"Egy jó ház oltalmat, kényelmet kínál. Egy rossz ház ösztönös,
kényelmetlen érzést. Gyűlöli a melegségünket, emberségünket. Az emberség
vak gyűlöletére utal az, hogy 'kísértetjárta ház'.... Ha csendben
vagyunk, ha figyelünk, halljuk a lélegzésüket. Néha az éjszaka mélyén
halljuk a nyögésüket is, mintha rosszat álmodnának."
Pár éve már volt szerencsém ehhez a miniszériához és mivel akkor tetszett, idén újranéztem. Három, egyenként másfél órás epizódból áll, azaz közel öt óra állt a készítők rendelkezésére, hogy vászonra vigyék a történetet. Rose Red egy kísértetlakta kastély, Joyce Reardon professzor pedig fel akarja ébreszteni a házban lakó természetfeletti erőket. A feladat azonban korántsem veszélytelen, ezért a
helyszínen folytatott vizsgálódásába segítőket von be, akik mindannyian
rendelkeznek valamilyen paranormális képességgel. A hétvégi kutatás során azonban Rose Red lassan felébred és kellemetlen meglepetéseket tartogat a betolakodóknak.
Több posztban is (például itt) írtam, hogy szeretem azokat a filmeket, amik rejtélyek övezte vagy kísértetjárta épületekről szólnak. Ebben a filmben sincs ez másként. Rengeteg a flashback, amiken keresztül egészen az első téglák lerakásától kezdve végigkövethetjük a ház történetét. Azt mindenképpen tudni kell, hogy Stephen King nem egy saját adaptációt dolgozott fel, hanem felkérték, hogy írja meg a Rose Red történetének forgatókönyvét.
Eredetileg ugyanis az Ellen Rimbauer naplója című könyv továbbgondolása ez a mű,
ami igen részletesen kitér a ház körüli jelenségekre.
A játékidő simán elbírta ezeket a visszatekintéseket, emellett nagy mértékben hozzájárultak a film egészét átszövő misztikum érzékeltetéséhez. Fokozatosan ismerjük meg Rose Redet és bár minden helységét nem járjuk be, mindent megkapunk, amit egy ilyen témájú alkotástól várni lehet: titokzatosságot, kerek történetet és magával ragadó atmoszférát. Nem az öncélú ijesztegetések jellemzők a filmre, hanem a sejtelmes zajok és a zene adja meg az alaphangulatot. A fényképezés ugyan nem elsőrangú és néhány szellem kivitelezése is kezdetlegesnek hat, az összhatást nem befolyásolják jelentősen.
Kevés a szereplő és bár nem mindegyiküket sikerül megismerni (ilyen Vic és Pam), a lehetőségekhez mérten kidolgozottnak tűnnek. Közülük Nick a legszimpatikusabb, ő jön rá elsőként, hogy Joyce csaléteknek hívta őket a kastélyba. Érdekes, hogy eleinte Joyce a főszereplő, később viszont az autista kislány, Annie és Steve kerül a középpontba. A köztük kialakuló telepatikus kapcsolat dönti el a ház sorsát is. A hosszú játékidő ellenére nem unalmas a film és rengeteg olyan elemet felvonultat, ami miatt a Rose Red az egyik kedvenc King filmem marad.
Értékelés: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése