Gabriel és Elias hiába
testvérek, gyökeres ellentétei egymásnak. Gabriel lestrapált egyetemi
professzor, Eliast meg csak a nők és a közhelyes tények foglalkoztatják. Édesapjuk halála után tudják meg, hogy az apjuk nem az apjuk, és
igazából féltestvérek. Elindulnak hát felkeresni biológiai szüleiket, ám
egy isten háta mögötti szigeten újabb három féltestvérre bukkannak, akik zakkantak, erőszakosak, nyúlszájúak és elviselhetetlenek...
A dán filmeket pár éve fedeztem fel és akkor nyáron elég sokat meg is néztem közülük. Mads Mikkelsen nevével például az Ádám almáiban találkoztam először, azóta pedig minden jelentősebb filmjét megnéztem. A Férfiak és csirkékkel sem volt ez másként, aminek már a címe sem szokványos. Sajnos azonban hiába volt minden adott egy jó filmhez, a Férfiak és csirkék borzasztóra sikerült.
Az alaphelyzet felvázolása után (ez kb. az első 15 perc) ugyanis olyan mélységekbe és unalomba zuhan a film, hogy alig vártam, hogy vége legyen. Nincs bajom a fekete humorral, itt viszont egyszerűen szörnyű volt. Az, hogy a szereplőket műanyag/kitömött madárral csapkodják, még elsőre sem vicces, nemhogy harmadjára. Tele volt a film kínos és fárasztó poénokkal, amiken én inkább szörnyülködni tudtam, nevetni egyszer sem. Végig az járt a fejemben, vajon mi vette rá a színészeket, hogy erre a pocsék alkotásra szerződjenek.
Talán a történet működött egyedül, a két főszereplő (a már említett Mads Mikkelsen és David Dencik) pedig próbálta menteni a menthetőt, de nem igazán sikerült nekik. A film mögöttes jelentése átjött, ám annyira groteszk és gyomorforgató volt az egész film stílusa, hogy azt hiszem, most egy darabig mellőzöm a skandináv alkotásokat.
Értékelés: 2/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése