Tavaszolás Görögországban

Görögországban jártam már néhányszor, de tavasszal még sosem. A legtöbb emberhez hasonlóan mindig nyári úti célként gondoltam rá. Eddig. Idén a Húsvét előtti időszak ideálisnak bizonyult ahhoz, hogy megnézzem, milyen a tavasz Görögországban. 

Akropolisz

Az út Észak-Macedónián keresztül vezetett, az első görög állomás Thermopüla volt. A híres csatáról természetesen tanultam a középiskolai történelem órákon, az ütközetre Leonidasz király szobra és a spártai katonák híres sírfelirata ("Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.") emlékeztet. Ma már nehéz elképzelni, hogy ezen a hegyes vidéken milyen komoly csata zajlott a görögök és a perzsák között. 

egy szépen fennmaradt templom az Akropoliszon

A következő helyszín Athén volt, ahol az Akropoliszt, a hozzá tartozó múzeumot és az őrségváltást néztük meg. Az Akropolisznál óriási volt a tömeg és sajnos a különböző csapások (földrengés, tűzvész) miatt kevés építmény maradt fenn eredeti formájában, de nekem így is nagyon tetszettek a megmaradt épületek. A múzeum gyakorlatilag ezeket egészítette ki. Az egykori templomokat, szentélyeket és egyéb épületeket díszítő szobrok nagy részét rekonstruálták, így könnyebb volt elképzelni, hogyan nézhetett ki teljes pompájában az Akropolisz. Maga Athén viszont egyáltalán nem nyűgözött le. Nagyon szét van terülve, az agglomeráció gyakorlatilag egybeépült a fővárossal, a házak falát graffitik csúfítják és alig van zöldfelület. A tengerparti rész egy kicsit szebb, de a város többi részében nem szívesen élnék. 

Hydra kikötője

Athéntól kb. 60 kilométerre található Szunion, ahol a Poszeidon-templomot néztük meg. Sokkal jobban fennmaradt, mint az Akropolisz és a tenger is gyönyörű onnan. Másnap hajókirándulás következett Hydra, Porosz és Aegina szigetére. A három sziget közül egyértelműen Hydra tetszett a legjobban a félköríves öblével és a rusztikus hangulatával. Érdekesség, hogy a szigeten nincsenek autók, a szállítás szamarak segítségével történik. 

Epidauroszi színház

A következő napon elég sűrű volt a program. Miután átkeltünk a Korinthoszi-csatornán (amelynek építésében magyar mérnökök is részt vettek - ezt magyar nyelvű emléktábla is jelzi), az Epidauroszi színházhoz látogattunk el. Nagyon szép állapotban maradt fenn és az akusztikája is annyira kiváló (ezt néhányan le is tesztelték), hogy még ma is lehetne használni szabadtéri színházként. Fantasztikus, mennyire precízen megtervezték az ókorban. Nafplion már inkább a mediterrán városok hangulatát hozta, a tengerpartról pedig a havas hegyeket lehetett látni. Bizony, hiába mutatott áprilist a naptár, a 2000 méteres hegytetőket ilyenkor is hó borította.  

Nafplion tengerpartja

Mükéné romjait is megnéztük, de sajnos nagyon kevés építmény maradt fenn ebből az ősi civilizációból. Az oroszlános kapu kivételével csak következtetni lehet, hogy hogyan nézhetett ki ez a terület a fénykorában. A hozzá kapcsolódó múzeumot mindenképpen érdemes megnézni, a kiállított tárgyak alapján sokkal gazdagabb és fejlettebb volt ez a kultúra, mint azt előzetesen gondoltam. 

Olümpia

Az ókori Hellász fontos helyszíne volt Olümpia és Delphoi - ezeket természetesen mi is megnéztük. Az ókori olimpiák helyszínére nyitáskor érkeztünk meg, így szinte teljes csendben csodálhattuk az idilli környezetet. A fennmaradt romokat virágzó fák és zöld pázsit szegélyezte, a friss, reggeli levegő pedig kifejezetten üdítőleg hatott. Delphoi a meseszép környezettel varázsolt el, az ókori jóshely ugyanis a hegyoldalban fekszik. 

Delphoi

Eddig is nagyon szép helyszíneket érintett az út, de a Meteorák szépségére egyszerűen nem találok szavakat. A semmiből hirtelen felbukkanó hatalmas sziklatömbök és a tetejükre épített kolostorok egészen elképesztőek voltak. A látogatható kolostorok közül a Varlaam kolostort tekintettük meg, ami nemcsak a külsejével, hanem a belső díszítésével is elvarázsolt. Na meg a teraszáról nyíló kilátással! A tavaszi virágok, a sziklákra épült kolostorok a távoli havas hegyekkel együtt páratlan látványt nyújtottak. Számomra egyértelműen a Meteorák volt ennek az utazásnak a fénypontja. 

Meteórák

 

Verlaam kolostor 

Ha már ilyen sokszor említettem a hegyeket, akkor az Olümposzt sem lehetett kihagyni. A tetejéig sajnos nem mentünk fel, de egy kisebb vízesésig igen. Végig napsütéses tavaszi időnk volt, de az idegenvezető elmondása szerint két nappal korábban még havazott azon az úton, amin jártunk. Az utolsó görög helyszín Thesszaloniki volt, ahol a Szent Demeter bazilikát, a Szent György rotundát, a Galerius diadalívet és a Fehér tornyot néztük meg. Athéntól eltérően Thesszaloniki sokkal több látnivalóval büszkélkedhet és a városkép is jobban tetszett. A tengerpartot Nagy Sándor lovas szobra őrzi, rövid séta után pedig indult is vissza a csoport Magyarországra. 

Érdekességek: 
- Időjárást tekintve nagyon széles volt a paletta: plusz 3 fok és 30 fok között minden előfordult: köd, télies hideg, szakadó eső, erős szél, szikrázó napsütés és nyárias meleg. Az eddigi utazásaim közül erre az útra volt a legnehezebb pakolni. Vastag pulóverre, kesztyűre, sálra, széldzsekire és könnyű nyári ruhára egyaránt szükség volt. 
- A görög kultúra szerves része a mitológia. Az idegenvezetőnk sok olyan mítoszról mesélt, amik kevésbé ismertek (és amúgy elég brutálisak) és mivel már nem emlékszem pontosan a középiskolai irodalomórákra, teljes káosz lett a fejemben az út végére. Úgyhogy tervben van, hogy pótlom az ebbéli hiányosságaimat és utánaolvasok, hogy mi hogyan történt. 
- A Peloponnészoszi-félszigeten rengeteg a narancsültetvény. A magyar üzletekben kapható görög narancs innen származik.