A téli szünetre való tekintettel kicsit több időm jut lefaragni a sorozatos lemaradásomból, úgyhogy ideje volt elővenni a Jennings házaspár történetét és magaménak tudni az Americans ötödik évadát. Mivel már csak egy 10 epizódos záróévadot kapunk, az ötödik etap egyfajta felvezetésnek is tekinthető.
A történet ugyanott folytatódik, ahol a negyedik évad befejeződött, a nyitórészben elég sokszor visszautalnak a korábbi eseményekre. A cselekmény ezúttal is több szálon haladt, de a fő téma - kémes fronton - az élelmezés volt. A gabonaellátás sok ponton párhuzamba állítható a mai kor kihívásaival és problémáival, de egy kicsit szakmai szempontból is érdekes volt követni.
Emellett persze sok kisebb-nagyobb üggyel is meg kellett birkóznia Elizabethnek és Philipnek, ami az új külsők mellett új személyazonosságokat is megköveteltek, nem beszélve néhány régebbi, de még folyamatban levő küldetésről, amik szintén teljes embert kívántak. Hogy mindez hogyan hat a Jennings család tagjaira, azt az ötödik évad hivatott bemutatni.
Mert bármennyire sok küldetésben kellett helyt állniuk a szülőknek, igyekezték nem elhanyagolni a családi és a baráti kapcsolataikat. Paige-nél azt látjuk, hogy egyre inkább kezdi beleélni magát a kémek világába és egyre több kérdést tesz fel a Szovjetunióról és bizonyos dolgok működéséről. Henry viszont a saját életét próbálja meg élni, bár közel sem kap annyi képernyőidőt, mint a nővére. Az évad nagy részében egyébként most sem látjuk őt, csak a kulcsfontosságú jeleneteknél kerül elő.
Nem könnyű a két tizenéves gyerek helyzete, mégsem ez mozgatta az évadot, hanem Philip és Elizabeth érzelmei. Azt már korábban is láttuk, hogy Elizabeth milyen hidegvérrel cselekszik és mennyire alárendeli magát a munkának. Gyakorlatilag semmit sem kérdőjelez meg, ami a szovjet érdeket szolgálja. Philip viszont egyre nehezebben viseli azt a terhet, amit a kémmunka jelent és bár a sorozat elején ő volt az, aki könnyebben beilleszkedett az amerikai környezetbe, Elizabeth veti fel, hogy ideje lenne visszavonulni.
Lehet, hogy a záróévad is erre lesz kihegyezve, mindenesetre ha realista szemmel nézem a sorozatot, akkor is elképesztő, hogy ennek a két embernek mennyi helyzetben kell a toppon lennie. Talán ennek is köszönhető, hogy ebben az évadban nem volt összeütközés az FBI és a KGB között, így Stan karakterét is tudták árnyalni.
Kaptunk viszont egy új helyszínt: Moszkvát. Az orosz fővárosról eddig csak hallomásból értesültünk, ám Oleg visszahelyezésével jó pár jelenet erejéig láthattuk, hogyan működik a KGB a szovjeteknél. Külön érdekesség, hogy az Oleget alakító Costa Ronin ebben az évadban csak oroszul beszél. Moszkvában persze nemcsak az ő sorsát követjük nyomon, hanem Marthával is találkozunk. Mischával sajnos nem nagyon tudtak az írók mit kezdeni, a rövid amerikai kiruccanása után őt is Moszkvában látjuk viszont. Meglehetősen sok idő ment el a szöktetésére, így remélem, hogy a hatodik évadban megtörténik az, amire az ötödik évadban végül nem került sor.
Mindehhez kimért és lassú történetvezetés társul, amit már megszokhattunk a sorozattól. A nyitórészben például van egy 13 perces jelenet, amiben egy gödör ásása zajlik. De még ez sem vált a sorozat kárára, mert a feszültséget meg tudták teremteni vele. A gond az évad többi részével volt. A szerteágazó cselekmény és a kiváló karakterizáció ellenére nem tudom annyira dicsérni ezt az évadot, mint a korábbiakat. Az epizódok egyszerűen szétfolytak, nem volt ívük és központi témájuk. Az epizódcímek például a szereplők egy-egy mondatából vannak kiragadva.
Értékelés: 7/10, volt már jobb évada is a sorozatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése