A film címéből kiindulva azt hittem, hogy egy dokumentumfilmet takar a Life és olyan nagyot nem is tévedtem. Könnyed szombat esti popcornmozinak titulálnám a filmet, bár túl mély emléket nem hagyott bennem.
Egy Mars-kutatócsoport hihetetlen áttörést ér el, amikor megdönthetetlen bizonyítékot találnak arra, hogy van élet a vörös bolygón. Ráadásul ez a létforma reagál a környezetére és folyamatosan növekszik, ami teljesen elvakítja a kutatókat. Ám a kezdeti lelkesedést hamarosan felváltja a rettenet. A lény ugyanis elszabadul...
Ha röviden akarnám jellemezni a sztorit, akkor azt mondanám, hogy egy Alien-Gravity crossover lett megfilmesítve. A film felépítése és ritmusa rendben van, sehol sem éreztem kapkodó történetvezetést vagy indokolatlan üresjáratokat. A látvány gyönyörű, amit a zenei aláfestés is szépen megtámogatott, de a közelmúltban látott űrfilmek után ez el is várható egy ilyen sci-fitől.
Más tekintetben azonban már nem ilyen pozitív a filmről alkotott kép. A szereplők például borzasztó klisések és buták, néhány cselekedetük és reakciójuk pedig kifejezetten érthetetlen. Az első nagyobb csapatszemle után már azt is előre lehet látni, hogy ki fog meghalni és melyik két szereplő veszi fel a harcot az egyre nagyobbra növő polipszerű rágógumi-lénnyel. A lénnyel kapcsolatban is rengeteg a logikátlanság (legjobban talán az oxigénhiányos űrben való parádézásán fogtam a fejem), a film utolsó jelenetéért viszont jár az elismerés.
A színészek alakítása nem volt túl emlékezetes, a legtöbbjüknél azt éreztem, hogy csak azért vállalták el a szereplést, hogy kipróbálhassák a súlytalanságot. Ily módon a Life sajnos a kihagyott ziccerek filmje lett és szinte semmi újdonsággal nem szolgált, holott ebből az alapötletből sokkal jobb végeredményt is ki lehetett volna hozni.
Értékelés: 5.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése