Hát, igen. Tavaly a The River kaszáján bánkódtam, idén a Zero Hourén fogok. Nemcsak Scott Michael Foster szereplése közös a két sorozatban, hanem az is, hogy mindkét széria kalandsorozat volt jó kis kincskereséssel és rejtvényekkel. Amiből vallajuk be, manapság nem sok van a sorozatos palettán.
Bár a Hannibal csak áprilisban startol, eddig a Zero Hour pilotja volt a legjobb az idei országos felhozatalból. A hibái ellenére is. Hank eltökéltsége a folytatásban is megmaradt, a két segédjét pedig igyekeztek jobban bevonni a nyomozásba. Így szerencsére nem a levegőben lógtak, bár árnyalni nem nagyon sikerült őket. Ellentétben az FBI-os nyomozónővel, aki egész jó párost alkotott Hankkel. Még akkor is, ha sokszor látott elemekből építkeztek az írók. De ennek a sorozatnak mégis elnézem, elvégre nem aprólékosan kidolgozott karakterdrámát vártam.
Ha a történetvezetést nézzük, akkor a tempóra egyáltalán nem lehet panaszunk. A második és a harmadik epizód ugyan egy kicsit visszavett a pilot pörgéséből, de így sem fulladtak unalomba az események, sőt. Pillanatok alatt elszállt ez a kétszer 40 perc. A sorozat alapját képező misztikum számtalan területet érint, a náciktól és a titokzatos óráktól kezdve, a valláson és próféciákon keresztül egészen a világvégéig terjed a skála. Remekül működött ez az egyveleg és már a pilot után faltam volna a folytatást, mert érdekelt, hogyan kapcsolódnak össze a szálak és mit hoznak ki ebből az egészből. És pont ezért fájó a kasza, mert ezt már nem fogjuk megtudni.
Ebből következőleg az "alteregókra" sem kapunk már magyarázatot, pedig a harmadik rész után sokkal kíváncsibb voltam erre a szálra, mint az órák keresésére és a rejtvények megfejtéseire. A főgonosz tipikusan olyan karakter volt, aki már a megjelenésével a frászt hozza az emberre. Szerencsére nemcsak erre alapoztak a készítők, hanem egy meglehetősen érdekes szereplőt sikerült megalkotniuk. Ez persze nagyban köszönhető Mikael Nyqvist játékának. Nem feledkeznek meg a feleségről sem, aki nem a sarokban ül összekötözve, hanem aktívan részt vesz az eseményekben. A többi szereplőhöz hasonlóan Laila is szimpatikus, a hozzá kapcsolódó flashbackekből pedig az is kiderül, milyen volt a viszonya Hankkel.
Negatívumnak a teatralitást hoznám fel. Sok a túlzó reakció, ami miatt nem lehet komolyan venni a jeleneteket. A nyomozáshoz kötődő logikátlanságokat nem emelném ki, ez a három epizód ugyanis kellőképpen szórakoztató volt ahhoz, hogy szemet hunyjak a túl sok "véletlen" fordulat fölött. Egy délután alatt megnézhető a három epizód, de tény, hogy több idő kellett volna ahhoz, hogy igazán kiforrjon ez a sorozat.
Értékelés: 6.5/10
Update: friss hír, hogy az ABC nyáron leadja az első évad maradék 10 részét, úgyhogy nem kizárt, hogy módosul majd a véleményem a sorozatról. Ha már mind a 13 epizód lement, frissítem ezt a bejegyzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése