Alig kezdődött el a 2014-es esztendő és máris véget ért az HBO januárban induló sorozata. Mégpedig nem is akárhogyan. Pazar fináléval zárult a mindössze nyolc epizódos első évad, ami után semmilyen hiányérzetem nem maradt.
Az már a pilotban is látszott, hogy egy olyan nyomozós sorozattal lesz dolgunk, ahol a bűnügyi vonal másodlagos és inkább a karaktereken lesz a hangsúly. Ez szerencsére a folytatásban is megmaradt és epizódról epizódra haladva egyre jobban meg tudtuk ismerni a főszereplőket. Az utolsó ecsetvonásig kidolgozott, komplex karaktereket kaptunk, akiknek az életében sorsfordító volt az 1995-ben kezdődő nyomozás. Az azt megelőző és követő személyes tragédiák alapvetően meghatározták őket, ami a fináléban csúcsosodott ki igazán.
Ami a nyomozást illeti, tisztességesen végigvitték az ügy felgöngyölítését az évad során. Volt egy pár olyan mellékvágány, ami eleinte túl nagy figyelmet kapott, majd elfelejtődött, de a finálé ismeretében ezt egyáltalán nem bánom. Jó volt hétről hétre agyalni a látottakon és a különböző teoriákon, éppen ezért a pszichopata gyilkos kiléte sem lepett meg túlságosan. Tökéletesen beleillett a sorozat környezetébe. Már maga a mocsárvidék is épp elég félelmetes, hiszen láttuk, milyen sötét dolgokat rejthet.
Hangulat tekintetében egyébként nem történt változás a pilotot követően. A kietlen táj szinte állandó motívum az évadban, csakúgy mint a főcím dallamára épülő és a környezetbe belesimuló zene. A tempó viszont jelentősen felgyorsult a kezdetekhez képest. No, nem kell eszeveszett kapkodásra gondolni, de tény, hogy az évad második felében sietősebben zajlottak az események. Olyannyira, hogy egyes jeleneteknél kifejezetten igényeltem volna a lassabb történetvezetést. Már csak azért is, mert elég tömények voltak az epizódok és el kellett telnie némi időnek, hogy a látottak le tudjanak ülepedni.
Megvalósítás szempontjából mindenképp kiemelkendő a negyedik rész zárása a vágatlan menekülésjelenettel. Az a precizitás, amivel ezt tető alá hozták, elismerésre méltó; emellett olyan feszültséget sikerült vele teremteniük, hogy levegőt is alig mertem venni. Hasonló hatást váltott ki a Carcosában játszódó üldözés. A labirintusszerű és sötét erődítményben való rohanás, a félelem az állandó veszélytől és a gyilkos utáni hajsza kellőképpen izgalmas volt a fináléban.
Egyedülálló hangulat, lassú, aprólékosan kidolgozott és több idősíkot érintő történetvezetés, valamint jól megírt dialógusok jellemezték az évadot. Ahhoz, hogy mindez működni tudjon, nagy mértékben hozzájárult a színészek játéka. Woody Harrelson és Matthew McConaughey parádés alakításokat hoztak és remekül megragadták Marty és Rust karakterét. A legutolsó jelenetük Rust monológjával annyira katarktikus lett, hogy könny szökött a szemembe. Nem sok sorozat képes erre, úgyhogy bátran kijelenthetem, hogy kiváló munkát végzett a True Detective stábja.
Értékelés: 9.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése