Decemberben már volt egy hasonló rendezvény, de akkor a Karácsony és munkahelyi rohangálás miatt nem tudtam beiktatni ezt a gasztronómiai programot. A Mongol ugyanis egy budapesti étterem neve és a mostani hétvége után már egy fogalomé is, amiről mindig kellemes emlékek fognak az eszembe jutni.
Egy kisebb baráti társasággal indultunk el. Kényelmes tempójú séta után, este 6-ra érkeztünk meg. Az étterem nagyon elegáns, külön ruhatárral és törtfehér vászonnal borított székekkel. Olyan érzésem volt, mintha színházban lennék. Az asztal szépen meg volt terítve és mivel kör alakú volt, mindenki láthatta a másikat evésnél. Rövid bemutatkozást követően (mert nem ismertem mindenkit a társaságból) sangríát rendeltünk, majd kezdődhetett a lakoma.
Sütőtökkrémlevessel indítottam és bár nem volt olyan édes és karakteres íze, mint ahogy én főzöm, finom volt. A leves után hidegtállal folytattam. Kenyér, paradicsom, uborka, kaszinótojás, májkrém, tormás sonkatekercs és sajt került a tányérra. Ez kifejezetten jólesett a leves után és nem is telített el. Jöhetett a fő fogás. Petrezselymes burgonyát, tenger gyümölcseit, pácolt csirkemellet és szezámmagos csirkecombot válaszottam, salátának pedig ezersziget öntetes kukoricát. A választás svédasztalos formában zajlott, a húsokat pedig a sütőpultnál sütötték ki. Ez a kör is ízletes volt, egyedül a szezámmagos csirkét találtam túl inasnak. De mivel azt hagytam utoljára, úgyhogy akkor már nem is nagyon voltam éhes. Desszertnek eperszirupos tejberizst ettem, a somlóit és a vaníliapudingot már nem tudtam megkóstolni. Nem ettem túl sokat, inkább a "mindenből egy kicsit" elv szerint haladtam, de így is annyira jóllaktam, hogy másnap délutánig nem voltam éhes.
Voltak tradicionális fogások is (borókabogyós pácolt muflon, pácolt tejesgida, fokhagymás borjúszűz, zergegulyás) voltak, de mivel nem szeretem ezeket a húsokat, a megszokott ételeknél maradtam. A kellemes élményhez persze egy jó társaság is kellett. Az újonnan megismert emberek szimpatikusak voltak, a régieket meg jó volt újra látni. Sokat beszélgettünk, egy külső szemlélő számára olyanok voltunk, mint egy nagy olasz család. Az est végén megegyeztünk, hogy egy hasonló találkozóra mindenképpen sort kerítünk a jövőben.
(A képeket az étterem honlapjáról csentem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése