Inside No. 9 - 3. évad

Az Inside No. 9 első és második évada után nem volt kérdés, hogy a harmadiknak is nekiugrok és a 30 perces epizódoknak hála igen gyorsan sikerült felzárkóznom a sorozatból. Összefüggés - a 9-es számot leszámítva - továbbra sincs az epizódok között, így tulajdonképpen bármelyik résszel elkezdhető a sorozat.

Ennek ellenére én tartottam magam ahhoz a sorrendhez, amilyenben a sorozat készítői (Reece Shearsmith és Steve Pemberton) tálalták az évad részeit. A nyitórész egy karácsonyi különkiadás volt, ami történetileg nem a sorozat legerősebb darabja, inkább a filmes háttér miatt tetszett. A második epizód az éttermi számla kifizetésével sokkal jobban működött; imádtam, mennyire rájátszottak a britek gentlemanségére és a csavarok is bejöttek. 

A szfinxes rész rengeteg irodalmi és filmes utalást felvonultatott, de istenigazából a rejtvényes vonallal fogott meg. Az első évad betöréses sztorijának minimális szövegű fordítása nem igényel különösebb kihívást, a szójátékok és meghatározások magyarra ültetése azonban a tapasztaltabb fordítókat is megizzasztja. A karaokés epizódot a könnyedség és a feelgoodság jellemezte, bár erősen eltért a sorozat eddig megismert jegyeitől. Hiába végződött a legtöbb szereplő számára előnyösen, hiányzott belőle a darkos vonulat és a meglepetés ereje. 

Az ötödik rész a fél pár fekete cipővel már bőven kárpótolt a korábbi hiányosságokért. Érdekes, hogy az összes epizód közül talán ez játszódott a legvilágosabb környezetben, mégis kirázott a hideg az utolsó jelenet után. Az évad utolsó részétől eleinte féltem, hiszen a korábbi évadoknál mindig ezek a részek sikerültek a leggyengébbre, de ezúttal egy nagyon korrekt sztorit sikerült prezentálni. Olyannyira, hogy kevésnek éreztem a 30 perces játékidőt, a történetet jobban is ki lehetett volna bontani. 

Ha az epizódok színvonalát nézem, akkor egyértelműen a harmadik évad a legegyenletesebb. Szinte minden részben volt valami egyedi, a fordulatok kevésbé voltak kiszámíthatók és egyik epizód alatt sem unatkoztam.