Kicsit meg vagyok késve ezzel a brit szériával, ugyanis a legutóbbi évad óta már kettő lement, de ahogy a 6. évadról szóló bejegyzést is zártam, nem ültem tűkön, hogy minél előbb lássam a folytatást. Így tehát elég sok idő telt el ahhoz, hogy egy kicsit "frissebb" szemmel nézzem meg a 7. évadot a (sokáig kedvenc) brit antológiás sorozatomból.
A megszokott séma továbbra sem változott: ezúttal is hat különböző epizódot kaptunk, amiket csak a 9-es szám köt össze, na és persze az, hogy a sorozat kreátorai - nevezetesen Reece Shearsmith és Steve Pemberton - változatos szerepekben bukkannak fel. Ahogy a korábbi évadoknál is megjegyeztem, a sorozat fénye mostanra már erősen megkopott és ez sajnos a 7. évadra is igaz. Az egyetlen pozitívum talán az, hogy most az epizódok egyenletesebb színvonalúak voltak.
A nyitórész a mini osztálytalálkozóval a maga abszurditásával és hangulatával egy kicsit visszarepített a sorozat korábbi évadaiba, de mivel hamar rájöttem a csattanóra, nem okozott akkora meglepetést az epizód. Ahogy a többi sem: mindegyiknek megvolt a maga szokatlan és egyedi sztorija, de könnyedén ki lehetett találni, hogy hová fut ki a történet.
A legjobban talán a 2. epizódon lepődtem meg, mert olyasmit is bevállaltak a készítők, ami ki tudja verni a biztosítékot. Az első perctől érezni, hogy valami nem stimmel ebben az apró wales-i iskolában, de ezt lompos nélkül is át lehetett volna adni. Szóval egy kicsit ledöbbentett, hogy az a fényképválogatós jelenet ebben a formában adásba került Angliában. Persze az is lehet, hogy kicenzúrázták. (Aki látta az epizódot, az tudja, hogy mire gondolok.)
Az epizódok témája egyébként elég változatos volt, de szinte mindegyikben megjelent valamilyen formában a halál és az elmúlás. A korábbi évadokra nem volt jellemző az effajta átkötő motívum, nekem mindenesetre tetszett ez az ötlet és a folytatásban is szívesen látnék még hasonlót.
A hat epizód közül a túszejtős-átverős tetszett a legjobban, remekül működtek a helyzet- és jellemkomikumok, minden apró részlet a helyén volt. A legfurcsább egyértelműen a szezonzáró epizód volt, ami egyszerre akart lenni oktatófilm és családtörténet South Parkos környezetbe csomagolva. Remekül ötvözték benne az animációt és az élőszereplős elemeket, emellett a története is nagyon erős volt. Egy kicsit bajban is vagyok az évad értékelésével, mert összességében nem volt rossz ez a hat rész, de a sorozat korábbi évadaihoz képest mégis érezhető a minőségi romlás.
Értékelés: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése