Jó ideje érett már ez a bejegyzés, hiszen egy két évvel ezelőtt készült magyar filmről van szó, amit csak pár hete sikerült megtekintenem. Nem véletlenül, ugyanis a 43. Magyar Filmszemlét követően csak művészmozik műsorán szerepelt, közönségfilmet játszó mozikéban nem. Ennek legfőbb oka a film jogi háttere, mégis jobb lett volna ezt a filmet szélesvásznon látni, mert megérdemli.
Egy férfi és egy nő találkozását, szerelmét, majd kapcsolatuk alakulását meséli el a film egy meglehetősen szokatlan technika segítségével. A Final Cutot ugyanis 450, főként filmtörténeti jelentőségű, klasszikus moziból vágták össze. Azaz a Nőt Walt Disney Hófehérkéjétől Karády Katalinon keresztül Audrey Tautouig számos híres színésznő játssza el. A Férfival sincs ez másként: Leonardo DiCapriotól kezdve Keanu Reevesen át Sean Conneryig terjed a skála.
Felmerül a kérdés, hogy mi ebben az eredetiség, de a film nézése közben egyáltalán nem zavart, hogy a jelenetek nagy részét már sok filmben láttam. Az ügyes vágásoknak és a kreatív ötleteknek köszönhetően az sem okozott problémát, hogy a két főszereplőt mindig más testesíti meg. A képzelet és a folyamatos mozgás ugyanis eggyé formálta ezeket az embereket.
Nemcsak a szereplők kiválasztásába fektettek energiát, hanem a zenékre is odafigyeltek. Egyes dalrészletek még jobban feldobták az adott jelenetet, a szomorúbb részeknél pedig remek hangulatfestőként funkcionáltak. Pálfi György és csapata egy csodálatos érzelmi hullámvasutat teremtett ebben a 80 percben, ami egyúttal tisztelgés is volt az elmúlt százegynéhány év mozis alkotásai előtt.
Pár mondatot hagynék a végére, ami jól összefoglalja a film lényegét:
"Azt mondják, az egész életed lepereg a szemed előtt a halálod előtti pillanatban. Az ember viselkedésén múlik, milyen lesz az élete. Hasznos nézőpont a világot álomnak tekinteni. Amikor rémálom gyötör, felébredsz, és azt mondhatod magadnak, ez csupán álom volt. Állítólag a világ, amelyben élünk, hajszál pontosan ugyanilyen."
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése