Koronásan

A Covid-19 kitörése nagymértékben megváltoztatta az életünket, amiről már a blogon is írtam. Új helyzethez kellett alkalmazkodni és bár az elején optimista voltam, a négy fal közé szorított élet nem volt könnyű. Mindvégig reménykedtem benne, hogy a vírus elvonul és hamar visszatérhetünk a "régi", vírus előtti életünkhöz. Amikor kifejlesztették az első védőoltásokat, akkor azonnal éltem a lehetőséggel és mindhárom oltást felvettem. Ettől függetlenül a vírus nem tűnt el rögtön, a 2021-es évet is úgy zártuk, hogy az omikron variáns tombolt. 

Nos, márciusig azt gondoltam, hogy a maszkhordás, a távolságtartás, a vitaminok és a védőoltások elegendő védelmet nyújtanak a koronavírussal szemben. Sajnos nem így lett, márciusban rajtam is átment a koronavírus. Pontosan nem tudom, hol és mikor kaptam el, mert nagyon sokáig (legalább másfél-két hétig) lappangott a szervezetemben.

- Először az tűnt fel, hogy indokolatlanul fáradt vagyok. Olyan tevékenységektől is kimerültem, amik általában meg sem kottyannak. Nemcsak a tavaszi nagytakarítás fárasztott le, hanem a napi tevékenységek is. Ezt akkor még a tavaszi fáradtság számlájára írtam.
- A következő, amire felfigyeltem, az étvágytalanság. Évek óta nagyjából ugyanakkora adagot eszem ebédkor, most mégis több részletben tudtam elfogyasztani az aznapra szánt ebédemet és a vacsorát is kénytelen voltam kihagyni.
- Aztán elkezdett fájni a torkom, de közel sem annyira, mint torokgyulladáskor. Inkább csak kisebb kellemetlenséget okozott.
- Utána elkezdtek fájni az ízületeim, különösen a térdem. Még ülő helyzetben is úgy éreztem, mintha korábban órákig terheltem volna a lábaimat. Ez egyébként egy pénteki napon történt és hétvégén csak rosszabbodott a helyzet.
- Szombaton már nem bírtam felkelni. Úgy éreztem, mintha az összes csontomat satuba fognák és össze akarnák roppantani. Enni egyáltalán nem bírtam. Dél körül úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom egy könnyed lágytojással, de annyira nem bírtam mozogni, hogy majdnem egy órába telt, mire a 3 darab tojást elkészítettem.
- A következő nap egy kicsit jobban éreztem magam, ezért hétfőn úgy gondoltam, hogy elég jól vagyok ahhoz, hogy dolgozni menjek. Ez elég nagy hiba volt, ugyanis pár óra után belázasodtam és nagyon erős fejfájásom lett. Lüktető, éles fájdalmat éreztem, mintha baltával ütnék a fejemet. Alig bírtam hazasétálni munka után és miután hazaértem, rögtön le is pihentem. Este már 38,5 fokos lázam lett, ami éjjelre 40 fok fölé ment. Aludni nem bírtam, folyamatos lázálom és fájdalom gyötört. Vettem be lázcsillapítót és többször is ittam vizet, hogy lejjebb menjen a lázam, de nem jártam sikerrel. Annyira rosszul voltam, hogy mentőket akartam hívni. Előtte azért tettem még egy utolsó kísérletet a láz csillapítására: bevizeztem egy kisebb törölközőt és azt tettem a fejemre. Ez szerencsére bevált, nem zúgott annyira a fejem, de teljesen nem szűnt meg a lázam.
- Másnap elmentem az orvoshoz, aki megvizsgált és antibiotikumot írt fel. Csinált Covid-tesztet, de negatív lett.
- A gyógyszer kiváltása felért egy kisebb tortúrával, ugyanis annyira gyenge voltam, hogy alig bírtam elvánszorogni az orvosi rendelőtől két sarokra levő gyógyszertárba. Étvágyam még mindig nem volt és a fejem is rettenetesen fájt.
- A vírus teljesen felborította a hormonjaimat és az addig pontos és fájdalommentes havibajt is előrehozta. Intenzívebb volt a megszokottnál, ezért számomra ekkor lett egyértelmű, hogy a szervezetem a koronavírussal küzd.
- Az antibiotikum elég hatásos munkát végzett, ugyanis nagyon gyorsan gyógyulni kezdtem. Visszajött az étvágyam, elmúlt a lázam és 3 nap után a fejfájás is megszűnt. Amikor már úgy éreztem, hogy jobban vagyok és legyőzte a szervezetem a vírust, igyekeztem minél több időt a szabadban tölteni. A napfény nagyon jólesett, éreztem, ahogy energiával tölti fel a sejtjeimet.
- Következő héten újra munkába álltam és azután nyoma sem volt az engem kínzó tüneteknek.

A koronavírusból viszonylag hamar meggyógyultam és csak remélni tudom, hogy soha többé nem támad meg. Sokszor voltam már influenzás, de ilyen durva fájdalmakat és ennyire magas lázat még soha nem tapasztaltam.  

Update augusztusban: ritkán szerkesztek posztot utólag (pláne több hónap távlatából), de most kivételt teszek. Ugyanis szót kell ejtenem két poszt-Covid tünetről, amik szinte ugyanúgy megkeserítették a napjaimat, mint maga a betegség. 

- Az egyik a hajhullás. Hosszú hajam van, így már megszoktam, hogy egy-egy fésülködés, illetve hajmosás alkalmával néhány hajszál a padlóra kerül. Viszont amikor hajmosáskor három maréknyi hajat kell összeszednem, akkor az több, mint ijesztő. Márpedig pontosan ez történt. Június elején kezdődött és csak július végén csökkent látványosan a kihullt haj mennyisége. A hajhullás első jeleinél azonnal elkezdtem hajvitamint szedni (egy 60 db-os DM-es termék el is fogyott), de hetekig nem tapasztaltam javulást. A két hónapig tartó masszív hajhullás miatt tele van a fejem haj nélküli foltokkal, a tarkómon pedig harmadannyi most a haj, mint tavasszal.
- A másik hormonális jellegű. Március óta most volt óramű pontosságú és kellemetlenségektől mentes a ciklusom. Fél év kellett tehát a szervezetemnek, hogy a vírus utóhatásai is megszűnjenek és minden normális menetrendben működjön.