Egy fogpiszkáló, egy lövés, egy megkeseredett orvos és egy jókor érkező luxuskocsi - ennyi elég, hogy Lali meghozza élete nagy döntését: mindent maga mögött hagy és lelép. Az Üvegtigris váratlan vendége, Feri, a budapesti sztárügyvéd - bár nem tervezte -, a büfénél marad, míg Lali - bár nem tervezte -, az ügyvéd Bentley kabriójában marad...
Az első és a második Üvegtigris-film után a harmadik részt is megnéztem a trilógiából, csak hogy teljes legyen a kép. Folytatás azóta nem készült belőle, de nagyon remélem, hogy nem is fog: ezzel a résszel ugyanis bezárult a kör és nem hiszem, hogy még egy bőrt le lehetne húzni erről a témáról. A trilógia harmadik része merőben eltér az első kettőtől, ugyanis egyetlen nap összefüggő eseményeit mutatja be. Újdonság az is, hogy elszakadunk a Tigristől és nagyvárosi környezetben követjük nyomon a szereplőket.
Lali haverjait nem kell bemutatni, azt viszont érdekes látni, hogyan boldogulnak számukra ismeretlen terepen. Róka kivételével jóval kisebb szerep jut nekik, de semmi új nem derül ki róluk. Igazából az eddig megismert formájukat hozzák, ami már egy idő után zavart. Soknak éreztem őket, szívesebben néztem a Lalihoz kapcsolódó jeleneteket. Végig lehetett drukkolni neki, hogy ne csak egy nap erejéig ízlelje meg a gazdagok fényűző életét. A Bentley elkötésével ugyanis lehetősége nyílik arra, hogy a csóróságból valahogyan kitörjön.
A korábbi szereplők közül sem találkozunk mindenkivel: Oszit és családját csak egy fél percig látjuk, hiányoltam a Kálloy-Molnár Péter által alakított problémás vendéget és a rendőrséget is csak egy személy képviseli. Az új szereplők közül csak a két idősebb nőt (Fannit és Nórát) játszó színésznő elég karizmatikus, a többieket bárki más el tudta volna játszani.
A film zárójelenetéig nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e a film vagy sem, de ahogy Lali végignézi, ahogy a könnyen megszerzett pozíció a menő csajjal elúszik, teljes mértékben át lehet érezni a fájdalmát. Bármennyire is szeretné az áloméletet, szerencsétlensége, környezete és társadalmi státusza visszahúzza a megszokott mókuskerékbe. Ennek a filmnek is megvan a maga tanulsága, így végeredményben nem bánom, hogy elkészült ez a rész, mert ezzel lett igazán teljes az Üvegtigris világa. Még úgy is, hogy humorban ez a rész messze elmarad az előző kettőtől.
Értékelés: 6.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése