A 2014-es év egyik legjobban várt filmje volt nálam az Üldözött. Egyrészt a legutóbbi John le Carré adaptáció, a Suszter, szabó, baka, kém parádésan sikerült, másrészt kíváncsi voltam a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Philip Seymour Hoffman egyik utolsó szerepére.
Egy csúnyán megkínzott, félig csecsen, félig orosz fiatalember bukkan fel Hamburg iszlám
közösségében, hogy édesapja sötét üzelmekkel szerzett vagyonát
megkaparintsa. Természetesen ez nem kerüli el a német és amerikai hírszerző ügynökségek figyelmét sem. Megkezdődik a hajsza,
miközben az idő egyre fogy, a tét pedig egyre nagyobb: vajon a
titokzatos férfi meghurcolt áldozat, vagy rombolásra és pusztításra
készülő szélsőséges?
Egy film hossza ritkán mérvadó, mert mind a hosszabb, mind a rövidebb alkotások között vannak izgalmas és unalmas darabok. Az Üldözött sajnos az utóbbi kategóriába esik. A sztorival ugyan kellőképpen felcsigázott, a végeredmény azonban rettentő vontatott lett. Már a film felénél azt néztem, mikor lesz már vége.
Nem azt mondom, hogy bűnrossz a film, de lehetett volna sokkal pörgősebb a cselekményvezetés. Felesleges mellékvágányok szerencsére nincsenek benne, de sok olyan jeleneten és eseményen időztek el, amit indokolatlannak éreztem. Az egyetlen dolog, ami miatt mégis érdemes volt megnézni az Üldözöttet, az a színészek játéka, bár kiemelkedőnek azt sem nevezném. Nem voltak olyan drámai vagy karakterbeli fordulatok, ami miatt ki tudnék emelni valakit a színészek sorából. Az üldözött így csak egy közepes és felejthető film lett. Kár érte.
Értékelés: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése