.
Nem ez az első film ebben a műfajban, mégis érdekelt a történet; kíváncsian vártam, hogyan végződik Simon kálváriája. Simon egyébként az egykori csinovnyikokra emlékeztet és nem is véletlen ez a hasonlóság, a film ugyanis Dosztojevszkij kisregényén alapul. Újat nem mutat, nincsenek benne egyedi ötletek, de ez a film is jó példa arra, hogy egy adaptációnál nem mindig érdemes elszakadni az irodalmi alapoktól. Mert A hasonmás így is kiválóan működött.
Gyönyörű a fényképezés, a játék a színekkel és a fényekkel (külön érdekesség, hogy nincs a filmben természetes fényben játszódó jelenetek). Az iroda a maga labirintusával és szűk tereivel ridegnek hat és a díszleteket is minimálisra vették. A hangulat szinte végig nyomasztó, amit még a zene is felerősít. A szereplőgárda remek, a főszereplő(ke)t alakító Jesse Eisenberg talán ebben a filmben volt eddig a legjobb, Mia Wasikowska pedig ezúttal színesebb karaktert hozott, mint legutóbb a Lawlessben.
Értékelés: 8.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése