Egész véletlenül bukkantam rá az Imitation game-re: annyira megfogott a plakátja, hogy kíváncsi lettem rá. A tartalmi ismertető pedig csak fokozta a várakozásomat, mert bár Alan Turingról már hallottam, kevés információt tudtam róla. Az pedig már csak hab a tortán, hogy egy Oscar-esélyes filmről van szó.
Második világháború és az Enigma. A náci Németország ikonikus rejtjelező gépe már önmagában izgalmas téma, a masina feltörése pedig még érdekesebb. Ebben játszott kulcsszerepet Turing, aki nélkül ma
lehet, hogy egészen máshogy nézne ki Európa és a világ térképe. A
Kódjátszma ennek a zseniális matematikusnak az életébe nyújt bepillantást.
Alapjában véve az Imitation game életrajzi film, a műfaj minden sajátosságát magán viseli. Adott egy különc zseni, aki nagyképű, nem tisztel senkit és habozás nélkül kimondja, amit gondol. A végtelenségig harcol az igazáért, még ha meg is kell küzdenie a feletteseivel vagy a kollégáival. Emellett meleg is volt, amit akkoriban egyáltalán nem toleráltak, de a film elsősorban nem erre van kihegyezve. Több dolog is meglepett a Kódjátszmában. Az egyik, hogy mennyire pörgősre írták meg a forgatókönyvet, a másik pedig az, hogy sok olyan információt tártak elénk, amik anno a történelemórákról kimaradtak. Arra is figyeltek a készítők, hogy ne tömjék tele a filmet száraz és nehezen felfogható adatokkal.
Számomra az egyetlen zavaró dolog az időbeli ugrálás volt. A Turing gyerekkorából mutatott eseményeket nem volt nehéz követni, de amikor a háborúból az 50-es évekbe ugrottunk, akkor bizony előfordult, hogy vissza kellett tekernem a filmet. A díszlet és a színészek játéka viszont nagyon tetszett, Keira Knightleyról egyre inkább kezdem elhinni, hogy tényleg jó színésznő. Benedict Cumberbatchről azt hiszem nem kell sokat írnom, ugyanolyan zseniálisan játssza Turingot, mint pályafutásának eddigi karaktereit.
Értékelés: 8.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése