The Hateful Eight - Aljas Nyolcas (2015)

Az Aljas nyolcas főhősei sokat próbált fejvadászok, akik az amerikai polgárháborút követő időszakban találkoznak egymással Wyoming erdős vidékein. Egy kemény hóvihar elől menekülve kénytelenek egy helyen meghúzni magukat, a kényszerű összezártság eredménye pedig ármány és intrika. Vajon túlélik-e a vihart az egymás megtévesztésével és átverésével boldogulni próbáló hét(nyolc)próbás gazemberek?

Quentin Tarantino filmjeit kifejezetten szeretem, így ezt az alkotást is nagy várakozás előzte meg részemről. Az Artmozik Éjszakáján ez volt az egyetlen biztosan nézős film, úgyhogy lényegében ennek a filmnek a vetítési időpontjához igazítottam az összes többi filmet. Szerencsére nem kellett csalódnom: pontosan azt a minőségi szórakozást kaptam, mint amire számítottam. 

A havas-zimankós táj mindenképpen újdonság volt Tarantino eddigi filmjeihez képest, bár az Aljas Nyolcasban csak annyi szerepe volt, hogy emiatt került mindenki egy légtérbe. Tetszett a történetvezetés, hiába múlt el bőven éjfél a film megtekintésekor, egy pillanatra sem lankadt a figyelmem. Izgalmasak voltak a fordulatok és az idősíkokkal való játszadozás is követhető volt. A dialógusok hosszúak voltak ugyan, de a színészek szemmel láthatóan élvezték a szerepüket. Legjobban Walton Goggins alakítása tetszett, de az ő játékát már a Justifiedban is sokszor dicsértem. 

A női karakterrel eléggé furcsán bántak és a vér mennyiségét is eltúlozták kissé, ezt leszámítva nagyon tetszett a film. Nincsen túlbonyolítva, nincsenek elvarratlan szálak és felesleges időhúzások, egyszerűen minden a helyén van benne.

Értékelés: 9/10

Spotlight - Spotlight (2015)

Az igaz történet alapján készült film egy bostoni újság oknyomozó munkatársainak rendkívüli munkáját követi életük egyik legfontosabb és legizgalmasabb cikksorozatának elkészítése során.
A Boston Globe új főszerkesztőt kap, aki arra utasítja munkatársait, hogy járjanak utána egy rég óta szőnyeg alá söpört ügynek: egy helyi pappal szembeni gyerekmolesztálási vádnak. A kis csapat elképesztő, addig minden erővel titkolt, megrázó tények nyomára jut, és egyre szenvedélyesebben követik a szálakat. Amit találnak, megrázza és megváltoztatja őket. És az újságjukat. És Bostont. És az egész világot.

A nagy dobáshoz hasonlóan a Spotlight is "kényszermegoldás" volt az Artmozik Éjszakáján, azzal a különbséggel, hogy előzetesen a Spotlight egy kicsit sem érdekelt. A történet bár követhető, nem mindig kötött le a 130 perc során. Hol vontatott volt a cselekményvezetés, hol pedig kapkodó és egyes történetrészek kimaradtak. A dinamikai hullámzás miatt többször is az órámra pillantottam és bár nem ismertem a film alapjául szolgáló történetet, nem vártam tűkön ülve a végkifejletet.

Pedig még a színészekhez is illusztris neveket sikerült leszerződtetni (Mark Ruffalo, Michael Keaton, Rachel McAdams), viszont egyikük alakítása sem volt kiemelkedő. A Spotlight összességében nem nyerte el a tetszésemet, hiába látom, mit akartak kihozni belőle. Valahol félúton kisiklott ez a próbálkozás, emiatt nekem igencsak felejthető alkotásként maradt meg a film.

Értékelés: 4/10

The Big Short - A nagy dobás (2015)

Amikor négy kívülálló észrevette azt, amit a nagy bankok, a média és a kormány nem akart észrevenni - a gazdaság globális összeomlását -, támadt egy ötletük: A nagy dobás. Bátor befektetésük a modern pénzügyi világ sötét bugyraiba viszi őket, ahol meg kell kérdőjelezniük mindenkit és mindent. 

A nagy dobás volt az a film, amit a Brooklyn helyett - kvázi kényszermegoldásként - néztem meg. A film elejéről így lemaradtam, úgyhogy az első percekben csak kapkodtam a fejemet, hogy miről is van szó. Kis idő elteltével azonban sikerült felvennem a történet fonalát és bár a bankok világa távol áll tőlem, kifejezetten élveztem a filmet. A sztori igencsak pörgős, de szerencsére a film készítői gondoltak a hozzám hasonló beállítottságú nézőkre, így nagyon sok dolgot konkrét példákkal és feliratokkal magyaráznak el. 

Minden mozzanat azért nem hatott újdonságként, hiszen annak idején sokat olvastam a 2008-2009-es gazdasági válságról, ráadásul a mai napig érezni ennek a folyamatnak az utózöngéit, mégis érdekes volt végigkövetni, hogy mi is vezetett el az amerikai pénzügyi piac összeomlásáig, a Lehman Brothers csődjéig és a Bank of America államosításáig. Tudtam, hová fog kifutni a történet, ennek ellenére végig izgalmas volt a film. 

A felvonultatott színészgárda (Brad Pitt, Ryan Gosling, Christian Bale) szinte ajándék volt a Nagy dobáshoz, bár hozzá kell tennem, hogy nem kifejezetten miattuk jó a film. A rendezés, a frappáns dialógusok és a humor sokkal jobban hozzájárultak a film élvezhetőségéhez. Adam McKay hiánypótló alkotást hozott össze, ami egyszerre szórakoztat és el is gondolkodtat.

Értékelés: 9/10 

Artmozik Éjszakája - 2016

Tavaly nagyon örültem az Artmozik Éjszakájának, sok jó filmet meg tudtam nézni, így nem kevés várakozás előzte meg az ideit. Már hetekkel korábban megvettem a jegyet, ezt követően pedig csak a filmek sorrendjét kellett kiválasztanom. A tavalyi felhozatal több olyan filmet tartalmazott, amit meg akartam nézni vagy valami miatt felkeltette a figyelmemet. Idén viszont úgy kellett összemazsolázgatnom azokat az alkotásokat, amiket meg akartam nézni. A tavaly rendezvényhez hasonlóan idén is egy moziban szándékoztam megnézni a kiválasztott filmeket, a kezdési időpontok azonban nem voltak túl nézőbarátak. Volt, hogy két-három film is egyszerre kezdődött és bizony hosszú üresjáratok is akadtak. 

Eredetileg hat filmet terveztem megnézni, amiből végül csak négyet sikerült és nem pont azokat, amelyeket szerettem volna. Kezdőfilmnek a Brooklynt választottam, a moziterem viszont kicsi volt és gyorsan megtelt, így a személyzet pont előttem zárta le és én már nem fértem be a vetítésre. Emiatt teljesen át kellett terveznem az este további részét. Végül a következő filmeket néztem meg:

- A nagy dobás
- Spotlight
- Aljas Nyolcas
- Férfiak és csirkék

Youth - Ifjúság (2015)

A már nyugdíjba vonult, világhírű zeneszerző és karmester, Fred és legjobb barátja, a filmrendező Mick egy Alpok-beli luxusszállodában pihen. Fred kíváncsisággal szemléli a hotel többi vendégét, lánya problémáit, valamint a fiatal és ambiciózus írókat, akikkel Mick együtt dolgozik egy forgatókönyvön. Saját zenei karrierjét lezártnak tekinti, ám a legmagasabb szinten szeretnék, hogy még egyszer vezényeljen: magától II. Erzsébet brit királynőtől kap meghívót, hogy lépjen fel Philip herceg születésnapján. A meghívást rögtön elutasítja, de a királyi család állhatatosnak bizonyul.

Paolo Sorrentino előző filmje, A nagy szépség annak idején nem nyűgözött le, ezért kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a Youth. Az első néhány jelenet után le akartam állítani a filmet, aztán valami miatt mégiscsak végignéztem. És milyen jól tettem! Az Ifjúság lépten-nyomon Fellini Nyolc és féljére emlékeztet, emellett tetszett az a drámaiság, amit felvonultatott: az időskor viselése, az apa-lánya közötti viszony és a barátság ábrázolása. 

Az alapsztorin kívül Fred lelki és érzelmi utazásának is tanúi lehetünk, ami Fred lányának köszönhető. A lány a szerelmi szakítás és az ebből fakadó depresszió hatására folyamatosan kérdésekkel ostromolja apját, aki lassan ugyan, de rádöbben érzelmi sekélyességére. Ez a vonal sokkal jobban tetszett nekem, mint a felszínen kirajzolódó alaphelyzet, ennek ellenére a film végig könnyed hangvételűnek marad meg. 

A szereposztás parádés, de istenigazából Michael Caine és Harvey Keitel viszik el a hátukon a filmet. Fantasztikusan működnek együtt, minden apró rezdülésük aranyat ér. Van még egy színészveterán, aki egy rendkívül erős jelenettel ajándékozta meg a nézőket, nevezetesen Jane Fonda. Nem sok filmben láttam eddig őt, az Ifjúságban viszont egészen lenyűgözött. Az Ifjúság - bár a címmel ellentétben az élet alkonyáról szól - abszolút megfelelt az ízlésvilágomnak és az elvárásaimnak. 

Értékelés: 8,5/10

45 years - 45 év (2015)

Kate és Geoff negyvenötödik házassági évfordulójáig már csak egy hét van hátra. Jól haladnak az előkészületek az ünnepléshez. De egy váratlan levél mindent felborít: Geoffet arról értesítik, hogy évtizedekkel ezelőtt eltűnt régi szerelmének holttestét megtalálták egy svájci gleccserbe fagyva. Az ünnepség előkészületei ezután nem maradnak feszültség nélkül. 

Elég sokáig halasztottam ennek a filmnek a megtekintését, mert viszonylag későn jött ki belőle nézhető verzió. A sztorival nagyjából tisztában voltam, a film összessége mégis meglepett. Ha a felszínt nézem, akkor lényegében azt kaptam, amit vártam: egy 45 éve házas pár egy hetét követjük nyomon a házassági évfordulójuk előtt. A film mélyebb rétegeit nézve viszont egy érdekes utazásnak lehettem tanúja, ami a látszólag tökéletes házasságtól az érzelmi egyensúlyvesztésen keresztül a kapcsolat legelemibb pontjainak megkérdőjelezéséig jut el. 

A maga nemében érdekes volt ez az utazás, mert kíváncsi voltam, hogy végződik majd a közelgő évforduló. Szerencsére nem kellett csalódnom, mert pontosan úgy végződött ez a helyzet, ahogy számomra logikus lett volna. Mindez igen lassú tempóval járt, de a karakterek kibontásához és a történet kifejtéséhez mindenképpen szükséges volt. 

Azt nem mondanám, hogy világmegváltó alkotás a 45 év, de sikerült elgondolkodtatnia. A színészi játék számomra nem volt annyira különleges, így inkább átlagosnak mondanám a filmet. A hasonló korosztályról készített Amour és a Keleti nyugalom - Marigold Hotel jobban megfogott anno. 

Értékelés: 6/10

Húsvét

Minden kedves olvasómnak kellemes Húsvétot kívánok!

Csehországi hosszúhétvége

Három éve a márciusi havazás miatt volt emlékezetes számomra a nemzeti ünnep környékén esedékes hosszúhétvége, idén pedig attól, hogy az iskola szervezésében három napot tölthettem Prágában és Český Krumlovban. 

A kivilágított Hradzsin Prágában

Az idei teendőim és időbeosztásom miatt általában már csütörtökre hullafáradt vagyok, úgyhogy minden hétvégét és szünetet pihenéssel szoktam tölteni, most viszont úgy éreztem, hogy ki kell kicsit szakadnom a mókuskerékből. Körülbelül mostanra jutottam el ugyanis arra a pontra, hogy nem tudok ezerfelé szakadni és minden fronton maximálisan helytállni. Az utazás nem igényelt sok előkészületet (lényegében csak szendvicseket kellett csomagolnom és koronát kellett váltanom), azon izgultam csak, hogy ne késsem le a reggel fél 7-es indulást. 

Prága: Orloj

A buszút elég hosszú volt, de délután 3-kor gond nélkül megérkeztünk Prágába. Az eső szerencsére nem esett, de jóval hűvösebb volt, mint induláskor Budapesten. A szállás elfoglalása után bementünk az óvárosba, ahol megcsodáltuk Prága főbb nevezetességeit: az Orlojt és a Týn-templomot. Az Óvárosi tér tele volt árusokkal és zenészekkel, amitől úgy tűnt, mintha visszamentünk volna a középkorba. Lenyűgöztek az épületek, egyszerűen csodálatos volt a városnak ezen része. 

Týn-templom és az Óvárosi tér

Sötétedéskor már kezdtünk éhesek lenni, ezért egy térkép segítségével elindultunk éttermet keresni. A kollégák közül ketten már jártak korábban Prágában és mivel akkor alaposan feltérképezték a várost, elláttak minket információval, hogy melyik étterembe érdemes beülni. Így nem volt kérdés, hogy az U Medvídků nevű sörözőre esett a választásunk a vacsora helyét illetően. Itt megkóstoltuk a knédlit, ettünk kacsacombot és csülköt és persze a világos és barna Budweiser sem maradhatott ki. Jó volt a hangulat, finomak voltak az ételek és a sörök, úgyhogy az U Medvídkůt bátran tudom ajánlani azoknak, akik Prágában járnak. 

Másnap a város másik része, a Hradzsin megtekintése volt a program. Körbejártuk a várat, majd vettünk egy kombinált jegyet, amivel szabadon megnézhettük az ott található nevezetességeket: az Arany utcácskát, a régi Királyi Palotát, a Szent György Bazilikát és a Szent Vitus Székesegyházat. Gyönyörű volt mindegyik, ha semmi mást nem láttam volna Prágából, akkor ezekért a nevezetességekért már megérte az utazás. A Várnegyed után átsétáltunk a Károly-hídon, majd megnéztük a Mucha múzeumot, vacsora után pedig visszatértünk a szállásra. 

 Szent Vitus Székesegyház

 A cseh koronázási ékszerek

 A Szent Vitus Székesegyház belseje

Az utazás harmadik napján a reggelit követően elindultunk Prágából és Český Krumlov felé vettük az irányt. Erről a kisvárosról korábban még nem hallottam, viszont amikor elmondták, hogy a Világörökség része, akkor már jobban érdekelt. Első ránézésre nem tűnt olyan különlegesnek a város, ám hamar beláttam, hogy Český Krumlov legalább olyan szép, mint Prága. Itt sokkal jobban elragadott a középkori hangulat, ahogy a napsütésben a város utcáit róttuk. Az óváros megcsodálása után megnéztük a várat, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész városra. 

Sokáig nem tudtunk gyönyörködni a város szépségeiben, mert ebéd után már indultunk is vissza Budapestre. Remek volt ez a három nap és bár rengeteget gyalogoltunk, kipihenve és energiával telve érkeztem haza. 

A poszt zárásaként álljon itt néhány tapasztalat az utazásról:

- nagyon kedvesek és segítőkészek a csehek, ha elakadtunk, rögtön segítettek nekünk

- meglepően tiszta a cseh főváros, még a turisták által kevésbé frekventált utcákban sem volt eldobálva a szemét

- minden ki van írva angolul, az étlapok kínálata pedig minimum négy nyelven (van, ahol magyarul is) olvasható 

- az árak hasonlóak a magyar árakhoz és sehol sem használták ki, hogy turisták vagyunk; mindenhol pontosan, az utolsó koronáig visszaadtak

Room - A szoba (2015)

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Ám ötödik születésnapja után Anya közli vele, hogy a világ a szobán kívül folytatódik, és ideje megtapasztalni azt, ami a falakon túl van. Ehhez azonban tervre és szökésre van szükség, amit Jacknek egyedül kell megtennie. Jack pedig kezdi megérteni, hogy a Szoba igazából börtön volt, ők pedig fogvatartottak benne. Amikor pedig végre szabadok lesznek Jack és Anya számára is új élet kezdődik. Olyan, amire egyikük, és családtagjaik sem készültek fel. 

 

Nagyon sokat hallottam erről a filmről, úgyhogy mindenképpen igyekeztem időt szakítani rá. A szoba is könyvadaptáció, de nem volt időm elolvasni a film előtt, így mindenféle előítélet nélkül sikerült megtekintenem. Ennek következtében igazi meglepetés volt a film és jóval többet adott, mint vártam. 

 

 

A címből kiindulva azt hittem, hogy az egész film egy szobában játszódik majd és a Room első felére ez igaz is. A kezdő képsorok után tényleg egy szobában vagyunk, ami komplett lakásként funkcionál és a világot jelenti a kisfiú számára. Már ez az indítás meglepett és rögtön felmerült bennem, hogy vajon hogyan került az anya és a fia ebbe az aprócska térbe. Erre hamarosan választ is kapunk, de valójában onnantól lesz érdekes a film, hogy a két szereplő kiszabadul ebből a zárt térből. 

 

A kétszemélyes dráma remekül működött a szobában, onnan kikerülve viszont a többi szereplő is szervesen kapcsolódik az eseményekhez. A külvilágban játszódó jelenetek éppen ezért nem tetszettek annyira, pedig sokkal erősebb érzelmi töltettel rendelkeztek, mint a szobaiak. Két nagyon emlékezetes momentum maradt meg bennem a filmnek ebből a részéből: az egyik a tévéinterjú, a másik pedig a reggeli kukoricapehelyre invitálás. Mindegyik más miatt érintett meg, de ha a film egészét nézem, akkor is nagyon megindító alkotással van dolgunk. 

 

A legjobban talán az tetszett a filmben, hogy végig a kisfiú szemszögéből látjuk az eseményeket és mellőzni tudták a szirupos befejezést. Így pont ott fejeződik be a film, ahol kell és hangulatában sem üt el a film egészétől. A színészi játék lehengerlő, mind az anyát alakító Brie Larson, mind a Jacket alakító Jacob Tremblay fantasztikus teljesítményt nyújt. Részemről a Szoba a 2015-ös év egyik legjobbja, rég láttam ennyire jól megrendezett filmet. 

Értékelés: 9/10

And Then There Were None - 1. évad

Agatha Christie műveit mindig is szerettem mind könyvben, mind filmen. Kellően kidolgozottak az általa megteremtett karakterek, jó elmerülni a 20-30-as évek világában és a nyomozás is izgalmas. Az And Then There Were None alapjául szolgáló Tíz kicsi néger az egyik legjobb darab az írónő remekeiből, amit persze már számos alkalommal megfilmesítettek, de szerencsére ez az adaptáció is a színvonalas produkciók közé tartozik. 

A háromszor 60 perc játékidő először hosszúnak tűnt, de már az első rész után örültem, hogy nem lesz összecsapott a történet és a készítőknek lehetőségük lesz kibontani a történetet. A Tíz kicsi négert egyébként még nem olvastam, de a cselekményét nagy vonalakban ismerem. A csekély előtudás ellenére abszolút élveztem a filmet, még az sem zavart, hogy a készítők vittek bele némi romantikát. 

Az alapsztori ugye az, hogy tíz ember van egy külvilágtól elzárt szigeten, akiket valaki szép lassan meggyilkol. A szereplők pedig elkezdenek gyanakodni, majd rettegni és nyomozni, hogy ki lehet az elkövető. Ez már önmagában egy elég feszült szituáció, amit a film nagyon jól vissza tudott adni. Sokszor mutatják a sziget egészét, amit fokozatosan egyre sötétebb felhők vesznek körbe. De a kúria belső tere is kellőképpen félelmetes a szűk terekkel és sötét folyosókkal.

Mindehhez fantasztikus színészgárda társul, akiket más filmekből és sorozatokból jól ismerünk. Egy gyengébb forgatókönyvet is lazán elvittek volna a vállukon, az And Then There Were None-ban viszont látszott, hogy komolyan veszik és élvezik a szerepüket. Ha nem lett volna egy kicsit sok a flashback, akkor azt mondanám, hogy egy 100%-ig tökéletes Agatha Christie adaptációt láthattunk. 

Értékelés: 9/10