Az ABBA zenéjét mindig is szerettem, a dalaik nagy része ma is örökzöld sláger. A Mamma Mia eredetileg musical volt, amit az együttes két férfitagja szerzett, de 2008-ban film is készült belőle. A mostani poszt egy újranézés eredménye, ugyanis cirka tíz éve már láttam a Mamma Miát és akkor nagyon tetszett, de mivel akkor még nem létezett ez a blog, nem született róla bejegyzés.
A sztori: Donna független, egyedülálló anya, és van egy kis szállodája egy idilli kis görög szigeten. Egyedül nevelte fel lányát, a tűzrőlpattant Sophie-t, és éppen most készül elengedni a kezét. Lánya esküvőjére Donna meghívta két legjobb barátnőjét, az életrevaló Rosie-t és a módos, sokszor elvált Tanyát a régi zenekarából, a Donna és a Dinamókból. Ám titokban Sophie is hívott három vendéget. A lány már régóta kutatja apja kilétét, hogy legyen, aki az oltárhoz kíséri. Ezért aztán elhív három pasit Donna múltjából a mediterrán paradicsomba, ahol már mindannyian jártak 20 évvel korábban. És 24 kaotikus, varázslatos óra következik, melyben új szerelmek bimbóznak és régi románcok lobbannak fel újra a lehetőségek buja szigetén.
Bármennyire kiszámítható a történet, ez a film nem akar mást, csak szórakoztatni. Ez viszont maximálisan sikerül neki. A mediterrán táj gyönyörű, a dalok jól szólnak (van olyan, ami nekem jobban tetszik ebben a feldolgozásban, mint eredetiben) és a színészeken is látszik, hogy élvezik a játékot. A Donnát alakító Meryl Streep magasan kiemelkedik a mezőnyből, korát meghazudtoló dinamikát hoz a filmben és meglepően jó az énekhangja is. Eddig mindig komoly szerepekben láttam őt, úgyhogy meglepett, mennyire természetes ebben a hippis, de érzelemdús szerepben.
Dicséret illeti még a Sophie-t alakító Amanda Seyfriedet, aki amellett, hogy gyönyörű hanggal rendelkezik, tökéletesen hozza azt, amit a szerepe megkíván. Természetesen a férfiszínészekkel sincs gond, bár nagyon kevés játékteret kaptak, hogy igazán kibontakozhassanak. Sebaj, más filmekben bőven van/volt erre lehetőségük, a Mamma Mia igazából jutalomjáték volt mindegyikőjüknek.
Nem mondanám, hogy világmegváltó alkotás a film (2008-ban sem éreztem annak), viszont most is ugyanolyan szórakoztató élmény volt megnézni, mint 10 évvel ezelőtt.
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése