Valérie Perrin: Trió

"Az idő elválasztja azokat, akik szeretik egymást." 

Fülszöveg: Mulandó ​és örök, mint az ifjúság, a barátság, a szerelem.
1986. Adrien, Étienne és Nina a felső tagozaton ismerkednek meg egymással, és rövid időn belül elválaszthatatlan barátokká válnak. Van egy közös álmuk: együtt akarják elhagyni a porfészket, ahol felnőttek, hogy Párizsba költözzenek, és örökre életükre együtt maradjanak.
2017. Egy autó kerül elő a szülővárosuk melletti tóból. Virginie, az újságírónő kapja a feladatot, hogy tudósítson az ügy fejleményeiről. Lassan, lépésről lépésre tárul fel előttünk az a rendkívüli kötelék, amely a három gyermekkori jóbarátot összefűzi. Megtudjuk, hogy mi lett velük, hogy a barátságuk története miként kapcsolódik a hirtelen előkerült autóroncshoz. 

A Másodvirágzás és a Vasárnap koldusai után nem volt kérdés, hogy Valérie Perrin harmadik regényét is elolvasom. A már említett könyvek stílusa, valamint az izgalmasnak ígérkező történet miatt elég nagy elvárással kezdtem bele a Trió olvasásába.

A kezdés elég hamar berántott és egyre kíváncsibb lettem Nina, Adrien és Étienne sorsának alakulására. Tíz éves korukban ismerjük meg őket és 41 évesen "köszönünk el" tőlük. Felnövéstörténetként is jól működött a regény, de az elsüllyedt autóhoz kapcsolódó történetszálat sokáig nem tudtam hová tenni. Folyamatosan fel-felbukkant és apránként kaptunk róla információt. Amikor aztán kiderült, hogy Clotilde Marais hogyan kapcsolódik a szereplőkhöz, egyszerre értelmet nyertek az események és minden a helyére került. 

Főszereplőink más-más családi háttérből érkeznek, egy dolog viszont közös bennük: mindhárman különböző terheket és traumákat cipelnek magukkal, amiket csak a regény végére sikerül megérteniük és feldolgozniuk. Alapvetően mindhárom gyereket megismerjük, de a hangsúly Ninán van. Legjobban az ő életének alakulása érdekelt, a két fiú problémáival nehezebben tudtam azonosulni. És akkor még ottvan a mesélő (Virginie) is, aki rejtélyes módon kapcsolódik a trióhoz... Végülis passzolt a történethez a lelepleződése, de tény, hogy utána néhány esemény nagyon más megvilágításba került (pl. a Louise-zal való kapcsolat).

Ezt leszámítva viszont nagyon egyben volt ez a történet. Tele van élettel, illattal, zenével, színekkel és érzelmekkel. Valérie Perrin remekül megragadja a gyermekkor ártatlanságát, a kamaszkor kihívásait és mérföldköveit, valamint a felnőttkor viszontagságait. Gyakorlatilag három teljes életet követhetünk végig. Ugyanúgy látunk mélységeket és magasságokat, mint az írónő korábbi regényeiben és léleksimogató jelenetekből sincs hiány. Nagyon szép pillanattal zárul a regény, jó lenne látni, hogyan alakul később a szereplők sorsa; együtt marad-e a trió, vagy felbomlik. 

"A nap igazi melegét csak a szeretteinkkel együtt lehet érezni, azokkal, akik a legközelebb állnak hozzánk."

"Az ördög jobban szereti az angyalokat, mint a gazembereket, mert a jók szívét könnyebb felfalni."