Nem rajongok különösebben az akciófilmekért, de a nyári uborkaszezonban és szuperhősdömpingben néha jó magvas gondolatok nélküli filmet nézni, pusztán a szórakozás kedvéért. A Tomb Raider is ilyen alkotás és bár a 2000-es évek elején már készült belőle egy filmes változat, én most a legfrissebbet választottam.
A rettenthetetlen, független fiatal nő, Lara Croft kislány volt még, amikor édesapja, a különc kalandor nyomtalanul eltűnt. Most Lara, 21 évesen East London utcáit rója biciklis futárként és a saját lábán kíván megállni, de nem hajlandó átvenni apja cégbirodalmának irányítását. Szent meggyőződése továbbá, hogy Lord Croft még él. Éppen ezért Lara egy nap elindul, hogy apja keresésére induljon egy Japán melletti rejtélyes szigetre.
Köztudott, hogy a Tomb Raider egy számítógépes játék filmes adaptációja, de a játék anno kimaradt az életemből. Hasonlóképpen az Angelina Jolie főszereplésével készült film, így nulla elvárással ültem le a film elé. És bizony egész jól szórakoztam rajta! Az alaphelyzetet viszonylag gyorsan felvázolták, így jutott idő az utazás és a szigeten zajló események bemutatására. A film egésze így kellően dinamikus lett és egyetlen jelenet sem tűnt üresjáratnak.
A látványvilág teljesen rendben van (de egy akció-kalandfilmtől ez el is várható), néhány résznél úgy éreztem, mintha én is a szereplők mellett lennék. Nagyon jók lettek a barlangi jelenetek is, a leküzdendő akadályok kifejezetten izgalmasak voltak. A kedvencem az a terem volt, ahol színes köveket kellett a falrésbe illeszteni, hogy még azelőtt kinyitódjanak a terem ajtói, mielőtt az utolsó padlólapok is lezuhannak.
A színészgárda meglepően impozáns, a főbb szerepeket olyanok játsszák, akik már jó pár filmben és sorozatban bizonyítottak. A főszereplőt alakító Alicia Vikandert legutóbb a svéd-dán Royal Affairben láttam, ahol egy törékeny, ám céltudatos hercegnőt játszott. Furcsálltam először, hogy őt választották Lara Croft szerepére, de a film végére tökéletesen el tudtam őt fogadni. Az apját játszó Dominic Westet hasonló figurát hoz a Tomb Raiderben, mint az Affairben, Walton Gogginsnál pedig a Justified után keresve sem találhattak volna jobb színészt a gátlástalan főgonosz eljátszására.
Van azért néhány pont, aminél le lehetne húzni a filmet (pl. túl sok játékidő az apukának és túl kevés a vietnámi srácnak, klisék sokasága), én azonban most nem teszem meg. A film 120 perce szórakoztató volt és ha lesz folytatás, akkor arra ismételten benevezek.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése