A True Detective után a Black Sails is márciusban finálézott. Túl nagy elvárásaim nem voltak a sorozattal szemben, de az már a pilotban is látszott, hogy egy ígéretes szériát köszönthetünk a Starz újoncának személyében.
A januári nyitóepizód szépen lefektette az alapokat mind a történet, mind a karakterek terén, amit sajnos nem tudtak jól kihasználni a készítők. A történettel volt a kevesebb baj. A cselszövések és hatalmi játszmák kiválóan érvényesültek és bár nem a véres jeleneteken volt a hangsúly, egy-két durvább eseményre is sor került. Ugyan az évad jelentős része a szárazföldön játszódott, én ezt nem rónám fel hibának. A hatalmi viszonyok és szövetségek nagy része ugyanis Nassauhoz kötődött.
A felvezetés viszont egyértelműen túl hosszúra sikerült. A nyolc epizód fele csak alapozásra és felesleges történetszálakra ment el, amit másra is lehetett volna fordítani. Például a karakterek alaposabb kidolgozására. A Hannah New által alakított Eleanor kifejezetten idegesítő lett és nem is nagyon tudtam őt komolyan venni. A kalózok közül Billy sem járt jobban. Annyira igyekeztek az írók a középpontba állítani és a "jófiú" sablont ráhúzni, hogy közben elfelejtettek értelmes sztorit írni neki. Végig kilógott a kalózok közegéből, inkább csak eszközként szolgált a szereplők közötti konfliktusokhoz.
Szerencsére a többi főszereplővel nem volt gond. Flint kapitányt láttuk a csúcson és a padlón is, ahová a megszállottsága juttatta. Van egy olyan érzésem, hogy ez a második évadban is hasonlóan alakul majd. John Silver is nagy játékteret kapott és bár az évad elején még voltak vele kapcsolatban fenntartásaim, az utolsó epizódokra már sikerült megkedvelnem. A rafináltsága és a találékonysága egyaránt figyelemre méltó volt.
Vane kapitány szintén a karizmatikus szereplők sorát gyarapította és bár Zach McGowant láttam már a Shamelessben, teljesen el tudtam vonatkoztatni az ottani szerepétől. Már a hanghordozása is "kalózos", nem beszélve a bunyókról és sebekről, amikből jócskán kijárt neki az epizódokban. A két szárnysegédjét (Jack és Anne) kezdetben nem tudtam hová tenni, a folytatásban viszont egyre érdekesebbeknek tűntek. Olyannyira, hogy az évad végén már nem tudtam nélkülük elképzelni a sorozatot.
A látvány maradt a pilot szintjén (még az esetleges CGI sem zavart), a fontosabb tengeri csaták tényleg élethűek lettek. Nem féltek feláldozni a gigantikus hajókat, némelyikből csak pár deszka maradt az ütközet végére. A Black Sails tehát feladta a leckét az NBC-re érkező Crossbonesnak; meglátjuk, annak a sorozatnak milyen minőséget sikerül hoznia.
Értékelés: 6.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése