2016. június 29., szerda

Game of Thrones - 6. évad

Kevés sorozattal vagyok naprakész, de a Trónok harca szerencsére köztük van. Tavaly nyáron sikerült behoznom a lemaradást, így heti rendszerességgel tudtam követni a Westerosban zajló eseményeket. A korábbi évadok fényében is érdekesnek ígérkezett a 6. évad, úgy meg pláne, hogy a sorozat beérte és le is hagyta a könyveket.


A könyves alap hiánya miatt volt bennem némi félsz, hogy ez majd mennyire látszik meg az írói munkán és a 6. évad minőségén. Összességében inkább pozitívnak tudom ítélni az évadot, a cselekményvezetésen nem látszott, hogy elfogyott a regényes alap, alaposabban megnézve viszont mégiscsak több problémám volt ezzel az évaddal, mint a korábbiakkal.


A 6. évad legszembetűnőbb sajátossága számomra a kiszámíthatóság volt. Nem újkeletű jelenség ez - gondoljunk csak Ned Stark halálára vagy a Vörös Nászra -, de míg korábban a váratlan fordulatok többsége a szereplők jelleméből fakadt, addig most a történésekből lehetett látni a végkifejletet. Az, hogy Havas Jon nem marad halott, evidens volt, de a többi helyszín eseményei sem tudtak igazán meglepni. A Fattyak csatájának kimenetelét ugyanúgy borítékolni lehetett, mint az évad haláleseteit. 


Végsősoron nem bántam, hogy így alakultak az események, mert jó dolgok történtek azokkal a szereplőkkel, akiknek drukkolok, csak furcsa volt látni a közönség ilyen mértékű kiszolgálását. Ennél már kevésbé tetszettek az elhangzó párbeszédek. Alig volt emlékezetes dialógus az évadban, amit vissza lehetne idézni, a frappáns szóváltások és eszmefuttatások szinte teljesen eltűntek, holott korábban a Game of Thrones egyik védjegyének számítottak. 


De hogy jó dolgokat is írjak, a színterek leszűkülése mindenképpen pozitívum. Az események nagy része a Királyvár - Deres - Meereen háromszöget érintette, így kevés volt a "felesleges" elidőzés más helyszíneken. Ennek köszönhetően sokkal jobban lehetett koncentrálni a sorsdöntő eseményekre, amikből bizony volt bőven. Királyvár ezúttal sem töltött be fontos szerepet, inkább csak Cersei miatt volt érdekes, Északon ellenben fontos események zajlottak. Deres ugyanis a Boltonok uralmát követően visszakerült a Starkokhoz, ami nagy előrelépés Jon számára. Sansa karakterfejlődése is tetszett és a Kisujjal való kapcsolatának még biztosan lesz jelentősége a jövőben. 


Keleten továbbra is Daenerys az úr, és a 3 sárkányt, a hajóhadat, valamint a szövetségeseket elnézve komoly tényezőnek számít a Westeros trónjáért vívott harcban. Változatlanul kíváncsi vagyok, sikerül-e neki megszerezni a Vastrónust, vagy valami megakadályozza ebben. Jelen felállás szerint ugyanis Danyt semmi sem állíthatja meg, talán csak a Másoknak sikerülhet, őket viszont keveset láttuk az idén. A tél viszont már megérkezett. 


Látványban ugyanazt nyújtotta ez az évad, mint a korábbiak; tetszett a csaták kivitelezése és a finálé elején levő hosszú, zenés jelenet. A szezonzáró szépen előkészítette a terepet a következő évadnak, de összességében nem a 6. évadot mondanám a sorozat legkiemelkedőbb darabjának. 

Értékelés: 7.5/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése