A Thorne után ismét egy brit sorozatra esett a választásom, a 2011 őszén futó Spyra. 6 epizódból áll az évad és mivel csak 20 percesek a részek, nagyon hamar végeztem a darával. Szerencsére a Sky 1 berendelte a 10 + 1 epizódos második évadot, úgyhogy nem maradunk folytatás nélkül.
A történet középpontjában Tim áll, aki feleségével és annak újdonsült barátjával a 9 éves fia felügyeleti jogáért harcol. A fia viszont ott tesz az apjának keresztbe, ahol csak tud. Egy nap Tim megelégeli, hogy a fia semmibe veszi, ezért otthagyja korábbi munkáját a Computer Galaxynél, ahol a haverjával eladóként dolgoztak és irodai állásra jelentkezik az MI5-nál. Az interjú viszont túl jól sikerül...
A pilot után azt hittem, hogy a Chuckhoz hasonlóan itt is heti bevetések lesznek és a főhős bénázásán fog alapulni a sorozat humora. Való igaz, hogy a Spy is kémkomédia, de inkább a családi események dominálnak. A sorozat humora helyenként abszurd, máshol viszont kiszámítható és tipikus elemeket vonultat fel, ennek ellenére remek szórakozást nyújtott ez a 6x20 perc. Már csak azért is, mert végig úgy éreztem, hogy egyben van a sorozat. A mellékszereplők ugyan karikatúraszerűek, mégsem lógnak ki a sorból és a filmes/könyves utalásokkal együtt simán elviszik a sorozatot a hátukon.
A sorozat legnagyobb figurája kétségtelenül Marcus, a főszereplő fia. Egyszerre aranyos és aljas karakter, és a legjobb szövegeket is ő kapja. Jól mutatják a szereplő kettősségét azok a jelenetek, amikor Marcus művelt felnőttekre jellemző választékossággal megfogalmaz valamit, majd a végére becsempész egy Hannah Montana utalást. A másik remek karakter Tim főnöke, aki a kezdettől fogva a munkahelyi és a kémes humort erősíti.
Értékelés: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése