Fülszöveg: New York, Kennedy repülőtér. A zsúfolt csarnokban egymásnak ütközik egy férfi és egy nő. Némi vita után mindketten folytatják útjukat. Madeline és Jonathan korábban soha nem találkozott és soha nem kellett volna viszontlátniuk egymást. De a holmijukat összeszedve véletlenül elcserélik a mobiljaikat. Mire észreveszik a tévedésüket, már 10 ezer kilométer választja el őket egymástól: a nőnek virágboltja van Párizsban, a férfi egy San Francisco-i éttermet vezet. Kíváncsiságuknak engedve mindketten átnézik a másik telefonjának tartalmát. Kettős indiszkréció és egy nagy felfedezés: életüket összeköti egy titok, amelyről azt hitték, sikerült örökre eltemetniük.
A szajnai ismeretlen után kicsit félretettem Mussot és más szerzőktől olvastam. Most elérkezettnek láttam az időt, hogy az író egy korábbi művét vegyem elő. Már a Prológus is érdekes, ugyanis Musso azt taglalja benne, hogy manapság a mobiltelefon mennyire az életünk része és mekkora bajt okoz, ha elveszítjük. Hát még ha illetéktelen kezekbe kerül! Nos, Musso regényének egyik kiindulópontja pontosan ugyanez. Madeline és Jonathan reptéri találkozása véletlenek szerencsétlen összjátékának eredménye, mégis mindkettőjük életét fenekestől felforgatja.
A fülszöveg és az első néhány fejezet alapján könnyed, romantikus történetnek ígérkezett ez a regény, hiszen Madeline és Jonathan először csak felszínesen kutakodnak egymás életében: foglalásokat és rendeléseket adnak a másik tudtára, majd a személyes kapcsolatokra terelődik a feltérképezés. Hasonló helyzetben az emberek többsége megállna ezen a ponton, hőseink azonban még intenzívebb nyomozásba kezdenek egymás múltjával kapcsolatban. Amikor pedig szembesülnek vele, hogy mi - vagyis inkább ki - a közös pont az életükben, a sztori már krimiként folytatódik tovább.
A cselekmény végig izgalmas és pörgős, egyik fordulat követi a másikat. A múltbéli történések is érdekesek, de Musso elég sokáig "sötétben tart" minket és csak a könyv utolsó harmadában válik világossá, hogy hová is futnak ki a szálak és milyen szerepet tölt be Alice Madeline és Jonathan jelenében. Végig kettőjükön van a hangsúly, a mellékszereplők - Charly, Marcus, Raphael, Francesca - szép lassan háttérbe szorulnak. Azon viszont jót mosolyogtam, amikor egy mondat erejéig Elliott Cooper is említésre került.
Madeline és Jonathan súlyos terheket cipelnek magukkal és a regény végére nekem úgy tűnt, hogy a telefoncsere és az abból kibontakozó események sora rendbe tudta tenni a lelkivilágukat. Az Epilógusban legalábbis mindkét szereplő optimistán tekint a jövőbe. A karakterábrázolás mellett a történetvezetés is tetszett, olvasás közben többször is úgy éreztem, mintha egy nagy kirakós darabjait kellene összerakni. A brooklyni lányhoz hasonlóan ebben a regényben is előttünk bontakoznak ki a részletek, míg végül minden a helyére kerül. Nekem ez a történet így volt kerek, bár arra kíváncsi lettem volna, hogy Madeline és Jonathan családja hogyan fogadja a fejleményeket. Musso ezt a fantáziánkra bízza, így tovább lehet agyalni azon, hogyan alakul ennek a két embernek a sorsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése