Bár a magyar cím egy meteorológiai jelenséget takar, a Szupercella valójában egy börtönös akciófilm. Mégpedig a jobbak közül. Ray Breslin egy biztonsági rendszerekkel dolgozó hatóságnak dolgozik, ami börtönöket tesztel. Meg kell találniuk a hiányzó
láncszemet a szerkezetben és ezzel megakadályozni, hogy az elítéltek
kitörjenek a fogva tartóik keze közül. Ray a legjobb emberük, ő az, aki
képes megszökni bármilyen börtönből. Amikor azonban elvállalják az ultrabiztonságos, high-tech eszközökkel felszerelt Sírkő nevű szuperbörtön szökésállóságát, hiba csúszik a rendszerbe és Ray az épület foglya lesz.
Anno az Expendables kapcsán már megemlítettem a nosztalgiafaktort, és ennél a filmnél sem tehetek kivételt. A főszereplőket ugyanis Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger játsszák. Ezúttal egyenrangú szerepkörben láthatók és az elejétől fogva működőképes a párosuk. Nem elhanyagolható szempont a modern technika, mégis inkább a régi vágású akciófilmek jegyei köszöntek vissza a mozivásznon.
A tempóval nincs gond, a film elején látható szökés után gyorsan beindul a sztori és a film végéig kitart a lendület. A feszes akciójeleneteknek köszönhetően egy percig sem unatkoztam és azt is örömmel nyugtáztam, hogy egy önmagában is működőképes, kerek történetet kaptunk. Volt neki eleje, közepe és vége, szóval nemcsak a két húzónévre alapoztak a készítők. Egy-két csavarral (például a börtön tényleges helyszínével) még meg is leptek, úgyhogy ezen a téren nem lehet panaszkodni a filmre.
A két főszereplő azt hozza, ami várható tőlük. Jó őket egy filmben látni és koruk ellenére remek kondiban vannak. Egyedül a bunyóknál látványos, hogy nem mai gyerekek ők, úgyhogy pár jelentetet leszámítva igyekeztek mellőzni az ökölharcot. Stallone filmjeit általában jobban csípem, de a Szupercellában inkább Schwarzenegger hozta az emlékezetesebb alakítást. Elég csak a németül előadott monológját vagy a film végi géppisztolyos jelenetét megemlíteni.
A mellékszereplőkkel sincs gond. Jim Caviezel börtönigazgatóként teljesen eltérő szerepben látható, mint a Person of Interestben, de ez a gonosz és céltudatos karakter is jól állt neki. Sam Neil a meghunyászkodó doki szerepében volt érdekes, 50 Centről pedig sosem hittem volna, hogy egyszer egy mozifilmben találkozom a nevével. Szó, ami szó, a Szupercellát elég tisztességesen összerakták, hogy szórakoztató alkotás legyen.
Értékelés: 7.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése