Bár február végével elvonult a hideg és beköszöntött a tavasz, a tél még megmutatta, hogy március idusán is tud tombolni. Igen, lehetett tudni, hogy hóvihar for érkezni. Napok óta ezzel volt tele az időjárásjelentés, úgyhogy nem is vittem haza múlt héten a téli ruháimat (csizmát, kabátot, vastag pulcsit és harisnyát). Ennek ellenére mégsem tudtam hazajutni a háromnapos hosszúhétvégére.
Reggel már havas tájra lehetett ébredni (aminek nem örültem, mert már kezdett ébredezni a természet és ez az idő nem tesz jót a növényeknek), de akkor még csak vizes hó esett, aminek egy része szerencsére elolvadt. Dél körül, amikor kinéztem az ablakon, már elég sok hó borította az utakat, a szél pedig mindenfelé fújta a havat. Ekkor már átfutott az agyamon, hogy ha tovább romlik az idő, akkor nem biztos, hogy haza tudok menni munka után. Felhívtam a diszpécserszolgálatot, ahol azt mondták, hogy az 5 órára kiírt busz közlekedik Veszprém felé, de az este 7 órási már nem biztos, hogy fog. Fél 7-re összepakoltam a cuccaimat, csomagoltam szendvicset és meleg teát biztos, ami zicher alapon. Nekivágtam az albérlet és a buszpályaudvar közötti távnak, de már akkor nagyon cudar idő volt. Hó ugyan nem volt sok, de a szél iszonyatos erővel fújt. Nem is nagyon láttam, merre megyek. A buszpályaudvar előtti parkban javult valamelyest a helyzet, ott volt a legkönnyebb haladni.
A busz - természetesen - még nem állt be (nem is számítottam rá, hogy rögtön ott lesz). Találtam egy információs ablakot lehúzott redőnnyel és egy kaputelefonnal. Itt annyit sikerült kiderítenem, hogy a Sopronból induló busz még nem érkezett meg. Ezután a naprakész információ után bementem a váróba, hátha ott többet megtudok. Az ajtón egy szép nagy betűkkel ellátott "Kérjük, belépés előtt söpörjék le a cipőjüket!" tábla fogadott, bent pedig hófehér papírlapokra nyomtatott menetrend, ami ugyanaz volt, mint amit az interneten és a kocsiállásoknál is meg lehet találni. Se egy telefonszám vagy egy kiírás, hogy közlekednek-e egyáltalán buszok és hogy kiengedik-e őket a városból. A váróterem egyébként tele volt, többen órák óta várták a buszukat. Senki nem tudott semmit.
40 percig vártam, aztán úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyek az albérletbe. A visszaút még rosszabb volt, úgyhogy a lakásba már teljesen átfagyva értem. A szél lefagyasztotta az arcomat, ami ma reggelre tele lett piros és égő foltokkal. Mintha leforráztak volna. Az útinform este 9-kor tette közzé a neten, hogy pár órája már lezárták a várost, úgyhogy senki se ki, se be. Ennyit az időben történő tájékoztatásról. Pedig én még szerencsésnek mondhatom magam. Anyukám ugyanis Győrben ragadt (szállása volt szerencsére) és csak egy nappal később tudott hazafelé indulni. Vonattal. Budapesten keresztül. Jelen poszt írásakor még nem ért haza. (Update: délután fél 6-kor ért haza és reggel negyed 8-kor indult el.) Országosan pedig még rosszabb a helyzet, rengetegen estek a hó fogságába.
Viszont kaptam sms-t a Belügyminisztériumtól a következő szöveggel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése