Csak a színészek miatt jegyeztem fel májusban magamnak a sorozatot, hosszabb távon nem fogok számolni vele. A pilot ugyanis eléggé felemás lett: egyes pontjai tetszettek, mások viszont inkább elriasztottak a folytatástól. Munkahelyi komédia a Crazy Ones, a színhely pedig egy reklámügynökség, amit egy apa-lánya páros vezet. A kiinduló helyzet az, hogy a McDonald's ott akarja hagyni őket, ami padlóra küldené a céget. Az ügynökség feladata tehát maradásra bírni őket, a cél érdekében pedig mindent bevetnek.
Teljes egészében a munkahelyi dolgokra koncentráltak a pilotban, a karakterek magánélete egy az egyben kimaradt. Így nem is ismertük meg őket, ráadásul néhányuknak csak pár másodperc játékidő jutott. Nem halmoztak el minket poénokkal, amit egy szitkomtól elvárnék, inkább olyan érzésem volt, mintha egy bakiparádét néznék 20 percen keresztül. Az epizód gerincét ugyanis a szereplők hülyéskedése adta. Ez a fajta humor viszont nem igazán jött be nekem.
Robin Williams, aki a sorozat húzóneve, sosem tartozott a kedvenc színészeim közé és a pilotban is ugyanolyan karaktert hoz, mint a régebbi filmjeiben. Reklámügynökségi vezetőként egyszerre gyerekes és érett gondolkodású, mégis azokban a jelenetekben tudott a legjobban hatni, ahol társa is akadt. Az éttermes "éneklés" James Wolkkal (Zack) például remek volt.
Sarah Michelle Gellar az apját kordában tartani próbáló szakemberként rokonszenvesnek tűnik és az alakítása is jobb, mint amit két éve a Ringerben láthattunk tőle. A másik két reklámszakember nem sok szerephez jutott, de ezt nem is bántam. Így is kissé kapkodós volt a tempó, a plusz két karakter csak rontott volna a helyzeten. Ennek ellenére nem érzem kidobott időnek a Crazy Ones pilotját, de nem ez a szitkom lesz az, amit az idei felhozatolból figyelemmel fogok kísérni.
Értékelés: 5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése