Az Aljas nyolcas főhősei sokat próbált fejvadászok,
akik az amerikai polgárháborút követő időszakban találkoznak egymással
Wyoming erdős vidékein. Egy kemény hóvihar elől menekülve kénytelenek
egy helyen meghúzni magukat, a kényszerű összezártság eredménye pedig
ármány és intrika. Vajon túlélik-e a vihart az egymás megtévesztésével
és átverésével boldogulni próbáló hét(nyolc)próbás gazemberek?
Quentin Tarantino filmjeit kifejezetten szeretem, így ezt az alkotást is nagy várakozás előzte meg részemről. Az Artmozik Éjszakáján ez volt az egyetlen biztosan nézős film, úgyhogy lényegében ennek a filmnek a vetítési időpontjához igazítottam az összes többi filmet. Szerencsére nem kellett csalódnom: pontosan azt a minőségi szórakozást kaptam, mint amire számítottam.
A havas-zimankós táj mindenképpen újdonság volt Tarantino eddigi filmjeihez képest, bár az Aljas Nyolcasban csak annyi szerepe volt, hogy emiatt került mindenki egy légtérbe. Tetszett a történetvezetés, hiába múlt el bőven éjfél a film megtekintésekor, egy pillanatra sem lankadt a figyelmem. Izgalmasak voltak a fordulatok és az idősíkokkal való játszadozás is követhető volt. A dialógusok hosszúak voltak ugyan, de a színészek szemmel láthatóan élvezték a szerepüket. Legjobban Walton Goggins alakítása tetszett, de az ő játékát már a Justifiedban is sokszor dicsértem.
A női karakterrel eléggé furcsán bántak és a vér mennyiségét is eltúlozták kissé, ezt leszámítva nagyon tetszett a film. Nincsen túlbonyolítva, nincsenek elvarratlan szálak és felesleges időhúzások, egyszerűen minden a helyén van benne.
Értékelés: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése